Margó Irodalmi Fesztivál

Október 13-a és 16-a között nyolcvannál is több programmal várja az érdeklődőket a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár a Millenáris területén lévő Nemzeti Táncszínházban. Ahogy a sajtóanyag írja: elhozza a legfrissebb magyar könyvmegjelenéseket, így például Bódis Kriszta, Darvasi László, Garaczi László, Gerlóczy Márton, Hidas Judit, Péntek Orsolya, Tóth Réka Ágnes munkáit, a külföldi alkotók közül jelen lesz Mohamed Bbougar Sarr, akinek regénye tavaly Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, az egyik legismertebb brit történész, Timothy Garton Ash, a norvég Maja Lunde és Cecilie Enger, nemkülönben a Fabian Risk-sorozat svéd szerzője, Stefan Ahnhem. A napokat koncertek zárják majd, a fesztivál előtt, 12-én pedig a 2021-es a legjobb első kötetért járó Margó-díj nyertesének, Halász Ritának lesz önálló estje a Műpában Beck Zoltán és Pálos Hanna közreműködésével.  

Forrás: a Margó Irodalmi Fesztivál Facebook-oldala

Nem könnyű gyakorló és gyakorlott kérdezőt kérdezni, de vágjunk bele! Idén is osztott magára szerepet?

Igen, három beszélgetést fogok vezetni. Az egyiken Gerlóczy Mártont kérdezem majd az új könyvéről, ami a Fikció második kötete, a másikon Károlyi Csabát, aki egy éven keresztül beszélgetett Nádas Péterrel – erre egyébként Nádas Péter nyolcvanadik születésnapján, október 14-én kerül sor. A harmadikon pedig egy elsőkötetes szerző lesz a vendégem, Spáh Dávid. És én vezetem majd Halász Rita estjét.   

Nádas Péter (forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)

Tehát még meg is nehezíti a helyzetét, hisz' a felkészülés nyilván sok időt vesz el, pedig ilyenkor, „nyitás előtt”, különösen sok lehet a munka. Mikor aludta ki magát utoljára úgy istenigazából?

Van egy másfél éves magyar vizslánk, korán kel. Az alvásnál fontosabb számomra a folyamatos feltöltődés, sok irodalmat, zenét, színházat és filmsorozatot fogyasztok, és rendszeresen kosárlabdázom.

Hát lemerülni nem fog, az biztos! Tizenegy éves a Margó – ki adta a nevét?

Csejdy Andrással gondolkodtunk neveken, de ez volt az egyetlen, amiről volt értelme beszélni – legalábbis így emlékszem.  Villon és Faludy miatt is, meg Németh Gábor miatt. Nagy Esterházy-rajongók vagyunk, és a híres, 1986-os, Bevezetés a szépirodalomba című, több mint hétszáz oldalas kötetben nagyon fontosak az átlagosnál szélesebb margón lévő ábrák, fotók, megjegyzések. Azaz fontos a margó, én is oda jegyzeteltem olvasáskor.

Nekem az is eszembe jutott, hogy a fesztivál a könyvhét margóján jelent meg.

Az volt az eredeti elképzelésünk, hogy a könyvhét kiegészítéseként esténként felolvasásokat, beszélgetéseket és más, irodalomhoz kapcsolódó eseményeket csinálunk. El is kezdtük, aztán a közönséggel együtt nőttek az elvárások, miközben azóta már évente háromszor margózunk. Van tavaszi és őszi Margó, az előbbin kizárólag magyar szerzőkkel, az utóbbin izgalmas külföldi vendégekkel is, idén például a friss francia Goncourt-díjas is jön hozzánk. És 2021-ben elindítottuk a zalai Szentgyörgyváron a kulturális fesztiválunkat Margófeszt néven. Eleinte Budapest különböző pontjain tartottuk a rendezvényeinket, aztán beköltöztünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A Covid-járvány idején online működtünk, aztán a Városmajorban. Most ősszel, október 13–16. között a Millenárison leszünk, a Nemzeti Táncszínházban.

Annak idején senki nem akarta önöket elhajtani? Hisz' elvileg konkurenciát jelentettek. Sőt talán gyakorlatilag is.

A kortárs magyar irodalom és az olvasás sokak közös ügye, amelyben mindenkinek megvan a szerepe az íróktól a kiadói szerkesztőkön és a programszervezőkön át az olvasókig. Különbözőképp vagyunk egymásra utalva, ezért ezen a területen az együttműködések lehetőségeit keresik a szereplők.

Hrutka Róbert, Grecsó Krisztián (forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)

Nincs olyan érzésük, hogy – egy szép képpel – a sötétben beugrottak egy medencébe, amiről csak később derült ki, hogy milyen nagy és milyen mély, sőt folyamatosan tágul és mélyül?

Beugrottunk a medencébe, ami kétségtelenül tágul és mélyül, de azt látjuk, hogy még mindig úszunk és nem is fogyott el a levegőnk. A minket kezdetektől foglalkoztató kérdés, hogy hogyan és mivel tudunk hozzájárulni a könyves, irodalmi élethez. 2015-ben elindítottuk az őszi rendezvénysorozatot, és átadtuk az első Margó-díjat a legjobbnak ítélt első prózakötet, a Holtverseny szerzőjének, Totth Bendeknek. Tavaly augusztusban pedig Zalában, a Zalaegerszeg és Keszthely között lévő, háromszáz lelkes Szentgyörgyváron elindítottuk a Margófesztet, régiós együttműködési partnerünk, a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program segítségével. Ott volt például Bödőcs Tibor, Háy János, Nádas Péter, fellépett az Anima Sound System, a VAN filmzenekar. Idén is megtartottuk, Kemény Istvánnal, Beck Zoltánnal, Szűcs Krisztiánnal, a Kollár-Klemncz kamarazenekarral, a Grecsó–Hrutka tandemmel. Jövőre augusztus 10–13. között újra visszatérünk.

Hogy találtak épp Szentgyögyvárra? Nem sokan ismerik Budapesten…

Véletlenül ismertem meg én is. Egy balatoni haveromat hívtam fel, hogy üljünk le, mert szeretnénk egy izgalmas, nem ismert és kicsi helyszínt találni a Balaton környékén, és mondta, hogy az általam leírt helyen van éppen. Szentgyörgyvár nevét azonnal beírtam a keresőbe, a következő hétvégén már lementünk körülnézni, pár hónappal később pedig már Ádovics István polgármesternek és a falunak mutattuk be a terveinket.

Egy fesztivál pénzbe kerül, minden évszakban. A honlapjukon – margofeszt.hu – főtámogatók, kiemelt támogatók, kiemelt partnerek, partnerek, médiatámogatók…

A nulláról indultunk annak idején, csak a lelkesedésünk volt meg. Az elképzelésünk kezdettől fogva az, hogy lehet piaci partnereket bevonni, mert az olvasásnak a kultúrafogyasztási szokások közt még ma is magas a presztízse, és egy könyvvel napokat, olykor heteket is eltölt valaki, vagyis különösen értékes az erre szánt idő. Komoly személyes döntés és elköteleződés belekezdeni egy háromszáz oldalas regénybe, hát még a hosszabbakba! Értékes az az idő, amit olvasásra fordítunk, pláne egy olyan korban, amikor a napi pár órányi szabadidőnkért óriási a verseny a képernyőidő ellenében, hisz meccset, filmet, zenét egyaránt a legegyszerűbben fogyaszthatok, csak egy telefon kell hozzá.

Azért Bergman mobilon nem az igazi. Talán Beethoven sem; számomra legalábbis.

A mi feladatunk, hogy a Margót, mint kulturális terméket érdekessé tegyük a potenciális támogatók és partnerek számára. A Bookline, a De’Longhi, a Mastercard és a Volvo erős márkák és jó velük dolgozni, mert párbeszédbe akarnak lépni velünk, ezért mindig valami egyedi együttműködés alakul ki, például létrejött az Alkotótárs-ösztöndíj, egy podcastsorozat vagy rövdfilmre adaptált novella. A Margó esetében különösen fontosak a partnerkapcsolatok, amelyek nélkül nem tudnánk működni. Egy kiadónak érdeke, hogy a szerzője ott legyen a Margón. Egy Budapesten működő külföldi kulturális intézetnek érdeke, hogy az általa képviselt ország kultúrája, még konkrétabban egy szerzője megjelenjen a fesztiválon. Mi kommunikációt, marketinget, sajtót és programokat tudunk szervezni, vagyis van hozzáadott értékünk egy-egy könyv életéhez, ráadásul az olvasók egy-egy eseményünkön nagyon sokféle lehetséges olvasmánnyal és szerzővel találkozhatnak.  Végül is mára egy folyamatosan alakuló hálózatot sikerült létrehoznunk, amiben a legkülönbözőbb intézményeknek érdeke részt venni. Az őszi rendezvényünk 2018 óta a Műpa szervezésében megvalósuló összművészeti fesztivál kapcsolódó programja, ami nélkül ez a fajta növekedés elképzelhetetlen lett volna. A hálózatból a látogató csak annyit érzékel, hogy itt egy fesztivál rengeteg izgalmas programmal, és legalább fél évre talált olvasnivalót.

A Bookline segítségét értem. De miért éri meg egy kulturális fesztivált támogatnia a Volvónak vagy a De’Longhinak?

Ezt ők tudnák megmondani, de jól meghatározható a közönségünk, az üzeneteik eljuttatásához pedig megfelelő csatornákat és felületeket tudunk biztosítani. A látogatóink jelentős része magasan pozícionált fogyasztó, amelyik akar és tud a kultúrára, így az olvasásra is áldozni. A Margóval nem érünk el tömegeket, bár az is kérdés, mi számít tömegnek, mert a sok ezres látogatószám nálunk már az. A szponzorainkkal olyan együttműködést igyekszünk kialakítani, amiben mindig létrejön valami új tartalom. Ez lehet egy film, amit Reisz Gábor vagy Grosan Cristina rendez és a YouTube-on megtekinthetők, de lehet olyasvalami is, amit a Mastercarddal találtunk ki: az Alkotótárs-ösztöndíjprogram, amit már említettem. Minden olyan vers- vagy prózaíró jelentkezhet rá, aki még nem töltötte be a negyvenedik életévét, és már megjelent legalább egy, legfeljebb két kötete. Az ösztöndíj két-két millió forinttal jár. Idén is ennyi volt. Tavaly és idén is vagy nyolcvanan jelentkeztek!

Ezeken a fesztiválokon azért aligha fognak meggazdagodni…

De nem ez a reális cél, hanem a fenntarthatóság megteremtése a jelenlegi helyzetben. A Covid után például az volt a legértékesebb, hogy a csapatunk és az irodánk megmaradt és tovább működhettünk. 

Azt nyilatkozta tavaly a Fidelióban Gyürke Katának, hogy mindig minden Margó a kortárs magyar irodalomról szól elsősorban.

Így van, hiszen a programjaink nyolcvan százaléka az élő magyar irodalmat mutatja be.

Pedig milyen jól mutatna Kehlmann vagy Oksanen Szentgyörgyváron!

Az őszi Margón tudom őket elképzelni, ahogy most is lesznek külföldi vendégeink, de nyolcvanból hetven programunk kortárs magyar alkotóhoz kötődik. De a világirodalom is a magyar nyelvhez kapcsolódik, hisz a külföldi szerzőket is magyarul olvassuk – ezért is lenne fontos a műfordítók sokkal nagyobb megbecsülése. 

Timothy Garton Ash (forrás: welt.de)

Nemrég készült egy alapos szociológiai felmérés, de anélkül is tapasztalhatjuk, hogy az olvasás, a szépirodalom háttérbe szorul, egyre kevesebben olvasnak. A Margó is marginalizálódhat…

Az utóbbi időben én is azt vettem észre magamon, hogy csak azért nézek több sorozatot, mert könnyebb a hozzáférés, kisebb elköteleződést jelent, megszakítani is egyszerűbb. Pedig nem huszonegy, hanem negyvenegy éves vagyok, és tudom a könyv, az olvasás értékét is. A nagyszüleim generációjában a tévé sokkal később jelent meg, mint a miénkben a számítógép, számukra még az olvasás volt a legfőbb kikapcsolódás. A világ aztán mediatizálódott, majd digitalizálódott, de a könyv mégis megmaradt. Nagy a verseny az emberek figyelméért. Ideális esetben dolgozom nyolc órát, hatra hazaérek, általában fáradtan, akkor van öt-hat szabad órám, amibe bele kell férnie a magánéletnek, a baráti találkozóknak, a sportnak, a tévésorozatnak, a koncertnek, vagyis mindennek. Nagyon erős a verseny a különböző élmények és szolgáltatások között, hogy minél több időt elfoglaljanak ebből az időből, így nem csoda, ha van olyan ismerősöm, akinek napi tíz perc olvasásra kellett átalakítania az életét. Ebben a hajtásban olvasni tényleg kitüntetett idő.

Tíz perc, az két vers! Haiku esetén merengéssel együtt öt-hat! Umberto Eco azt mondta, a könyv olyan, mint a kalapács, nem fog eltűnni az emberiség életéből.

Abban nem hiszek, hogy a könyvtárgy eltűnne az emberiség életéből, de azt hiszem, ez lényegtelen is, mert az irodalom, a szöveg megmarad. A zene vagy a film esetében folyamatosan és egyre gyorsabban változik a technológia, így például többségében már nem filmre forgatnak, de ritka kincs lett a bakelitlemez és a magnókazetta is. A könyv esetében ilyen forradalmi változás Gutenberg óta nem zajlott, hisz az e-könyv is csak egy eszköz, amin ugyanazt a szöveget olvassuk a képernyőn, mint a könyv lapjain. Természetesen a technológiai változások minden esetben visszahatnak a tartalomra, így lehet, hogy a Spotify vagy a YouTube miatt egy lemeznél már kevésbé fontos az albumkoncepció, a Netflix meg az algoritmusra gyártja a tartalmait, de felszámolni nem fogja se a zenét, se a filmet.  

Nyitókép: Valuska László (fotó: Valuska Gábor)