by Jankó Judit 2022. júl 08.

Maurer Dóra játékos és kísérletező világa

„Együtt” című absztrakt munkája világos üzenet a szolidaritás, az összetartozás fontosságáról és egyben Közép-Európa sokszínűségéről.

Egyedülálló életutat tudhat magáénak Maurer Dóra Kossuth-díjas képzőművész. Sokáig lehetne sorolni eredményeit, hiszen hatvanegy éves pályafutása alatt végig aktívan alkotott. A hatvanas évek végén a fotóalapú művek, a hetvenes évtizedben a konceptualitás volt a legjellemzőbb a munkásságára, de a matematikai gondolkodás, a logikai felépítés, a geometrikus rendszerek és a szerialitás ugyanúgy érvényes megállapítások.

Életművének egyik legérdekesebb vonása, hogy minden kapcsolatban áll mindennel, azaz mély belső összefüggések fedezhetők fel benne. Június közepén Győrben, a Torula Művésztérben, egy izgalmas új helyszínen nyílt kiállítása. A hatvanas évek közepén épült ipari épületet élesztőgyártásra használták, majd a kilencvenes években bezárt, és most művészeti térkén kel új életre.

Maurer Dóra: Stage 3, 2016
acrylic on PVC, cca 200x600 cm, Vintage Galéria

Mit állítanak ki Győrben?

Egy 1982-es nagy méretű térfestéshez hasonló élményt hívunk elő, amely egy régi ausztriai kastély szobájában, pontosabban egy átjáróhelyiségben készült, egy közlekedési folyosón, ahol az úri népség és a szolganépség szembetalálkozott. Ez egy kicsi, boltíves tér volt, én választottam, mert rögtön tudtam, hogy itt valami érdekeset lehet létrehozni. Akkoriban nagyrészt lepusztult és szinte teljesen üres volt a Buchberg-kastély a Kamp folyó mellett, ma már egy több mint harminc darabból álló, helyszín-specifikus installációt magába foglaló műgyűjtemény otthona.

Maurer Dóra: Quasi Képek, 1997 (forrás: Ludwig Múzeum)

A falfestésem a Quasi Képek sorozat idején készült, konkrét megvalósulásaként annak a törekvésemnek, hogy a nézőt belehelyezzem a műalkotásba. Nem életteret terveztem, ami praktikus célokat vagy az emberek jóllétét szolgálja, hanem inkább egy élményteret igyekeztem megteremteni, amely néha agresszív, néha gyengéd, de racionálisan mindenképp kifürkészhetetlen hatással van arra, aki belép a terébe. A színekbe csomagolt tér, a formák és a sokrétű, teljes egészében alig értékelhető vizuális és érzelmi hatások, érzékelések keltette feszültség mellett a barokk kastély évszázadok során kialakult környezete és a kortárs műalkotás közötti kontraszt is hozzátesz az élményhez, ami teljes egészében csak in situ élhető át. A Buchberg am Kamp kastélyba egy ott élő művészettörténész és a felesége, Gertraud és Dieter Bogner hívott el, és ők kértek fel a munkára. A térfestményt 1983-ban – a kastély ideiglenesen erre a célra kialakított helyiségeiben – egy kis kiállítás keretében mutatták be, készültek festmények és szitanyomatok, amelyek különböző részleteket mutatnak, nézeteket, enteriőrt, ilyesmit. Most pedig hat gipszkarton falat építettek fel a Torulában, és ott felidézzük a negyven évvel ezelőtti projektet.

Bécs, Ringturm (forrás: Wiener Städtische Versicherungsverein)

Bécsben, a Ringturm tornyát is egy Quasi Kép díszíti? Összefügg a buchbergi képekkel, vagy teljesen más?

A Ringturm beborítása, „becsomagolása” a Vienna Insurance Group biztosítócsoport kiemelt kulturális projektje. A buchbergi kastély festményének egy részét csináltattam meg digitálisan. Nem én vagyok az első magyar művész, akit erre felkértek, 2012-ben Fehér László egyik figurális festményét már felnagyították oda. Az én absztrakt munkám az „Együtt” címet kapta, két év pandémia után a reményről is szól, a párbeszéd és a közös cselekvés szimbóluma – mindannyian ugyanabban a helyzetben vagyunk. Világos üzenet a szolidaritás, az összetartozás fontosságáról és egyben Közép-Európa sokszínűségéről is. Hat markáns színt használtam (piros, kék, zöld, türkiz, narancs, sárga), mivel hat közép-európai ország van, s mindegyik szín jelöl egyet-egyet közülük. Az egyik Magyarország, a másik Ausztria, és így tovább, s ez a sokszínűség együtt nagyon jól képes működni. Kifejezetten a Ringturm beborítására készült ez a munka, amelyen geometriai és kromatikus elemek összehangolt rendszere jelenik meg, az a rendszer, amit harminc-negyven éve fejlesztek, és amihez időről időre visszatérek. Ez a színes kompozíció nemcsak a Ringturm lineáris architektúráját hivatott dinamizálni, hanem az is célja, hogy az épületből kiindulva színeket sugározzon a környező területre, a nyári Duna-csatornánál.

Maurer Dóra (fotó: Bielik István)

1967 óta két világ, Nyugat- és Kelet-Európa, Bécs és Budapest között osztotta meg az életét, mégis nagyon egységes az életműve.

Nem látok ebben semmi különöset, hiszen én hoztam létre, én alkottam ezeket a munkákat, a dolgok közepén mindig én voltam, s ugyanaz maradtam. Itt is éltem, ott is éltem, egyik helyen sem érzem magam idegennek. Sorozatokban gondolkodtam mindig is, geometriával, színelmélettel és különféle érzékelési elméletekkel foglalkoztam, ezek egyszerre voltak játékos kísérletek és tudományos megfigyelések.

Többeknél megfigyelhető, hogy erősen hat rájuk az országváltás. Talán nem mindig egyszerű ugyanolyannak maradni.

Nem volt benne semmi nehézség. Egész Európa egyazon világ. Európában jártam, jöttem-mentem, és a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években ugyanaz izgatott, ami – tulajdonképpen mindenütt – a többi művészt is izgatta. Megnéztem az összes kiállítást, amit lehetett, és ami érdekelt, feldobott, azzal foglalkoztam. Mindennel, amit megnéztem és befogadtam a világból, kialakítottam valamiféle viszonyt. Nem másoltam a világot, hanem viszonyt alakítottam ki vele, és ez lelkesített. Bécsben, a jó galériákban az akkori művészeti közeg legfontosabb figurái állítottak ki, nagy jövés-menés volt. Én is mentem Európa-szerte mindenfelé, végigjártam a helyszíneket, amikről a főiskolai művészettörténet-órákon tanultam, megnéztem a görög és római kori, valamint az olasz reneszánsz korszak fontos műveit, és ellenőriztem magamban, hogyan is működik ez. Összeálltak bennem a fontos művészettörténeti korszakok, magabiztosan kezdtem mozogni bennük, és belsővé lett az összefüggések rendszere.

Bécs, Ringturm (forrás: Wiener Städtische Versicherungsverein)

Egyik alapítója az OSAS – Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek, amelyet nemcsak azért hoztak létre, hogy életműveket gondozzon, hanem fiatal művészek támogatására is. Sokszor hallom tanítványaitól, hogy mennyire segítette őket. Mit szeret a tanításban?

Mindenekelőtt: a tevékenységem nem segítés, sokkal inkább „együtt csinálás”. Ha szeretné használni a segítés szót, akkor tegyük hozzá: ők is sokat segítettek nekem, mert amikor a tanítványaimnak felvezettem valamit, az én tudásom is mélyült, hiszen mindennek utána kellett néznem, hogy ne mondjak hülyeséget. Ezek baráti kapcsolatok, és mint ilyenek egyenrangúak. Már az iskolában tegeződtünk, és soha nem fordult elő, hogy valaki szemtelen volt, illetve csak egy esetben, és ő magától el is ment. A fiatalok támogatása nagyon egyszerűen működik: 1990-ben a Képzőművészeti Egyetem tanára lettem, és kaptam egy osztályt. Ez évről évre folytatódott, szóval, sok-sok fiatal emberrel kerültem kapcsolatba, beszélgettem és együtt dolgoztam velük. Sosem történt meg, hogy valakire ráerőltettem volna a világlátásomat, vagy megmondtam volna, mit is csináljon, hanem együtt kitaláltunk és csináltuk valamit, sőt amit ők kitaláltak, azt én is csináltam. A tanítványaim többségével ma is élő a kapcsolatom, felkeresnek néha, kérdeznek, mutatják, mivel foglalkoznak. Nekem nem a tanítás volt a fontos, inkább az volt lényeges, hogy szerettem jól érezni magam velük. Kifejezetten mentorálás legfeljebb az volt, hogy amikor felkértek egy munkára, például könyvborító tervezésére, a megbízást inkább átadtam egy tanítványomnak, vagy diplomázás után beajánlottam őket egy kiadóhoz tervezőnek, hogy legyen bevételük.

Maurer Dóra: Buchberg Projection, 1982
Felt-tip pen on paer, 62.5x44 cm, Vintage Galéria

Egyébként a tanítás nem is az egyetemen kezdődött, világéletemben jó pedagógus voltam. Úgy kezdtem, hogy a körzeti orvos kisfiával foglalkoztam, mert nem akart tanulni, ezért eljátszottuk a görög mitológiát. Türelmes voltam vele.

A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület egy közhasznú magánszervezet, aminek kettős a célja. Egyrészt a XX. század elejétől fogva progresszív hagyománynak tekintett geometrikus irányzat folyamatosságának fenntartása, az alkotók, elsősorban fiatalok biztatása, lehetőségek teremtése az új művek adekvát kontextusban történő bemutatására, valamint az évtizedes múltú nemzetközi kapcsolatok működtetése – később majd az életművek gondozása, gyűjtemények együtt tartása és kutathatóvá tétele. Az egyesület kiállítások, események rendezésével teremt helyet magának a hazai és nemzetközi művészeti színtéren.

Azt mondta, a világ, amiben mozgott a Bécs–Budapest tengely mentén: Európa és egységes. De megfordult máshol is: a magyar művészek közül egyedüliként a Tate Modernben volt önálló kiállítása, és ősszel az Armory Show-n lesz szintén szóló kiállítása New Yorkban. Miben más az angolszász világ?

Sosem éltem ezeken a helyeken, úgyhogy nem tehetek biztos állításokat a művészeti közegeikről sem. Angliába, a Tate-be és most New Yorkba a közép-európai sikereim miatt kerülök. New Yorkban a hetvenes évek koncept munkáiból mutatunk be egy válogatást.

Mit gondol a sikerről, mit jelent önnek?

Kellemes dolog, de amint benne van az ember, hirtelen elveszti a jelentőségét, ha már megvan, kiderül, hogy nem is igazán fontos. Egészségesnek lenni, ez számít valójában.

Nyitókép: Maurer Dóra (fotó: Bielik István)

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!