„Róma fantasztikus fényben úszik”

Idén májusban ünnepelte tizenötödik születésnapját az olasz főváros legjelentősebb kortárs művészeti és építészeti múzeuma, a MAXXI. Az intézmény neve szójáték: utal grandiózus méreteire, illetve a XXI. századra, vagyis arra a törekvésre, miszerint Róma az antik és barokk művészet feletti hegemóniája után kortárs területeken is befolyást kíván szerezni. A lenyűgöző épület önmagában is műalkotásnak tekinthető, de érdemes az „Ezüstkígyót” belül is felfedezni, hiszen huszonhétezer négyzetméteres alapterületével, rendhagyó kiállításaival a kortárs múzeum tökéletes prototípusát reprezentálja.

A Róma történelmi belvárosától északkeletre található Flaminio negyed a XIX. század óta ipari létesítményeknek adott otthont, kaszárnyák, üzemek jellemezték a városrészt. Az 1960-as római olimpiai játékok kapcsán több jelentős, ma is használt épülettel bővült a környék, de a Flaminio negyed Renzo Piano Auditoriuma (2002-ben készült el teljesen) és a Ponte della Musica (2011) megépülésével lazított igazán szürke, indusztriális arculatán. A környék legfontosabb projektje azonban – méretein túl – óriási beruházási költsége (150 millió euró) miatt is a MAXXI lett 2010-ben.

Az 1998-ban meghirdetett nemzetközi pályázatot a brit-iraki Zaha Hadid nyerte meg. A kivitelezési munkálatok hosszan (bő tíz évre) elnyúltak, többször is felmerült a projekt felfüggesztésének veszélye  – összesen hat kormányváltást vészelt át a győztes pályamű. 

A MAXXI tervezésekor Zaha Hadid számára „a régi és az új összefonódásának eszménye volt a lényeg”, de a nyers beton, acél és üveg használatával az időtállóság követelményének is tökéletesen megfelel az impozáns objektum. Az épület kívülről – akárcsak a XXI. század –  szövevényes, fluid, meghökkentő, de Zaha Hadid finoman ívelt, lágy stílusával komponálva mégis elegáns, harmonikus egységnek hat. Belső kialakítása még külső formáit is túlszárnyalja, szürke, tört fehér falai, a szintek egymásba csúszása, kanyargó, fekete lépcsői futurisztikus térbe hívják a látogatót. „Róma fantasztikus fényben úszik” – nyilatkozta a tervező, aki arra törekedett, hogy az épület egészét a természetes fény hassa át. 

A múzeumot két nagyobb egység alkotja: a MAXXI Arte és a MAXXI Architettura. Utóbbi a legfontosabb XX. század végi és XXI. századi olasz vonatkozású építészeti dokumentumokat tárolja (hetvenötezer darabot), míg a MAXXI Arte anyagát több mint négyszáz olyan műalkotás képezi, amelyeket a 2009 júliusában létrehozott MAXXI Alapítvány vásárlások, adományok, pályázatok, kölcsönzések útján szerzett meg. 

Zaha Hadid víziója az épület kapcsán az innováció, a multikulturalizmus és az interdiszciplinaritás volt, és ez a terv megvalósulni látszik, hiszen a MAXXI nem csupán kiállítótér, hanem labor, kísérletezőhely is, amely minden igyekezetével a kor művészetét és építészetét, illetve azok párbeszédét kutatja. Ezen törekvés mérföldköve volt Sasha Waltz német koreográfus társulatának Dialoge 09 című táncelőadása a MAXXI megnyitóján, amelyről Waltz később úgy nyilatkozott, hogy nehéz, de egyben inspiráló is volt a múzeum tereihez szabni a produkciót. 

Az első kiállítást 2010-ben Achille Bonito Oliva rendezte Gino de Dominicis munkáiból; a L’Immortale (A halhatatlan) című tárlat különlegessége a Calamita Cosmica című huszonnégy méter hosszú, precíz anatómiai részletességgel, polisztirolból kifaragott emberi csontváz volt, melyet a MAXXI bejáratánál állítottak ki. 

2012-ben Mario Monti kormánya jelentősen csökkentette az állami intézmények támogatását, ez nehéz anyagi helyzetbe hozta a múzeumot. A negyvenhárom százalékos forrásmegvonás a MAXXI esetében mintegy 800 ezer eurós költségvetési hiányt okozott. A recesszióhoz az is hozzájárult, hogy 2011-ben csupán 450 ezer látogatót fogadott az intézmény. 

2013-ban Hou Hanru kínai származású kurátor került a MAXXI művészeti igazgatói székébe; szakmai tapasztalata és elhivatottsága átlendítette a múzeumot a válságon. Első munkája a hetven  művész és építész mintegy kétszáz művének dialógusát bemutató Remembering is not enough (Az emlékezés nem elég) című tárlat volt 2014-ben, melyet számos jelentős együttműködés és sikeres kiállítás követett.

2023 júliusában Alessandro Giuli, a MAXXI Alapítvány akkori elnöke menesztette Hou Hanrut, és Francesco Stoccit nevezte ki új művészeti igazgatónak. Stocci, elődjéhez hasonlóan, nemzetközileg elismert művészettörténész, újságíró, aki 2012-től a rotterdami Boijmans Van Beuningen Múzeum kurátoraként dolgozott, de számos hazai és külföldi kiállítás szervezésében is részt vett. Francesco Bonami olasz művészettörténész nagy reményekkel üdvözölte az új igazgatót az Il Foglio hasábjain: „Rómában született, lelkében római, fejében többnemzetiségű”–olvashatjuk írásában, melyben éles kritikát fogalmazott meg a múzeum addigi működéséről.

2024 szeptemberében a la Repubblica is hasonló hangvételű írást közölt a MAXXI gazdasági helyzetéről. A cikk aktualitását az adta, hogy Alessandro Giuli két év után távozott az alapítvány éléről, és átvette a kulturális miniszteri tárcát a szerelmi botránya miatt leköszönő Gennaro Sangiulianótól. Ekkor hozták nyilvánosságra a MAXXI 2023-as költségvetési adatait is, amelyekből látszik, hogy Giuli vezetése alatt a múzeum jegybevételei egy év leforgása alatt  harminc százalékkal (2 586 070 euróról 1 972 796 euróra) csökkentek, de a szponzorációból származó bevételei is visszaestek (negyvennégy százalékkal) – ennek oka a la Repubblica szerint az volt, hogy az alapítvány elnöke nem tájékoztatta időben a támogatókat a következő évekre tervezett programok és kiállítások részleteiről.

Giuli vezetése alatt a személyzeti költségek 1 699 040 euróról 2 197 143 euróra emelkedtek új alkalmazottak és tanácsadó cégek felvétele miatt. A MAXXI 2023-ban 19 131 025 euró bevételt könyvelhetett el, míg az éves kiadása 19 081 687 euró volt.

Az Európai Unió 2022-ben hirdette meg az Új Európai Bauhaus-programot, mely a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet tűzte ki célul. Ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódva a múzeum vezetősége még abban az évben nemzetközi tervpályázatot írt ki a MAXXI GRANDE projekt megvalósítására, melyet az olasz-francia tervezőiroda, a LAN nyert el. Ennek keretében 2027-ig a MAXXI és környezete is megújul; a mikroklíma javítása érdekében ezerkétszáz  növény telepítésével olyan, hétezerkétszáz négyzetméteres oázis megvalósítását tervezik, mely az elképzelések szerint két fokkal csökkenteni majd a környék hőmérsékletét. 

A projekt része egy négyezerkétszáz négyzetméteres, háromszintes épület (MAXXI HUB) is, mely restaurálási munkálatoknak, oktatótermeknek, kiállítótérnek és egy növényekkel tarkított tetőterasznak ad majd otthont. A tervek szerint Zaha Hadid épületét is korszerűsíteni fogják energetikai szempontból. A projektet az olasz kormány és az Európai Unió finanszírozza. 

Jelenleg a MAXXI Alapítvány élén az idén márciusban kinevezett Maria Emanuela Bruni áll, aki tavaly ősz óta ideiglenes elnökként irányítja az intézményt. Bruni művészettörténészként végzett, számos állami megbízást tudhat maga mögött, de szakmai kiadványok és újságcikkek is fűződnek a nevéhez. Az elmúlt háromnegyed év alatt Francesco Stoccival együttműködve nyolc nagyszabású kiállítást szerveztek, ezzel új lendületet vett a múzeum működése. 

Átadták a neves divatházzal közösen alapított MAXXI–BVLGARI-díjat, amely 2017-ben azzal a céllal jött létre, hogy a tehetséges, fiatal képzőművészek számára bemutatkozási lehetőséget biztosítson. A XXI. századot erősen meghatározó digitális művészet összefüggéseinek vizsgálatára idén először különdíjat osztott ki, melyet Roberto Fassone nyert el And We Thought (És azt hittük) című munkájával. 

2026 októberéig látogatható az amerikai konceptuális művész, Alex Da Corte által rendezett The Large Glass(A nagy üveg) című kiállítás, amely a múzeum gyűjteményéből hív párbeszédre fotókat, műalkotásokat és építészeti remekműveket. A tárlat koncepcióját Luigi Ghirri 1978-as rejtélyes női arcot (üveg vagy máz mögött) ábrázoló fotója ihlette. 

Az idei év másik nagy sikere a Something in the Water (Valami a vízben) című kiállítás, mely Oscar Tuazon kurátori munkáját dicséri, és amely olyan kortárs művészek alkotásait mutatja be, mint Lita Albuquerque, Saif Azzuz és Virginia Overton. A múzeum programnaptára tele van, egész nyárra izgalmas látnivalókat kínál a kortárs művészet kedvelőinek. Maria Emanuela Bruni kinevezésekor azt nyilatkozta, „minden igyekezetével azon lesz, hogy a MAXXI láthatóságát és befolyását erősítse mind a nemzetközi színtéren, mind Olaszországban”. 

A cikk a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: A MAXXI épületének részlete (forrás: Unsplash)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Róma – a város, amelynek már kétezer éve is milliónyi lakosa volt

A kultúrába fektető pénzintézet – Az Unipol-sztori

Kevés brand tudja úgy ötvözni a luxust a gondolatisággal, mint a Prada – A divatház nemcsak ruhakölteményeivel, de vállalati gyűjteményével is maradandót alkot

„Nyerő stratégia befektetni a kultúrába és a kreatív iparágakba” – Michele Coppola az Intesa Sanpaolóról

Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés – Olasz belépő a művészeti szférába