„Mecénásokkal a háttérben bátrabban menekülsz előre”

„A vállalatoknak ez egy hosszú távú befektetés, hiszen az adott programról vagy előadásról, amelyet támogatnak, ők is hírt tudnak adni, megmutathatják, miként járultak hozzá általuk a kulturális értékek megőrzéséhez vagy a társadalmi problémák körüljárásához” – mondja Rozgonyi-Kulcsár Viktória, amikor arról kérdezem, miért lehet fontos a vállalatoknak, hogy támogassák a kultúrát, és beálljanak például egy olyan független szervezet mögé, mint a Jurányi Ház. A civil szervezet vezetője arról is mesélt az interjúban, hogy hogyan járulnak hozzá a működéshez a vállalati támogatások és a magánmecenatúrák, valamint mit sikerült eddig valóra váltani az együttműködéseknek, támogatóknak köszönhetően.

Hogyan, milyen támogatásokból működik a Jurányi Inkubátorház?

Az egész Jurányi, mint ahogy a FÜGE (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) is, együttműködésen alapuló kulturális vállalkozás. Mindent partnerségben csinálunk. Ez vonatkozik akár egy előadás megvalósítására is. Többen hozzuk létre az adott produkciót, mert a mai gazdasági helyzetben lehetetlen egyedül megalkotni egy független nagyszínpadi bemutatót. Ehhez is mindig keresünk megfelelő partnereket, szponzorokat, és maga a ház üzemelése is ezen az együttműködésen alapul. Több mint hatvan szervezet tevékenykedik a házban, a fenntarthatóság így arra épül, hogy megpróbáljuk közösen viselni a terheket. A rezsiköltséget például közösen adjuk össze, ennek is köszönhető az, hogy a 2023-as energiaválságot túléltük vagy legalábbis átmenetileg átbillentünk a nehézségeken. Két nagyon fontos dolgot mindig szem előtt tartok, akármi is történjen, gondolok itt például a járványidőszakra vagy az energiaválságra. Az egyik, hogy az épület bérleti díja és a rezsiszámlák mindig ki legyenek fizetve, a másik a munkatársak megtartása. Minden más csak ezután jöhet, hiszen ez az erőforrás a működésünk motorja. Mindezt követi, hogy mennyire tudunk művészetileg aktívak lenni, mennyire tudunk megújulni vagy beszállni egy új bemutatóba, esetleg kísérletező, ugyanakkor veszteséges előadásokat is műsoron tartani, csak azért, mert nekünk az fontos, és azt gondoljuk, hogy ez a missziónk része. 

Rozgonyi-Kulcsár Viktória (fotó: Gulyás Dóra)

Ezen a ponton veszik igénybe a vállalatok segítségét? 

Igen. Minden szponzorációs forrást és magánmecenatúrából befolyt összeget már a tartalomra fordítunk. Úgy szoktam mondani, hogy a „hardver” rész, az infrastruktúra és a humánerőforrás. A „szoftver” pedig minden más, például bemutatók, pályázatok, egyéb művészeti programok. A független előadó-művészetben úgy profitot termelni nem lehet, hogy létrehozunk egy bemutatót, és a befektetett pénz majd egyszer csak visszajön a jegybevételekből. Már annak örülünk, ha egy este költségei kijönnek a nézők által megvásárolt jegyekből. A nézők kiemelten fontos támogatók, hiszen azzal, hogy megvásárolják a jegyeket, középtávon fenntarthatóvá teszik a működést. A jegybevétel mellett a működésünkhöz szükséges pénz húsz százaléka állami támogatásból, szintén nagyjából húsz százaléka pedig különböző szponzorációs magántámogatásból jön össze, valamint abból is származik bevételünk, ha vidéken forgalmazunk egy előadást vagy akár külföldre visszük azt. 

Fotó: Gulyás Dóra

Milyen mértékű állami támogatást kapnak? 

Civil, előadóművészeti szervezetként a jelenlegi színházi törvény alapján minden évben pályázhatunk működési forrásra, de az nem jár alanyi jogon. Függetlenként nincsen fenntartónk, önfenntartók vagyunk. Nem tudunk egy adott keretösszeggel előre tervezni, így folyamatosan zsonglőrködünk a forintokkal. A már említett működési célú minisztériumi pályázaton befogadószínházként a korábbi években mindössze huszonkilenc-millió forintot nyertünk. Idén egy radikális, negyvenszázalékos forráscsökkentéssel számolhatunk. Éppen abban az évben, amikor a megnövekedett energiaárak, az egekbe szökő infláció, és a kata kivezetése minimum plusz negyven százalékos emelést követelne a fennmaradáshoz.

Fotó: Gulyás Dóra

Hogyan járulnak hozzá a működéshez a vállalati támogatások és a magánmecenatúrák? 

Évről évre nagy kihívást jelent, hogy megnyerjünk új cégeket támogatónak, másrészt megtartsuk a meglévőket. A Mastercard például a kiemelt szponzorunk, már több mint tíz éve együttműködünk. Azonban minden évben megújítjuk a szerződésünket, hiszen az ő igényeik is változnak, legyen szó a társadalmi szerepvállalási programjukról vagy a vállalati koncepcióról. Sokat beszélgetünk a cégvezetőkkel, mi az, ami számukra fontos és ehhez „személyre szabottan” találunk ki programcsomagokat. A tapasztalatok szerint nagyon jól működik, amikor két „brand” találkozik, és harmonikusan együttműködnek. Sokszor inspirálóak is ezek a kapcsolódások, a művészetre is proaktívan hathat a támogató preferenciája. Nálunk így jött létre a KÖRBEJÁRÁS projekt, valamint így készült minitárlat a Keleti Blokk című előadás jelmezeiből a Design Hét keretében. Azt is sikerként könyveljük el, amikor egy kisvállalkozást tudunk magunk mellé állítani egy-egy előadásra vagy fesztiválprogramra. A magánmecenatúrából is van olyan támogatónk, aki már hosszú évek óta mellettünk áll.

A vállalatoknak miért lényeges, hogy támogassák a kultúrát és beálljanak például egy olyan független szervezet mögé, mint a Jurányi? 

Egyre több vállalat ismeri fel, hogy nem mindegy, milyen társadalmi felelősségvállalási programot (CSR) működtet a cégen belül, mivel motiválja a saját dolgozóit, és milyen képet fest magáról. Szerencsére sok nagyvállalat számára fontos a kultúra, van, akinek a magas művészet a vonzó és van, aki felismeri a színház, a kortárs előadó-művészet mentális, jótékony hatását, elengedhetetlen társadalmi szerepét, közösségkovácsoló erejét. A cégeknek ez egy hosszú távú befektetés, hiszen az adott programról vagy előadásról, amelyet támogatnak, ők is hírt tudnak adni, megmutathatják, miként járultak hozzá a kulturális értékek megőrzéséhez vagy a társadalmi problémák körüljárásához.

A Jurányi belső udvara (fotó: Gulyás Dóra)

Számszerűsítve egy egyéni mecénás milyen mértékben tudja elősegíteni egy produkció létrejöttét?

Teljes egészében fel tud állítani egy új bemutatót, ami körülbelül három-öt millió forintot jelent a független színházi terepen. Egy komolyabb tehetséggondozó program megvalósításához azonban már két-három támogató összefogása is szükséges, ha egy-egy mecénás a fenti összeggel járul hozzá a projekthez. Olykor azonban egy kamatmentes kölcsön is nagy segítséget jelent, nem kell feltétlenül vissza nem térítendő támogatást kapnunk. Sokkal bátrabban menekül előre az ember a kilátástalan helyzetbe, ha a háttérben tehetősebb, a kultúráért elkötelezett, akár színházbarát támogatók állnak. Ez a lehetetlen helyzet, amiben vagyunk arra ösztönöz, hogy a semmiből próbáljunk meg erőforrásokat teremteni. 

A Soharóza előadása (fotó: Gulyás Dóra)

Mit sikerült eddig valóra váltani az együttműködéseknek, támogatóknak köszönhetően?

A mi ötletünk alapján, de Budapest Főváros Önkormányzata tőkéjéből hoztuk létre a STAFÉTA Pályázatot. Ezzel a fiatal színházcsinálókat támogatjuk, új színpadi produkció létrehozására lehet pályázni. Ugyanakkor ez egyfajta brandépítési lehetőség azok számára, akik már nem pályakezdők, de még nem kerültek be olyan szinten az intézményi rendszerbe, hogy akár befutott főrendezőként megteremtsék az egzisztenciális biztonságukat vagy a művészi hitvallásukat. A TITÁNium Színházi Projekt egy kifejezetten a pályakezdőknek létrehozott mentorprogram. A kiválasztottak a féléves kurzus alatt szakemberek segítségével alkotnak projektervet, a legjobbnak pedig anyagi forrást és befogadóhelyet is biztosítunk. Jó partnerünk ebben többek között a Trafó, a MU Színház, a Szkéné Színház és a Bethlen Téri Színház. A Mastercard® Alkotótárs program keretein belül pedig három fiatal színházi alkotónak vagy társulásnak biztosítunk lehetőséget arra, hogy négy héten át nálunk próbáljanak, optimális infrastrukturális feltételek között, a FÜGE szakmai mentorálásával. A Tantermi Színházi Projekt keretében olyan előadások létrehozására adunk lehetőséget, amit középiskolákban lehet bemutatni, elsősorban vidéki, hátrányos helyzetű településeken. Ehhez mindig szükséges valamennyi állami támogatás is, de a fő alapja a magánmecenatúrából tevődik össze. Sőt érdekessége, hogy maga a program is egy színház iránt elkötelezett magánember, Polgár András fejéből pattant ki, és több mint tíz éve működik, töretlen szakmai sikerrel. A támogatók azért is állnak be szívesen a projekt mögé, mert direktben gyerekeket, közvetve pedig pedagógusokat támogathatnak egyszerre, ráadásul olyan települések bevonásával, ahol egyáltalán nincsenek színházi előadások. 

A Jurányi épülete (fotó: Gulyás Dóra)

Hogyan hatott a pandémia a vállalati együttműködésekre? Csökkent a támogatók száma vagy inkább nőtt ennek hatására?

Azt tapasztaltuk, hogy csökkent vagy inkább egy pillanatra lefagyott. 2020/21-ben az évről évre megújuló együttműködések egyszer csak megtorpantak. Akárhogy is nézzük, kiesett az az egy év, az állami szektor, a vállalati szektor, a magánmecenatúra és a nézők szempontjából is. A bevételünk drasztikusan csökkent. Még a nagyvállalatok is behúzták a kéziféket egy pillanatra, mert egyáltalán nem tudták, milyen hatással lesz a saját piacukra a járványidőszak. Így ezt az időszakot nagyon megéreztük. Nehéz és hihetetlen volt, hogy be kellett zárnunk, most azonban már szinte furcsa erre az időszakra visszagondolni, olyan mint egy rossz álom. Amiből sajnos azóta sem ébredtünk fel, mert folyamatosan jönnek az újabb pofonok és nehézségek, amelyek hatással vannak az előadó-művészeti ágazat egészére. Eddig is az együttműködésekben hittem, és egyre inkább azt látom, hogy a túlélés kulcsa az összefogás és a kölcsönös segítségnyújtás. 

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Rozgonyi-Kulcsár Viktória (fotó: Dömölky Dániel)