Mecenatúra mesterfokon

Gaius Cilnius Maecenas neve az ókor legismertebb patrónusaként maradt fent, aki Horatius, Vergilius és Propertius bőkezű támogatója volt. A művelt, jómódú politikus példája fogalmat és hagyományt teremtett, mely bár évszázadokig feledésbe merült, a reneszánsz idején, az antik művészettel újjászületett. Az Uffizi Képtár egyedülálló gyűjteménye a Medici család műpártoló tevékenységének eredménye, fennmaradása pedig ékes bizonyítéka annak, hogy a kultúra támogatása minden korban értéknek számít.

A Medici dinasztia vagyonát Giovanni di Averardo (Bicci) de’ Medici alapozta meg, aki 1360-ban született Firenzében. Giovanni kiváló üzleti érzékkel bírt, posztókereskedéssel és feldolgozással foglalkozott, majd a megszerzett tőkéből 1397-ben bankfiókot nyitott a városban. Tehetségét kamatoztatva rövid időn belül hatalmas vagyont és befolyást szerzett a város politikai életében és egyházi körökben is. A Medici bankhálózat Giovanni fia, Cosimo idejében már Európa számos pontján jelen volt, innovatív, modern megoldásokkal megbízható pénzforgalmat bonyolított le, a megszerzett vagyonból pedig a család bőkezűen támogatta a művészeteket. Cosimo és fia, Lorenzo („Il Magnifico”) igazi „reneszánsz emberek” voltak, több nyelven beszéltek, érdeklődtek az antik művészet, költészet, filozófia, tudomány iránt. Filippo Brunelleschi, Giuliano da Sangallo, Sandro Botticelli, Andrea del Verrocchio, Michelangelo Buonarroti– csupán néhány mester, akiket a Mediciek megbízásai tettek híressé. 

Alessandro Allori: Giovanni di Averardo (Bicci) de’ Medici (forrás: Wikimedia Commons)

A család 1494-től néhány évtizedre elvesztette vezető szerepét Firenze politikai életében, miután Piero Medici megalázó egyezményben átengedte a toscán várakat VIII. Károly, francia királynak. Az átmeneti, zavaros időszaknak I. Cosimo 1537-es restaurációja vetett véget: felszámolta az addigi köztársaságot és hercegséget alapított. Elődeihez hűen I. Cosimo is fontosnak tartotta a művészet és a tudomány pártolását; Bronzino, az udvar festője nagyszerű portrékat készített a Medici felmenőkről, de művei által ismerhetjük a hercegi udvar pompáját is. 

1559. július 30-a fontos dátum az Uffizi Képtár életében, ugyanis I. Cosimo ezen a napon bízta meg Giorgio Vasarit, a kor kiváló építészét, íróját, hogy a Palazzo Vecchio közelébe ntervezzen hivatalt (uffizio) a hercegség igazgatási szervei számára, és foglalja egységbe a Piazza della Signoria és az Arno partja közötti Magisztrátusok utcáját. A Vasari elképzelései szerint létrehozott U alakú épület 1565-ben a Ponte Vecchio felső szintjére tervezett Vasari-folyosóval egészült ki. A nagyherceg és családja azonban már az építkezés elején a Pitti-palotába tette át székhelyét, a kormányzati ügyek számára pedig a Palazzo Vecchio épületét jelölték ki, így az Uffizi-palota üresen maradt. 

I. Cosimo 1574-ben halt meg, utódja, I. Francesco nagyherceg 1581-ben a Medici-gyűjtemény egy részét az új palota keleti szárnyának emeletére költöztette, majd megnyitotta a nyilvánosság előtt. Még ugyanebben az évben Vasari is elhunyt, munkásságát Bernardo Buontalenti és Alfonso Parigi folytatta, akik az épület új funkciója szerint folytatták a munkálatokat. 1585-ben megépült a Medici-színház, majd a legértékesebb darabok bemutatására a csodás Tribuna terem, melynek szomszédságában I. Francesco alkimista laboratóriumot rendezett be. 

A Tribuna terem (forrás: Wikimedia Commons)

A dinasztia 1737-es kihalásáig számtalan műkinccsel gazdagodott a gyűjtemény. I. Ferdinánd idején a Medici Vénusz és a Niobé-szoborcsoport, II. Ferdinánd felesége révén a gazdag Rovere örökség került a család birtokába. A dinasztia utolsó nagyhercege, Gian Gastone 1737-ben utód nélkül halt meg, a veszélybe kerülő Medici-gyűjteményt Anna Maria Luisa, a trónörökös testvére leleményes családi szerződéssel mentette meg a széthullástól. Ugyan az Uffizi kincsei a Habsburgok tulajdonába kerültek, de a korabeli rendelet így szólt: „abból, ami az állam legfőbb ékessége, s ami a polgárság épülésére és a külföldiek érdeklődésének felkeltésére szolgál, semmit sem lehet elszállítani és kivinni a nagyhercegség fővárosából és az államból.”

Az Uffizi Képtár érdekessége az egyedülálló, folyamatosan bővülő önarcképgyűjtemény. A ma már több mint kétezer darabot számláló válogatás alapját (Medici) Leopoldo bíboros  öröksége szolgáltatta, aki nyolcvan festőportrét (mellette számos kincset, ékszert) hagyott a múzeumra. Olyan piktoroktól vásárolt önarcképeket, mint Raffaello, Vasari, Tintoretto, Rembrandt, de ma már Ai Weiwei alkotása, Antony Gormley öntött vasból készült szobra is a nívós gyűjtemény része. 

Az önarcképek egy kisebb csoportja 2016-ig a Vasari-folyosó falát díszítette, azonban az évszázadok alatt feldúsult állomány kiállítása jó ideje problémát okozott. Magát a folyosót is renoválták, tavaly december 21-én adták át a látogatóknak. 2023-ban az amerikai milliárdos Pritzker család 1,5 millió eurós adományának köszönhetően a múzeum első emeletén tizenkét termet újítottak fel a fontosabb portrék számára. 

Az Uffizi Képtár egyik legtragikusabb napja minden bizonnyal 1993. május 27-e volt, amikor bombatámadás érte az épületet, hat ember halálát, szézhetvenhárom festmény és ötvenhat szobor sérülését okozva. Ekkor jött létre a firenzei polgárok összefogásával az Uffizi Baráti Kör (Amici degli Uffizi), amely a mai napig a múzeum legfontosabb civil támogatója, majd 2006-ban csatlakozott a kezdeményezéshez a tengeren túli testvérszervezet, a  Friends of the Uffizi Gallery is. 2023-ban az Amerikában élő Veronica Atkins mintegy 5 millió dollárt ajánlott fel a Boboli 2030 projekt megvalósításához, a Boboli-kertben található csodálatos akusztikájú amfiteátrum megújulásához. 

„A projekt három legnagyobb szerelmemet ötvözi: a természetet, a művészetet és a zenét. Alig várom az opera premierjét, amely a restaurálás után ezen az egyedülálló és varázslatos helyen fog visszhangra találni” – nyilatkozta Veronica Atkins, az Uffizi eddigi legbőkezűbb mecénása. Felajánlásából renoválták a Pitti-palota gyönyörű Bona-termét, de a különleges, nyolc részből álló Valois-faliszőnyegek restaurálását is az amerikai milliárdos finanszírozta. A rendkívül értékes, de ez idáig csak korlátozottan látogatható Contini Bonacossi-hagyaték még 1969-ben került az Uffizi állományába. 2018-ban a száznegyvennégy darabból álló gyűjtemény számára nyolc különálló terem újult meg, szintén a múzeum baráti körének jóvoltából.

Simone Verde 2024 januárjában vette át az igazgatói posztot a német Eike Schmidtől, aki egy stabil, jól működő múzeumot hagyott utódjára. A 2023-as évet rekord összegű, csaknem 59 millió eurós bevétellel zárta az Uffizi; hatvanhét százaléka jegyeladásokból származott. Támogatások címen mintegy 5,5 millió euró folyt be a múzeum kasszájába – ez többmint hatshatszáz százalékos növekedést jelentett a 2016–2023-as időszakot tekintve. 

Simone Verde (forrás: Uffizi Képtár)

Verde kulturális antropológus, művészettörténész, 2016-tól 2023-ig a pármai Palazzo della Pilotta renoválási munkálatait vezette, és közreműködött a Louvre Abu Dhabi projekt megvalósításában is. Kinevezésekor legfőbb célkitűzései közé tartozott a múzeum zsúfoltságának csökkentése és a látogatói élmény javítása. 

Mivel a jegyeladásokon gazdasági okokból nem áll módjában változtatni, ezért új termek megnyitásával, a fontosabb művek különköltöztetésével, hosszabb nyitva tartással igyekszik szellősebbé tenni a múzeumot. Az Uffizihez szervesen kapcsolódó Pitti-palota és a Boboli-kert értékeinek is kiemelt szerepet szán. Verde igazgatói pályázatában a Képtár muzeológiai  jelentőségét hangsúlyozta, és rámutatott arra, hogy az Uffizi a múzeumfejlődés minden fázisán átesett: Wunderkammer, studiolo, galéria, majd klasszikus értelemben vett múzeum lett, jelenleg pedig turisztikai látványosságként is definiálható. Bár Tomasso Galligani, a Képtár kommunikációs vezetője szerint az „Uffizi ma sem csak turisztikai látványosság, hanem egy történelmi műgyűjtemény, Giorgio Vasari építészeti csodája, egy kutatóközpont, és egy hely, ahol családok, fiatalok, művészek jól érezhetik magukat.”  

Az olasz kormány 2014-ben végrehajtott kulturális reformja néhány kiemelkedő múzeumnak, köztük az Uffizinek is autonómiát adott, ami számos kihívást, de rengeteg lehetőséget is hozott. A Képtár modernizálása ekkor kezdődött el, jól strukturált honlap, egyedi logó készült a múzeum számára, összességében egy márkaépítési folyamat indult el. Csak a tavalyi évben 5,5 millió látogatót fogadott a múzeum – ez a korábbi igazgató, Eike Schmidt regnálása alatt elindított kommunikációs stratégiának is köszönhető. 

Az Uffizi Képtár (forrás: Pixabay)

Sikerük titka a közösségi médiában való aktív jelenlét (a világ első múzeuma a TikTok-on), melynek meghatározó eleme a „történetmesélés”. Schmidt törekvése az volt, hogy leszámoljon a társadalom múzeumokról alkotott előítéleteivel (miszerint azok unalmasak, porosak), ezért közösségimédia-platformjaik rendszeresen beszámolnak izgalmas rendezvényekről, kiállításmegnyitókról, kutatási eredményekről, koncertekről, de hírt adtak arról is, hogy a fitalok az ifjú énekesnő, Dua Lipa meglátogatta a múzrumot, sőt arról is, hogy egy méhraj beköltözött a Boboli-kertbe. A különböző korosztályok és társadalmi rétegek megszólítása mára abszolút eredményesnek könyvelhető el, amit az Uffizi remekművei előtt büszkén posztoló influenszerek és hírességek növekvő száma is jelez. Simone Verde azonban nemcsak ebben méri a sikert, azt szeretné, ha a múzeum látogatói komplex ismeretekkel térnének haza az Uffiziből. 

Nyár elején egy turista „szelfizés” közben megrongálta Ferdinánd nagyherceg XVIII. századi portréját – ez az incidens minden bizonnyal új fejezetet nyit az a múzeum életében. Verde szigorú szabályokat ígér: „egyértelmű határokat fogunk szabni a gyűjteményeink méltóságával összeegyeztethetetlen viselkedés megakadályozása érdekében”.

Az eredeti cikk a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Sandro Botticelli: Vénusz születése (forrás: Uffizi Képtár)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Az állam kultúrafinanszírozó szerepe – Így csinálják Olaszországban

A kultúrába fektető pénzintézet – Az Unipol-sztori

Kevés brand tudja úgy ötvözni a luxust a gondolatisággal, mint a Prada – A divatház nemcsak ruhakölteményeivel, de vállalati gyűjteményével is maradandót alkot

„Nyerő stratégia befektetni a kultúrába és a kreatív iparágakba” – Michele Coppola az Intesa Sanpaolóról

Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés – Olasz belépő a művészeti szférába