Minél kevesebb lassan gyógyuló sebet okozni

Milyen anyagból készül a ruhánk húsz év múlva? Hát az autó, amit vezetni fogunk? Fenntarthatóbbá teheti-e a gazdaságot és környezetünket a design – ha megfelelő anyaghasználattal dolgozik? Hogyan illeszkedik a jövő anyaga a jelen ipari alkalmazásba? Molnár Péter formatervezővel, a MOME Design Intézetének igazgatójával beszélgettünk a szeptember 15-én kezdődő Future Materials Konferencia apropóján.

Forrás: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

A jövő már elkezdődött: elég vetni egy pillantást a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) végzőseinek diplomamunkájára. Lelkesek és kreatívak, ambiciózusak és a fenntarthatóság, a környezetvédelem nem is kérdés a számukra – mondja az egyetem diákjairól Molnár Péter. És kicsit naivak is, teszi hozzá, ami kifejezetten jó és hasznos, hiszen e naivságnak köszönhetően tudják leküzdeni azokat a korlátokat, amelyeket az évek során az ember – a rossz tapasztalatok alapján – magára szed, és amelyek hátráltatják.

Elméleti beszélgetésekből a hétköznapokba

„Fenntarthatónak lenni azt jelenti – a dizájnban és a hétköznapokban, magánéletben egyaránt –, hogy nem használunk több erőforrást, mint amire szükségünk van” – magyarázza a formatervező. „Azt is jelenti, hogy megújuló forrásokból tesszük mindezt és igyekszünk nem maradandó kárt okozni vele. Hogy fenntartható módon gondolkodjunk, elemi kérdés, a saját jövőnket biztosítjuk vele, hiszen a természet akkor is megmarad, ha az ember nincs benne. A dizájn szakmában a fenntarthatóságról való diskurzus már a hetvenes évektől erőteljesen jelenvaló, mind globálisan, mind lokálisan, Magyarországon is számos konferencia témája volt.”

Csakhogy ezek az értelmiségi diskurzusok, mikrokezdeményezések rendre lepattantak a nagy cégekről, gazdasági okokra hivatkozva. Mostanra viszont eljutottunk oda, mondja Molnár Péter, hogy már nem lehet nagy tömegeknek bemagyarázni, hogy amit az emberiség csinál, az nem árt. „A fenntarthatóság témája a teoretikusok beszélgetéseiből a mindennapokba került át. Számos remek kezdeményezés indul, ám még most is azt látom, hogy aki ilyen módon próbál megélni a piacon, az versenyhátrányt szenved. Nyilvánvalóan lassabb növekedést jelent, de másképp nem megy, mindannyian látjuk, mennyire sérülékenyek a globális ellátási láncok, elég csak a közelmúlt eseményeit megnézni, a két éve tartó világjárványt, a Szuezi-csatornán elakadt teherhajót, vagy a szomszédunkban zajló háborút. A lokális kezdeményezések, amelyek helyi közösségnek, helyi alapanyagból állítanak elő bármilyen terméket, kevésbé vannak kitéve mindennek, arról nem is beszélve, hogy az utaztatás hiányával rengeteg károsanyag-kibocsátástól óvjuk meg a környezetünket.”

Nem meglepő tehát, hogy a MOME kétnapos konferenciát szervez a jövő anyagairól. Az egyetemen az utóbbi években számos anyagkísérlettel kapcsolatos projekt indult – részben oktatói érdeklődés, részben hallgatói motiváció miatt. „A dizájnban képviselt területeink számottevő része anyaginnováció. Az anyag minőségének javítása a cél, ehhez viszont be kell kapcsolódnunk a nemzetközi diskurzusba – ennek a része többek között ez a konferencia.”

Forrás: Budapest Design Material Library

Péter 2010-ben indította el Csire Gézával a Maform Design Stúdiót, formatervezőként céljuk az volt, hogy felhívják az emberek figyelmét: a dizájn gazdaságilag is pozitív hatást érhet el. Ha egyre többen készítenek minőségi használati tárgyakat – majd ezt mind többen vásárolják meg, azzal ember- és környezetbarát jövőt teremthetünk. A formatervező idén áprilisban visszatért a MOME-ra, ahol 2013-ban végzett – ám a motivációi most is ugyanazok, mint a Maform megalapításakor. „Szerettem volna ezt az értékrendet más területen is továbbvinni, az egyetemi lehetőségekben ez adott, sőt többeket is elérek a missziómmal.”

Fotó: Esteban de la Torre

Határokon átívelő gondolatok

Péter felelős a Jövő anyagai konferencia négy tematikus blokkja közül a Dinamikus és high-tech anyagok részért (a másik három blokk: Körülöttünk élő anyagok – Bioanyagok innovatív alkalmazása; Új anyagok iparági alkalmazásai; Az anyag, mint történetmesélő és kultúra), a szakember a meghívott előadókkal közösen alakította ki a tematikát. „Nem a vertikális, hanem a horizontális ismeretekre és azokra a gondolatokra koncentrálunk, amelyek összekapcsolják a különböző folyamatokat” – magyarázza. „Lesz szó többek között az okos- és nanotextilről, arról, hogy milyen hatással lehet az anyagkutatásra a kreatív és emocionális megközelítés, milyen fontos szerepet játszanak a különböző ökoszisztémák mindebben. Igaz, előbb született a blokk neve, mint a tematika, de ezek a kérdések kapcsolják össze az előadásokat, beszélgetéseket. Nagyon izgalmas téma, az előzetes beszélgetések során kiderült, hogy a kérdések, amelyek minket a MOME-n foglalkoztatnak, ugyanúgy rendre felvetődnek a világ más pontjain is. Nyilván különböző hangsúlyokkal és léptékben, de ugyanazokkal a kihívásokkal találkoznak a szakma szereplői Észtországban, Németországban vagy, amivel mi is itt, Magyarországon. Ugyanazokkal a kihívásokkal küzdünk: hogyan lehet a kreatív anyagkutatás eredményeit becsatornázni a természettudományi és mérnöki területekre, hogy az abban a szcénában megvalósuló kutatások és fejlesztések nem önmagukban értelmezhető érdekességekre épüljenek, hanem valós társadalmi kérdésekre és kihívásokra reflektáljanak. Bármennyit lehet erről beszélni, nagy kihívás, hogy csak a rendelkezésünkre álló nyúlfarknyi időben osszuk meg egymással és a közönséggel a gondolatokat, de bízom benne, hogy az esti fogadáson és a konferencia második napján is folytatódik az eszmecsere – és akár határokon átívelő közös munkák is születhetnek az eseményünk hatására” – mosolyog.

A természet része

És hogy milyen a jövő anyaga? A formatervező szerint – ideális esetben – nem terheli a környezetet. Igaz ez nem csak az életciklusa elejére, vagyis a gyártására, illetve a végére, azaz az újrahasznosításra. „Legyen könnyen karbantartható az anyag, például kis energiaráfordítással tisztítható. Ha például öntisztuló, vagy elég hozzá tiszta víz vagy egy száraz kefe máris kevesebb szennyező anyag kerül a környezetbe. Amennyiben pedig lokális a gyártása – vagyis helyi alapanyagból, helyi munkaerő bevonásával készül, a károsanyag-kibocsátás is csökken. Legyen teljesen újrahasznosítható, vagy visszaereszthető a biológiai körforgásba – ne okozzon problémát a természetben” – sorolja az elvárásokat. „Mindeközben persze az is fontos, hogy a funkcióját ellássa” – teszi hozzá.

Forrás: Budapest Design Material Library

A szakember szerint jó lenne, ha újra felfedeznénk és használnánk azokat a tradicionális, lokális alapból építkező anyagokat, amelyek számos előnyét jól ismeri az emberiség, de ilyen-olyan okból kikoptak a köztudatból. Ilyen például a vályogtégla, amellyel több száz éve építkeztünk, ám mára alig találkozni ezzel az anyaggal az újonnan felhúzott épületekben. Néhány száz évvel ezelőtt a fenntartható életvitel alapvetés volt, csak elfelejtettük, most pedig nehéz visszatérni hozzá.

Ezt egészíti ki a globálisan megosztott, lokálisan felhasznált tudás gondolata. „Ma már egyre inkább terjed a mainstreamben is a gondolat, hogy a globálisan felfedezett, kidolgozott tudást, technológiát lokálisan is használjuk. A legegyszerűbb példa erre talán a 3D nyomtatásban található: az itthon letöltött, bárhol máshol készült terv alapján, ám magyar alapanyag felhasználásával készült termék előállítása. Csak egy példa: az internetről letöltött terv, amiből a közelben gyártott kukoricakeményítő alapú filamentből kinyomtatott termék lesz. És ugyanez visszafelé is igaz: mi is tervezhetünk olyan tárgyakat, amiket aztán a világ másik végén használnak, anélkül, hogy a készterméket több ezer kilométerre kellene szállítani. Persze ez hosszú folyamat és számos buktatója lehet, ám többek között ez lehet a jövő. Mi azon dolgozunk, hogy a valós társadalmi igényekre és környezeti kihívásokra reflektáló, alapvetően kreatív outputokat – amik sokszor anyagkísérletben valósulnak meg – becsatornázzuk olyan területekre, ahol ez később tényleges ipari termelés alternatívájává válhat. Jó lenne, ha az ipari termelés, ami tömegek életét könnyíti meg, minél kevesebb, lassan gyógyuló sebet okozna a bolygónak. Ha felnő egy generáció, amely számára mindez már nem elvi kérdés, hanem alapvetés, akkor van élhető jövője az emberiségnek.”

A Future Materials Konferenciát szeptember 15-16. között rendezik meg a MOME zugligeti campusán. A program teljes egészében angol nyelvű, a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Részletes program, regisztráció és további információk a linken.

A konferencia egy, az NKFI Alapból megvalósuló program, a Mecenatúra 2021 pályázat részeként.

Nyitókép: Molnár Péter (fotó: Mankovics Dávid)