Nem csupán fesztivál – inspiráló közösség

A Kaliforniában született Miranda Liu 2013 óta a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja. A hegedűművész nemcsak előadóként, hanem számos nemzetközi projekt megálmodójaként és művészeti vezetőjeként is ismert. Évente több mint hetven alkalommal lép színpadra itthon és külföldön – szólistaként, kvartett-primáriusként és koncertmesterként –, mindemellett a MiraTone Fesztivál és Akadémia művészeti vezetőjeként már hetedik éve épít hidat generációk és nemzetek között. Minőségben nem ismer kompromisszumot. A zene a szenvedélye, a munkája inspiráló örömforrás számára. Karizmatikus személyiség, újító szemléletű alkotó és elhivatott közösségépítő.

Háromévesen zenélt először közönség előtt, tízévesen kezdte meg tanulmányait a Salzburgi Mozarteum Egyetemen, tizenkilenc évesen Magyarország legfiatalabb koncertmestere lett, majd a Zeneakadémia legifjabb doktorandusza. Hogyan élte meg, hogy ezek a mérföldkövek ennyire korán érkeztek?

Számomra mindez a legtermészetesebb módon történt. Sosem siettettem semmit, minden lehetőség a maga idejében talált meg. A rengeteg gyakorlás mellett egyszerűen csak nyitott voltam arra, hogy éljek velük. Büszke vagyok az eredményeimre, rengeteg tapasztalatot szerezhettem és fantasztikus, inspiráló emberekkel dolgozhattam együtt. Ugyanakkor szeretném, ha nem a korom miatt dicsérnének, hanem azért, mert talán valami egyedit közvetíthetek az interpretációimban. A művészi pálya egész életre szól. Ahhoz, hogy valóban elégedett legyek azzal, hogyan játszom például egy Beethoven-szonátát vagy -vonósnégyest, folyamatosan dolgozni és fejlődni kell – akár reggeltől estig finomítani egyetlen frázist. Imádom ezt a fajta munkát, ezért vagyok zenész. Számomra nem az a lényeg, ki hány éves, hanem hogy ki az a művész, aki szakmai kompromisszum nélkül, megállás nélkül törekszik a tökéletességre.

Nemcsak a hangszeres pályája indult különösen korán, de a fesztiválszervezésbe is rendkívül fiatalon kezdett bele.

Komoly szakmai kihívás – főleg egy zenésznek – megalapítani és hosszú éveken keresztül vezetni egy fesztivált: nagy adag ambíció és kitartás szükséges hozzá. Azért is izgalmas, mert a vezető személyisége határozza meg, milyen irányba tart a koncepció, mennyire innovatív, nyitott és fejlődőképes a fesztivál. Zenészként sokféle felkérést kapok, de mindig is vonzott az a fajta alkotói szabadság, amikor nemcsak előadóként vagyok jelen, hanem magam formálhatom a műsort, a megszólalás körülményeit, és azt is, hogy milyen kontextusban találkozik a közönség a különböző zeneművekkel. Egy-egy koncert összeállítása számomra már önmagában is kreatív folyamat, de különösen inspiráló kihívás, amikor az egész fesztivál ívét rajzolhatom meg. Úgy gondolom, az egyes darabok jelentése és üzenete kiegészül azzal, ahogyan egymáshoz viszonyulnak – a köztük létrejövő párbeszéd új rétegeket nyit meg a befogadó számára. 

Idén rendezik a hetedik MiraTone Fesztivál és Akadémiát. Milyen elvek, szempontok mentén állította össze a programját?

A program összeállításánál a dramaturgia a legfontosabb. A MiraTone nyolcnapos zenei ünnep, ahol a klasszikus repertoár mellett helyet kapnak kevésbé ismert művek is, és minden előadás lehetőséget ad arra, hogy új szemszögből tekintsünk az ismerős hangokra. Szeretem feszegetni a határokat. Azok a legizgalmasabb pillanatok, amikor a közönség egy jól ismert darabot a korábbiaktól eltérő kontextusban hall, vagy egy új kompozícióban valami váratlant fedez fel. Idén a fesztivál nyolc napja alatt huszonhét zeneszerző művei szólalnak meg több helyszínen, szóló zongora- és kamarazenei koncerteken egyaránt. Augusztus 24-én indulunk Beethoven zongorára és hegedűre írt szonátáival a FUGA Budapestben. A program neves dátumokhoz is kapcsolódik: Ravel születésének 150., Schumann születésének 215., Bach halálának 275., Bartók halálának 80. és Enescu halálának 70. évfordulójára is emlékezünk. Felidézzük a zeneszerzők közötti barátságokat, és különleges élményt ígér például a Chopin-művek és a lengyel filmzene találkozása is.

Koncert a 2024-es MiraTone fesztiválon a FUGA Budapesti Építészeti Központban (fotó: Takács Eszter)

A fesztivál szerves része a mesterkurzusok sora, ahol a következő generáció művészei tapasztalt mesterek mellett fejlődhetnek.

Az oktatási programok ugyanolyan fontosak, mint a koncertek. A meghívott művészek tanítanak is, vonós, fúvós, zongora és kamarazenei órákat tartanak, idén rekordszámú jelentkezővel – tizenöt országból érkeznek hozzánk diákok. A nyolc nap során több száz mesterkurzuson dolgoznak együtt a fiatalok a mestereikkel. A résztvevők a MiraTone Young Artists koncertsorozatban is bemutatkoznak: koncerttermekben, könyvtárakban, galériákban, templomokban, közösségi helyeken, sőt szabadtéren is. Így a klasszikus zene a „kilép” színpadról és megjelenik a város mindennapjaiban is. A kurzusok nemcsak technikai képzést jelentenek, hanem szemléletátadást is: hogyan közelítsenek egy darabhoz, és építsék fel a saját zenei történetüket. Fontosnak tartom, hogy olyan témákról is beszéljünk, amelyekre a hagyományos zenei képzés kevésbé fókuszál, mint például: hogyan lehet művészként vállalkozást indítani, cégekkel együttműködni, támogatókat találni, nemzetközi kapcsolatokat építeni, és megőrizni a mentális egyensúlyt. Idén például különleges kerekasztal-beszélgetést rendezünk, ahol szó esik majd zenei vezetésről és vezetői stílusokról, és arról is, miként válhatnak a fiatal zenészek nemcsak kiváló művészekké, hanem inspiráló közösségépítőkké és jövőbeli döntéshozókká is.

Az együttműködések és a támogatói kapcsolatok egy fesztivál életében is kulcsszerepet játszanak. Hogyan sikerül évről évre előteremteni a fesztivál megvalósításához szükséges anyagi hátteret?

Egy ekkora fesztivál megszervezése hatalmas logisztikát, komoly pénzügyi hátteret és támogatást igényel. Ahhoz, hogy a partnereket és a támogatókat állítsunk magunk mellé és sikeresen pályázzunk, a legfontosabb, hogy meggyőző legyen a víziónk. Mindig ezt találom ki először. Ha e vízió elég erős, könnyebb megteremteni a megvalósításhoz szükséges szakmai és anyagi hátteret. Nem is lehetne fordítva: mire adjon bárki támogatást, ha nem világos a küldetés, a koncepció és a minőség? Számomra az együttműködések nem csupán anyagi biztonságot jelentenek, hanem visszaigazolást is: mások is hisznek a fesztivál értékeiben és jövőképében.

Koncert a 2024-es MiraTone fesztiválon a FUGA Budapesti Építészeti Központban (fotó: Takács Eszter)

Hogyan épül fel a MiraTone Fesztivál és Akadémia menedzsmentje?

A legkiválóbb szakemberek és zenészek segítik a munkámat, és rengeteg támogatást kapok a barátaimtól, kollégáimtól, partnereimtől és a fesztivál helyszíneitől is. Egy teljes közösségen múlik a MiraTone sikere. Egyedül nem tudnám megcsinálni, nagyon hálás vagyok a munkájukért. Ahogyan hálás vagyok a törzsközönségünknek is. Természetesen minden lépésre odafigyelek a tárgyalásoktól a pénzügyekig. Sokszor hajnalban kelek, hogy a fesztivál ügyein dolgozzam. A legnehezebb feladat talán a logisztika: a nyolc nap összes koncertjéhez legalább négy-öt próba tartozik, ezeket kell összehangolni a párhuzamos helyszínekkel, a zongorakísérőkkel, a tanárok óráival és a résztvevők fellépéseivel.

Koncert a 2024-es MiraTone fesztiválon a FUGA Budapesti Építészeti Központban (fotó: Takács Eszter)

A fesztivál szervezése közben a zenész szerepe mellett menedzserként is tekint magára?

Fontos hangsúlyoznom: nem vagyok menedzser. Koncertező zenész vagyok, aki mer nagyot álmodni, majd kitartóan dolgozik addig, amíg az ötlet sikeresen megvalósul. A hegedülés mellett hatékonyan kommunikálok, rendszeresen írok és válaszolok e-mailekre, öt nyelven tárgyalok, egy alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedem, gyors problémamegoldó vagyok és egy bizonyos szintig a pénzügyi tervezéshez is értek. Ezen feladatok nagy része azonban bármely zenész munkájának is részeit képezhetik. Úgy gondolom, nem szabad kizárólag a menedzserekre támaszkodni, mert gyakran tapasztalni, hogy nem minden esetben képviselnek minket jobban, mint ahogy tennénk azt mi magunk.

A MiraTone Fesztivál és Akadémia nyitottságát, innovációját, valamint a közösségi és fenntartható működését az Európai Fesztiválok Szövetsége már kétszer is EFFE Label* minősítéssel ismerte el. Miért fontos az ön számára a fesztivál közösségi jellege?

A MiraTone számomra nem csupán fesztivál, hanem inspiráló, alkotó közösség, amelynek a közönség éppúgy része, mint a fellépő művészek. A kamarazene áll a középpontban, amelyet a művészet egyik legszemélyesebb és legintimebb formájának tartok: legyen szó kvartettről, kvintettről, kamarazenekarról vagy duóról – mind a kölcsönös bizalomra és figyelemre épül. Az együtt alkotás élménye képes igazán közösséggé kovácsolni minket. A fesztivál során kialakuló barátságok, szakmai kapcsolatok és közös élmények sokszor egy életre szólnak. Úgy érzem, ez a fajta kapcsolódás az egyik legfontosabb érték, amit a zenével teremthetünk.

Mondhatjuk azt is, hogy egy nemzetközi közösséggé.

Bár a MiraTone elsősorban a magyar zenekedvelőknek szóló, helyi fesztivál, a kezdetektől fontosnak tartottuk a nemzetközi együttműködéseket. Idén is érkeznek művészek többek között Romániából, Ausztriából, Japánból, Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból, Bulgáriából és Portugáliából.

Ha a MiraTone zenemű lenne, milyen lenne?

Sokrétegű kompozíció, amelyben a lírai, személyes dallamok mellett sodró, virtuóz részek váltakoznak – ahogy a fesztivál programjaiban is. És lennének benne pillanatok, amikor megáll a levegő a színpadon és a nézőtéren is.

A Miratone Fesztivál és Akadémiáról bővebben ebben a cikkünkben olvashatnak. Jegyvásárlás és részletes program ITT.

*Az EFFE Labelaz Európai Fesztiválok Szövetsége (EFA) által odaítélt elismerés, az európai kulturális fesztiválok kiemelkedő minőségét és elkötelezettségét jelzi a művészetek, a közösségi bevonódás és a nemzetközi nyitottság terén.

Nyitókép: Miranda Liu (fotó: Suha Péter)

Lásd még:

„Örülök, hogy a koncertjeimen egyre több fiatal hallgatót látok” – Miranda Liu hegedűművész portréja

„Szeretném, ha Budapest központi találkozóhellyé válna a világ legnagyobb zeneművészei számára” – Interjú Miranda Liu hegedűművésszel

„Egyszer mindenkinek el kell jönnie hozzánk” – Beszélgetés Várdai Istvánnal, a KaposFest művészeti vezetőjével