
Új platform született a művészet, a társadalom és az üzlet összefogására
– Interjú Matheidesz Rékával, a MOME vezérigazgatójával
A MOME Business Community program azzal az értékteremtő és közösségformáló célkitűzéssel indult el 2025 tavaszán, hogy hidat képezzen a vállalati szféra szereplői és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) között. Egyebek mellett e kezdeményezésről, az intézmény szemléletéről, a dizájn adta lehetőségekről beszélgettünk Matheidesz Réka vezérigazgatóval.
A MOME-n úgy érzi magát az ember, mintha a jövőbe csöppent volna: nemcsak az épülete, hanem a szemlélete is XXI. századi. Ön is így látja?
Valóban, nemcsak a 2019-ben átadott világszínvonalú MOME Campus, de az egyetem gondolkodásmódja is jövőbe mutató. Két fontos jelenséget érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban. Az egyik az interdiszciplináris megközelítés – ez a mi egyetemünkre kiemelten jellemző –, amely különböző művészeti, illetve tudományágak kölcsönhatása révén új személetet eredményez. Kimondható: a XXI. század innováció vezérelte időszak, a dizájn pedig ebből a szempontból is izgalmas terület, gyorsan fejlődik, és sok mindenhez kapcsolható. Moholy-Nagy Lászlót idézve: „Designing is not a profession but an attitude” – vagyis „A [forma]tervezés nem hivatás, hanem magatartás”. Gondolkodásmód, hozzáállás, ami általánosan érvényes.
Szintén XXI. századi jelenség, hogy a társadalomnak erős kihívásokkal kell szembenéznie, és – különösen a fiatal korosztály – igyekszik a globális problémákra megoldást találni. A dizájn eszköztára ebben is kulcsfontosságú, hiszen azzal, hogy felhívja a figyelmet a különböző területek nehézségeire, segít jó válaszokat is megfogalmazni, legyen szó környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi kérdésekről. Képzéseinkben és a hallgatók érdeklődésében mindkét elem megjelenik. Diákjaink az oktatási programokban számos olyan valós kihívással találkoznak, amelyekre érdemi megoldásokat dolgozhatnak ki.
Mondok egy példát: minden évben nagyszabású, az egész campust betöltő kiállítást rendezünk a végzős hallgatók elgondolkodtató munkáiból. Egyetemünk sajátossága, hogy a diplomamunka fizikailag is megvalósuló művészeti és dizájnkoncepciók összessége – sok esetben akár termékek, szolgáltatások prototípusai. Közülük jó néhány társadalmi problémát vet fel. Idén például az egyik ékszertervezőnk a pánikbetegséggel foglalkozott a dizájn eszközeivel. Egy óriási ágyterítőre gyógyszerek leírásaiból, orvosságosdobozokból komponált együttest – a patchwork technikához hasonlóan –, és pirulákból készített alváshoz használatos szemtakaró ékszert. Tavaly egy étkészletet tervező diplomázónk azt szemléltette, milyen érzés anorexiával élni. Az eszközöket úgy tervezte meg, hogy ne könnyítsék, hanem kifejezetten nehezítsék az evést, ily módon rekonstruálta a betegségben szenvedők nap mint nap átélt érzését. Érzékenyítő projekt volt ez is.
De volt olyan mestermunka, amelyben egy magyar formatervező ikonikus lámpája kelt új életre, modernebb, mai formavilágban, ugyanakkor a hagyományokra is ügyelve.
Minden diplomamunkában megnyilvánul a társadalmi, az ökológiai tudatosság. Nagyon izgalmas projekt volt az egyik textiltervezőnk természetes anyagú – a feltűnő színű szintetikus anyagok alternatívájaként létrehozott – csillámpora is.
Mind innovatív és előremutató, kísérletező, több tudományterület együttműködésére épülő munkák, amelyek valóban XXI. századi, társadalmi és ökológiai kérdéseket érintenek.
Ez azért is érdekes, mert az egyetemek valaha elefántcsonttoronyként magasodtak a hétköznapi élet fölé. A MOME-t látva úgy tűnik, ez mára megszűnt, az oktatási intézmények funkciója átalakult.
Nemzetközi jelenség, hogy az egyetemek nyitottabbá váltak, nő a társadalmi, gazdasági beágyazottságuk, egyre mélyebb a kapcsolatuk az üzleti világgal, a civil szervezetekkel, akár a városvezetéssel is. Tudományterülettől függően több irányba fejlődhetnek, a MOME iparművészeti szakiskolából vált művészeti és dizájnegyetemmé, ezért egyszerre tartotta meg a gyakorlatorientált képzést és vált több területen megkerülhetetlen felsőoktatási intézménnyé.
A jelenlegi ágazati stratégia határozottan az üzleti szféra és a gazdaság felé nyitott egyetemeket támogatja. Az a cél, hogy több ponton kapcsolódjanak a gazdasági-társadalmi ügyekhez, a lokális munkaerőpiaci igényekhez, valamint a nemzetközi térképen is jól látható legyen az intézmény. Nekünk is sok ilyen együttműködésünk van, ezek fejlesztésére hoztuk létre a MOME Business Communityt is.
Ehhez kellenek az imént említett innovatív munkák, ötletek, pályázatok.
Igen. Az egyetemen több száz kreatív ötlet és koncepció születik évente, ami nagyon inspiráló a cégeknek is: beépíthetik, sőt – a hallgatókkal, a kutatókkal közösen – akár tovább is fejleszthetik az újításokat. A diplomamunkák is jó példák erre, de egy-egy kurzuson, tematikus héten is rengeteg ötlet születhet, nagyszerű megoldásokat, termékeket fejlesztenek a hallgatók célzott vállalti együttműködések keretében, de inkubációs programunkban is. Az egyetemnek az is a feladata, hogy észrevegye, mely terveket, alkotásokat érdemes üzleti szempontból is felkarolni, illetve szellemi tulajdonként levédetni. Nemrég megnyertünk egy pályázatot, amelynek segítségével az egyetem pénzt is adhat az ötletek üzleti célú továbbfejlesztéséhez, így lehetőséget teremtünk arra, hogy az elgondolások később befektetők számára is vonzóvá váljanak.
Matheidesz Réka 2020 óta pályázati és üzletfejlesztési igazgatója, 2023 óta pedig vezérigazgatója a nagy múltú, idén 145 éves intézménynek. Az elmúlt években sikeresen megsokszorozta az egyetem elnyert támogatásainak összegét, nevéhez számos innováció fűződik. A Forbes magazin 2023-ban az év legbefolyásosabb magyar női közé választotta. |
Ez is az új szemlélethez tartozik, hiszen korábban a művészet és az üzlet mérhetetlen távolságban voltak egymástól. Ön az üzleti részt képviseli. Hogyan?
Az imént kifejtetteken túl formáljuk az üzletről való gondolkodást, tudatosítjuk a napi működés során is, hogy az is az egyetem feladata, hogy kialakítson egy, az intézménnyel szorosan együttműködő üzleti közösséget, akikkel együtt ötletelünk, gondolkodunk, dolgozunk. Éppen e céllal alakítottuk ki a már említett Business Community programunkat is, amelynek elsődleges feladata – azon túl, hogy egy platformra hozza a kkv-szektor, az üzleti szféra és az akadémiai világ szereplőit –, hogy aktív, támogató, inspiráló közösség alakuljon ki, teret adva új szinergiáknak, innovatív együttműködéseknek. A programhoz bárki csatlakozhat. Két szintje van: az inspirációs szint, azaz az úgynevezett TALENT-tagság esetében az üzleti, kreatívipari szereplők az egyetemen zajló munkát exkluzív előadásokon, hallgatói prezentációkon különböző eseményeken keresztül tapasztalhatják meg. Az EXPERT-tagok már konkrét közös projekteken dolgozhatnak együtt, a partnereink kihívásokat fogalmazhatnak meg, kapcsolódhatnak az egyetem kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységeihez is.
Mikor debütált a program?
Idén tavasszal. Már előtte is volt sok sikeres együttműködésünk, dolgoztunk többek között a SALT Étteremmel, a Telekommal, a British Council csapatával. A velük fejlesztett programok, termékek sok szempontból példaértékűek. A hasonló együttműködéseket tereltük most strukturált üzleti közösségi rendszerbe, amely mindenki számára előnyösebb és még több lehetőségnek ad teret.
Nagy érdeklődés övezte már az indulást is, majd nyár elején szerveztünk a diplomakiállítás megtekintésére egy eseményt, ahol oktatók és hallgatók vezették végig a résztvevőket, mesélték el a munkák hátterét, gondolatiságát és itt meséltünk a programról részletesen is. Nagy örömünkre rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Persze a valódi közösség építése folyamatos munkát, figyelmet, aktivitást igényel, így ősszel is különleges eseményekkel, tudásmegosztó élményekkel készülünk a jelenlegi és leendő tagok számára.
A vállalatoknak miért éri meg kapcsolódni?
A cégek egyre inkább keresik a kitörési pontokat, amelyek révén megkülönböztethetik magukat, és ebben az innovációnak, a társadalmi szerepvállalásnak és a brandingnek is nagy szerepe van. Az üzleti közösségünkhöz kapcsolódás mindhárom területem segíthet, hiszen a dizájn a brandépítés, a társadalmi érzékenyítés és az innovációs folyamatok szempontjából is jó eszköz lehet. Klasszikus plakátkampányok helyett ma már hatásosabbak a közös misszión alapuló, komplexebb márkaépítési folyamatok. Ezekben néhány innovatív adatvizualizációs megoldás, a média dizájn folyamatosan fejlődő eszköztára, vagy egy-egy facilitált dizájn workshop formájában megtervezett, ügy-fókuszú projekt átütő eredményeket hozhat.
Különleges programunk, a Fruska hátrányos helyzetű fiatal lányoknak tanít kreatív készségeket, amely révén nőhet az önbizalmuk. Ez a személyiségfejlődés és az itt megtanult soft skillek (interperszonális képességek, készségek) segíthetik őket az élet több területén is a későbbiekben. Az OTP-vel fundraising (adománygyűjtő) kampányt szerveztünk a programhoz, sokan támogatták ezt a folyamatot.
Ön személyesen hogyan kapcsolódik a művészethez?
Közgazdász vagyok, a művészet személyes érdeklődésem. Korábban fejlesztéspolitikával foglalkoztam, egyéni kíváncsiság vezetett a kreatívipar közelébe húsz évvel ezelőtt. Nagyon megszerettem a területet, érdekel a benne rejlő fejlesztési lehetőség. Így például 2006-ban két divattervezővel szoros partnerségben létrehoztunk egy platformot, amely a magyar dizájnereket, alkotókat hozta helyzetbe.
A nemzetközi dizájnpiacot, a WAMP-ot.
Igen, nekik segítettem piacot találni, kommunikációs lehetőségeket és valódi együttműködéseket teremteni. Aztán beleszerettem a területbe. A képzőművészetet is nagyon szeretem, a zenét is, de a dizájn fejlesztési lehetőségeivel foglalkoztam a legtöbbet.
Mit takar pontosan a kreatívipar szó?
A legegyszerűbben talán így fogalmazható meg: olyan ágazatok összessége, amelyekben az értéket főként az emberi kreativitás, tudás és ötletgazdagság hozza létre és amelyhez szellemi tulajdonjog kapcsolható – így ilyen például a dizájn, a képzőművészet, a média és a reklám, a filmipar, a zeneipar, de a divat, a játékfejlesztés vagy építészet területe is.
A lényege, hogy a kreatív tartalom egyszerre teremt kulturális és gazdasági értéket. Ami érdekes, hogy egyre több művészeti terület épít ki saját üzleti modellt, részben a támogatások csökkenése miatt is – ez nagyon izgalmas. Személy szerint nagyon érdekel, hogyan tehetők fenntarthatóvá ezek a művészeti területek, hogy ne száz százalékban a támogatásoktól függjenek, hanem legyen jól tervezhető bevételtermelő képességük is.
A Business Community tagjai a MOME-n (fotó: Lakos Márton)
Azt mondta valahol: azt a modellt követi, amelyben az egyetem működése a magas szintű oktatásra és kutatásra épül, de fontos, hogy a finanszírozása ne csak támogatókra, hanem alternatív bevételi forrásokra is támaszkodjon. Ez is a Business Community feladata?
A Business Community elsődleges feladata a szerves kapcsolódás megteremtése az üzleti élettel, ennek eredménye lehet a külső forrásaink növekedése.
Bár az egyetem alapfeladatait, alaptevékenységét – az oktatást és a kutatást – alapvetően állami támogatásból finanszírozzuk, fontos, hogy egy felsőoktatási intézmény pályázati lehetőségekből és üzleti partnerségekből is forrást teremthessen a kutatási és fejlesztési projektek nagy részéhez. A lényeg, hogy többféle finanszírozási csatornát teremtsünk, ne csak egyféle forrásra, támogatásra támaszkodjunk: ez fontos egy szervezet gazdasági autonómiája és a szakemberek tudására építő, átgondolt, épp ezért hosszú távon fenntartható működés szempontjából is.
Működhet ez a modell máshol is?
Persze, sőt sok helyen fejlesztik ezt a területet. Az ágazati stratégia is támogatja az ilyen jellegű tevékenységet és hálózatosodást.
A hallgatóink már üzleti szemléletet, tudást is kapnak az egyetemen. A jövő művészeinek és tervezőinek már ebben is kell gondolkodni, mert az lehet sikeres, aki láthatóvá teszi magát, és megteremti a munkájához szükséges forrásokat, vagy értékesíteni tudja az alkotásait.
Sokféle életpálya létezik az egyetem után: van, aki a művészi pályát választja. A dizájn, mint alkalmazott művészet, lehetőséget ad arra, hogy az iparágon belül – textil, divat, grafika, média dizájn, építészet – találjon valamilyen karrierlehetőséget vagy önálló vállalkozást alapítson. Mások az innovációs folyamatokba kapcsolódnak be cégeken keresztül vagy kutatók lesznek, és vannak olyanok is, akik saját márkát kezdenek építeni. Talán ehhez a legutóbbihoz a legfontosabb elsajátítani ezeket az üzleti ismereteket. Alapszakos hallgatóink számára kötelező a kifejezetten üzleti készségeket, szemléletet tanító Business to Design kurzusunk.
Matheidesz Réka (forrás: MOME)
Mi teszi a MOME-s hallgatókat kiemelkedővé a munkaerőpiacon?
Az innovatív, társadalmi és problémaközpontú szemlélet, ami az innen kikerülő diákok sajátja. Mindaz, amiről mostanáig beszélgettünk. Ezt minden területen nagyon jól lehet kamatoztatni. Van, aki saját alkotói, tervezői brandet épít, ami nagyon nehéz út, mert tőkeigényes. Más elmegy egy nagy céghez például UX-designernek, felhasználói élménytervezőnek. Járműtervezőinkre számos nagy autóipari óriás azonnal lecsap a diplomaosztó után. Fontos megemlíteni a sikeres építészeinket, művészeti menedzsereinket, akik ma a kulturális élet meghatározó, friss szemléletű szereplői. Más korábbi hallgatónk például vendéglátó ipari egységet üzemeltet, ám az erős dizájn-szemlélet abszolút tetten érhető, látható az ő munkájukban is. Vagyis szinte minden iparágban megjelenik a MOME-szemlélet, az egyetemen elsajátított tudás és gondolkodásmód.
A Business Community tevékenységéről bővebb információ ITT.
Nyitókép: Matheidesz Réka (fotó: Lakos Máté)
Lásd még:
A jövő a megújult a MOME TechParkban kezdődik – Hatszázötven új eszköz segíti a hallgatók munkáját
Merész és szokatlan: fotósok szemén keresztül mutatkozott be az új autómodell – Rendhagyó pop-up tárlat született a Peugeot és a MOME együttműködéséből
Minél kevesebb lassan gyógyuló sebet okozni – Beszélgetés Molnár Péterrel, a MOME Design Intézetének igazgatójávalerős
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!