Morális iránymutatás, avagy aki nem avatkozik közbe, az gyáva kukac

Kiskamasz fiam általában az esti meseolvasás után osztja meg velem a bántalmazásról, más néven bullyingról szerzett iskolai tapasztalatait. Szülőként ilyenkor kitekeredik az ember szíve, hiszen nincs, nem lehet ott mindig a gyereke mellett, hogy megóvja. Küzdünk magunkban, hogy mit is csináljunk. A zsigeri reakciók általában nem túl bölcs megfontolásból erednek, többnyire a jól irányzott nyakleves az első, ami eszünkbe jut, és amit szívesen lekevernénk annak a bántalmazó gyereknek…  hoppá, csakhogy akkor mi magunk is bántalmazók lennénk.

Péterfy Gergely íróval beszélgettünk, akinek nemrégiben jelent meg Nagy Ervin színésszel közös könyve, a Robotmese. A kicsiknek, nagyoknak és szüleiknek szóló epizódokban arra keresik a választ, hogy mi lehet a jó megoldás a bántalmazó helyzetekben. Szóba került a magyar közélet, a tanítás, a politikai állásfoglalás, a felelősségvállalás, valamint az is, hogy az író felcsapott idegenvezetőnek: Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének umbriai helyszínein kalauzolja végig az érdeklődőket.

Péterfy Gergely (fotó: Peleskei Bence/fidelio.hu)

A Robotmese témája a bullying. Nagy Ervin kislánya, illetve az ön gyerekei mennyit segítettek korosztályos tapasztalataik megosztásával? Vagy ettől függetlenül is fontosnak tartja a témát?

A legkisebb fiam, Simon, aki a Z generációba tartozik, minden olyan jelenséggel megismertetett, amely ennek a korosztálynak alaptapasztalata. A közösségi médiumok világában kezdte az iskolát, az érintőképernyőkkel, az önreprezentáció általános elterjedésével szocializálódott. Bár őt konkrétan nem érintette bullying, sok olyan gyerek története jutott el hozzám általa, akiket viszont igen. De hát persze ilyen tapasztalatokért nem feltétlenül kellett elmondásból tájékozódnom, közszereplőként folyamatosan kapom a fenyegetéseket és a gyalázkodásokat. A világban jelen lévő gonosz új csatornát talált, amelyen egyelőre akadálytalanul képes kifejteni romboló munkáját.

Szerzőtársa az Álarcos énekes című tévéműsorban robot volt – ez adta az ötletet a Robotmese főszereplőjéhez?

Természetesen. Barátok vagyunk, nekem vetette fel először, hogy ezzel a karakterrel szeretne kezdeni valamit.

Hogyan lehet egy könyvet ketten írni?

Sehogy. Én írtam, Ervin adta hozzá a kisrobot figurájának alapötletét.

Hogyan képzeljük el a munkafolyamatot? Ki mit tett bele?

Az alapötletből megírtam az első epizódot, nagyjából vaktában, hogy meglássuk, mit lehet kihozni ebből a kis karakterből. A nyitókonfliktushoz kellett egy főellenség, ő lett Morius Netengor.

A könyv grafikája nagyon passzol a stílusához – mikortól kapcsolódott be a munkafolyamotokba Mayer Tamás grafikus? Három főre bővült alkotói csapatként hogyan haladtak a karakterek életre keltésével?

A mesesorozatot először Ervin Facebook-oldalára készítettem, egy-két hetente írtam neki egy epizódot, amit ő live-ozott. Amikor elkészültünk tizenvalahány epizóddal, felvetettem, hogy megkérdezhetnénk régi szerkesztő ismerősömet, Balázs Eszter Annát, hogy mit szól hozzá, lát-e benne fantáziát, hogy könyv készüljön az anyagból. Neki nagyon megtetszett, innentől kapcsolódott be a munkába Mayer Tamás, tőlünk immár teljesen függetlenül.

A könyvet olvasva az a benyomásom támadt, hogy esetleg gondolkodnak egy animációs sorozat megvalósításán is. Jól gondolom, vagy csak a filmes avatarom szeretné látni az életre kelt a főszereplőket?

Jól látja, a sztoriból mindenképpen szeretnénk valami animációs anyagot létrehozni, ennek a kidolgozása még folyamatban van.

Az olvasó a most megjelent első kötetet tarthatja a kezében. Hány kötetre számíthatunk összesen és milyen ütemben?

Őszintén szólva, nem tudom. Én most nagyon más munkában vagyok, talán télen lesz egy kis időm megírni a folytatást – erre a kiadó nagyon kapacitál –, aztán majd meglátjuk.

Fotó: Fiala de Gábor

Mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekirodalmat támogassa?

Rengeteg mesét, mesedarabot írtam, megjelent két mesekönyvem, tehát nagyon fontosnak tartom, hogy az író, ha van hozzá affinitása, írjon mesét is. Ez többnyire akkor történik, amikor gyerekei születnek, és úgy érzi, azok a mesék, amelyeket olvasna nekik, nem elég jók, vagy valamiért ő valami mást szeretne mesélni nekik. És akkor ezt a mesét meg is írja, ha már egyszer kitalálta.

A Kitömött barbár és A golyó, amely megölte Puskint című könyve a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan került ezúttal a Lampion Könyvek kiadójához?

A Kalligram nem mesekönyvkiadó, ez a műfaj egészen más munkatársi gárdát, más koncepciót igényel.

Testvéréről, a népszerű énekesnő-színésznő Péterfy Boriról szintén most jelent meg egy könyv: a Bori könyve című életrajzi kötet. Miért nem ön írta?

Jó ízlésből és szakmai etikából. Amihez az ember túl közel van, azt nem tudja jól megítélni, rabja lesz az elfogultságainak. Ebben a könyvben nagyon fontos, hogy a szerző fel tudja mérni: a közönség mit szeretne megtudni, hogyan kell elhelyezni a hangsúlyokat, hogy az összkép kiegyensúlyozott legyen. A belterjes projektek sosem sikerülhetnek igazán.

Todi (forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala)

Feleségével, Péterfy-Novák Éva irónővel néhány éve áttették székhelyüket az olasz csizma egyik, talán legszebb tartományába, Umbriába. Miért pont Todit választották?

Tulajdonképpen véletlenül. Olaszország számos városán gondolkodtunk, rengeteg ingatlanhirdetést végignéztünk, aztán Todiban rátaláltunk egy olyan házra, amelybe Éva beleszeretett, én meg elmentem és kibéreltem.

Mennyit vannak ott és mennyit itt?

Én az időm több mint kilencven százalékát ott töltöm, Éva kicsit kevesebbet.

Hogyan tudja ott megvetni a lábát? Ha egyáltalán, egy író esetében felvetődik ez a kérdés, hiszen írni jószerével bárhol lehet… Mégis, hogyan tudnak ott megélni? Meg lehet élni manapság abból, ha az ember író?

A mediterrán országokba nem pénzt keresni mennek az emberek, mert munkalehetőség nemigen van arrafelé; elsősorban hozzánk hasonló digitális nomádok települnek oda, akik ölükben egy laptoppal keresik a pénzt valahol északon, és délen élvezik az olcsó ingatlan, a remek időjárás és a káprázatos környezet előnyeit. Mi a jogdíjainkat ott is ki tudjuk venni a bankból, az online kreatívírás-kurzusainkat ugyanúgy tudjuk Olaszországból is tartani, mint itthonról. Magyarországon sok kreatívírás-tábort szerveztünk, most ezeket Todiban szervezzük. Ehhez jön egy új, turisztikai projektem: „Az Ulpiusok nyomában”. Szerb Antal Utas és holdvilág című regénynek umbriai helyszínein kalauzolom végig az érdeklődőket, Assisin, Spellón, Folignón, Gubbión és más városokon.

Forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala

Miként fogadták a helybéliek, amikor megkereste őket az alkotói táborral kapcsolatos terveivel?

Mivel az olaszok jórészt a turizmusból élnek, tárt karokkal fogadtak minket, a szállodáktól a vendéglőkön át a borászatokig mindenki roppant boldog volt – a Covid után nehezen lábadozik az idegenforgalom, így a vállalkozásunknak kétszeresen is örülnek. Nagyon jók a kapcsolataink a helyi idegenforgalmi szereplőkkel, és most már olajozottan mennek közöttünk a dolgok.

Bárhova veti a sorsa, konokul kitart amellett, hogy az embereket informálja, tájékoztassa, tanítsa. A nyilvánvaló jobbító szándék mellett mi a célja ezzel, miért csinálja?

Ha az író elmondja a véleményét a dolgokról, azt általában jobbító szándékkal teszi. Az író hivatalból a világ megértésével foglalkozik. Megpróbálja elmagyarázni azokat az összefüggéseket, amelyek az ő számára nyilvánvalóak, de az olvasók számára talán még nem, és nagyon sokszor megesik, hogy az, amiről beszél, minden tanító szándék nélkül tanító szándéknak tűnik.

Todi (forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala)

Mit jelent ma – ebben a korábban elképzelhetetlennek tartott, kádári időket megszégyenítő és az elmékben-lelkekben rettenetes pusztítást végző magyarországi diktatúrában – az írói lét? 

Az író egy intézmény; de hogy ennek az intézménynek mi a konkrét tartalma, azt mindig sok tényező dönti el, egyrészt nyilván a történelmi helyzet, másrészt az író habitusa és még egy csomó más dolog. A mai helyzetben nagyon sok olvasó azt várja az írótól, hogy morális iránymutatással és példaadással szolgáljon – ez diktatúrák idején szinte törvényszerű –, és hogy artikulálja azokat az ellenérzéseket, amelyeket az olvasó az éppen aktuális szutyok szemét diktatúra ellen táplál.

Perugia (forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala)

Mennyire kell, illetve szabad egy művésznek politikai állást foglalni? Mit jelent önnek az, hogy A jövő a jó oktatás lett volna kezdetű Facebook-posztját több mint egymillióan olvasták?

Az élesen politizáló, megosztó posztjainkat mindig sok ezren osztják tovább, és sok százezren, akár millióan olvassák. Az idézett poszt olvasói számait azért tettem közzé, mivel egy náci szennylap ellenem indított támadásában téves számadat szerepelt. Merő jó szándékból informáltam olyan adatról a közvéleményt, amely egyébként nem tartozik rá. Ami pedig a politikai állásfoglalást illeti, az a helyzet, hogy az irodalom mindig politikai állásfoglalás IS, nem lehet politikai állásfoglalástól függetlenül írni. Az író a világnézetéből is ír, aminek elválaszthatatlan része a politikai állásfoglalása. Tehát – hogy csak egy közkeletű példát hozzak – Vergilius Aeneasa állásfoglalás az augustusi kultúrpolitika mellett, Ovidius Szerelmek című műve viszont ellene. Az Egri Csillagok ugyanúgy politikai állásfoglalás, mint  A Pál utcai fiúk.

Assisi (forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala)

Nagy Ervin azt nyilatkozta, hogy ha ismét a 2010 óta regnáló párt marad hatalmon, „beleáll” a politikába. Önnek vannak hasonló tervei?

Nincsenek, én az írás embere vagyok.

Felelős értelmiséginek kutya kötelessége-e megnyilvánulni?

Amennyiben a kutya kötelesség azt jelenti, hogy az ember nem tud, nem képes mást tenni, mint követni a belé írt ösztönt, akkor talán igen a válasz. Nem lehet szótlanul elmenni mondjuk a mellett, ahogy Magyarország az orosz agresszor mellé áll az ukrajnai konfliktusban, ahogy azt sem lehet megtenni, hogy ha az ember tanúja egy bántalmazásnak, nem avatkozik közbe. Aki nem avatkozik közbe, az gyáva kukac, vagyis szar ember – nagyjából ez érvényes közéleti szinten is.

Foligno, a San Feliciano előtt (forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala)

Mennyire óvja az, hogy Todiból „szól be”, illetve szól hozzá a magyar közügyekhez?

Eddig is írásban vagy online videón nyilatkoztam meg, most is azt teszem, a támadások a náci szennylapokból ugyanúgy írásban érkeznek vagy mozgóképben. Viszont az nagy könnyebbség, hogy nem kell benne élni az agressziótól fertőzött magyarországi légkörben.

Nyitókép: Péterfy Gergely (fotó: Fiala de Gábor, forrás: Péterfy Gergely Facebook-oldala)