by Krupa Zsófia 2021. febr 13.

Muszáj a színháznak mozdulnia a gyerekek felé

Az inspiráló és intenzív élmény egyszer talán a szűk környezetükből is kimozdítja a gyerkeket.

A FÜGE Egyesületet 2015-ben egy különleges támogató kereste fel, aki anonim módon kívánt segítséget nyújtani rászorulóknak a színház eszközein keresztül. A fiatal cégvezető a program kitalálásában és megszervezésében szabad kezet adott a színházi projekteket megvalósító egyesületnek. Annyi volt a kérése, hogy minél több hátrányos helyzetű kisiskoláshoz jusson el a színház varázslatos világa. A támogatásból azóta huszonöt halmozottan hátrányos helyzetű faluba vitték már előadásaikat, a visszajelzések alapján nagy sikerrel.

A támogató, Perjési Péter, az Intelligent Power Solutions Kft. ügyvezetője, kis családi unszolás hatására idén a nyilvánosság elé állt. Cégét decemberben az Art is Business Díj kis- és középvállalkozások kategóriájában tüntették ki. Bár Péter megtisztelőnek érzi az elismerést, elmondása szerint azért is maradt sokáig anonim, mert nem a reklám és márkaépítés miatt csinálja. Amikor öt évvel ezelőtt megkereste a FÜGE-t, az volt a célja, hogy cége sikeréből önzetlenül visszaadjon valamit a társadalom számára. Példát akart mutatni hozzá hasonló üzletembereknek, mert úgy látja, a támogatásnyújtás a cég szellemiségét is meghatározza.

„Nálam egy kritérium volt: a támogatás a legrászorultabb kisgyerekekhez jusson el. Ők vannak a legjobban kiszolgáltatva, mert esélyük sincs változtatni a helyzetükön. Ha nincsenek körülötted ingerek, impulzusok, amik segíthetnek felülemelkedni, akkor sosem fogsz tudni kilépni a környezetedből. Egy városi, jómódú család egészen más tapasztalatokkal és lehetőségekkel rendelkezik, mint egy északkelet-magyarországi zsákfalu közössége. Ott a gyerekeknek – és a szüleiknek is – nagy valószínűséggel ez volt az egyetlen kulturális élmény, amivel találkoztak.”

A FÜGE és a Jurányi Inkubátorház alapító-vezetője, Rozgonyi-Kulcsár Viktória szerint Péter támogatása egyedülálló idehaza. Hozzá hasonló mecénást, aki céges vagy magán vagyonából független színházi kezdeményezéseket támogat szegények megsegítésére, csak egyet ismer. Ez a fajta támogatás egészen másról szól, mint a nagyvállalatok társadalmi felelősségvállalása: “„A szponzorációnak az a lényege, hogy egy cég elkülönít egy marketing- vagy CSR- [Corporate Social Responsibility – a szerk.] keretet, amit a cég profiljához illeszkedő társadalmi vagy művészeti célú projektek támogatására használ fel. Cserébe feltünteti a cég arculati elemeit, ezzel mintegy bővítve a vállalkozás társadalmi szerepvállalását, és ezáltal a felvevőpiacát is. Péter esetében azonban arról van szó, hogy valaki magánemberként rendelkezik  küldetéstudattal, és egyszer eléri azt az anyagi helyzetet, hogy a sikeresen működő vállalkozása által társadalmi ügyeket is felkarol.”

A FÜGE, amely évek óta sikeresen működteti iskolásoknak szóló Tantermi Színházi Projektjét, a felkéréskor már elég tapasztalattal rendelkezett a karitatív projekt megvalósításához. A támogatásból szervezett első előadásoknál mégis akadályba ütköztek: „Először azt gondoltuk, hogy mozdítsuk ki a mélyszegénységben élő gyerekeket a környezetükből.  Olyan gyerekelőadással akartuk megajándékozni őket, amit itt nálunk, a Jurányi színháztermében – egy számukra különleges térben – nézhetnek meg. De amikor azt láttuk, hogy a szülők félnek elengedni a gyerekeket, akkor rájöttünk, hogy ez csak a mi nézőpontunkból jó ötlet, és muszáj a színháznak mozdulnia a gyerekek felé.” – mesél az első lépésekről Kulcsár Viki. „Ezután újragondoltuk a programot, és rájöttünk, hogy úgy még több gyerekhez  juthat el az előadás, ha mi visszük a színházat a rászorulókhoz. A következő évben már olyan előadásokat kerestünk, ami könnyen utaztatható és bárhol megvalósítható.”

Ezután új lendületet kapott a program. Kézenfekvő lett volna Budapest közelében élő hátrányos helyzetűekhez vinni az előadásokat, de a szervezők inkább úgy döntöttek, a fővárostól 300 kilométerre, az északi és déli határhoz mennek, mert ott van rá a legnagyobb szükség. Az elzárt falvakkal – többek közt Tarnabod, Csenyéte, Fáj – azonban nem volt élő kapcsolatuk, így kevés sikerrel lehetett megszólítani őket. A kapcsolatépítésben a mélyszegénységben élőkkel foglalkozó Új Start Alapítvány vezetője (korábban a Polgár Alapítvány igazgatója), Szőke Judit volt segítségükre.

„A FÜGE a teljes körű megvalósítást vállalta magára, mi az utat építettük ki az előadás szervezői és a helyiek között. Sok aktivitást szerveztünk már az ország legszegényebb régióiban, ezért tudjuk, hogy adott helyen kit és hogyan kell keresni. Melyik lesz az a civil szervezet vagy az az egy civil önkéntes, akit ismernek a faluban, és elég ügyes ahhoz, hogy összeír egy névsort, ki tud nyomtatni egy plakátot, és aki el tudja azt érni, hogy kirakják a faluban a hirdető táblára vagy a boltban. Ők gyakran olyan tanulatlan emberek, akikben van  plusz motiváció. Ezért a dicsőség nemcsak minket illet, hanem ezeket a láthatatlan aktivistákat is.” – meséli a programszervezésről Szőke Judit, aki kiemeli, hogy a segítségnyújtás látszólag egyszerűnek tűnhet, de valójában stabil bizalmi kapcsolatot kell felépíteni a helyiekkel ahhoz, hogy nyitottak legyenek egy olyan, számukra idegen programra, mint egy színházi előadás.

„Mi a karácsonyi adományozásnál is mindig figyelünk arra, hogy tiszta cipőket vagy olyan játékokat fogadjunk be, amelyek kifogástalan állapotúak. Ha például az ezerdarabos puzzle-ből hiányzik néhány darab, akkor az a szegényeknek sem jó, mert nem tudják kirakni. Ahogy az ember a saját gyerekének sem ad ilyet, úgy mi az irányukban is ezt a figyelmességet közvetítjük. Ezt pedig ők értékelik, és bizalmat adnak cserébe. Ez a bizalom egy kulturális programnál is hidat épít közöttünk, mert elhiszik nekünk, hogy az előadás, amit ajánlunk, jó lesz.” – magyarázza Judit, aki tudja, hogy ha nem elég alapos az előkészítés, az aktivitás akár rosszul is elsülhet, ami aztán pont a célcsoportra hull vissza előítélet formájában.

Különösen igaz ez a körültekintés a színházi előadás szervezésére. Nemcsak rászoruló iskolásoknak szóló programot akartak odavinni, hanem olyan családi eseményt, ami mindenkit megmozgat, és aminek megvan a maga rituáléja. A megtervezett részleteken az egész előadás sikere múlhat. Sok tényezőt át kellett gondolni, például, hogyan fűtenek fel egy használaton kívüli művelődési házat télen, a hétvége melyik napszaka a legalkalmasabb a családoknak, és hogyan marad idő még sötétedés előtt egy másik előadásra a szomszéd faluban is. A FÜGE-vel közösen olyan előadásokat választottak, ami a helyiek számára is izgalmas lehet, úgy mint a Téli mese és a Holle anyó. A színházi társulatot is úgy kellett kiválasztani és felkészíteni, hogy elég rugalmasak legyenek a váratlan helyzetekben.

A FÜGE a Szamárfül Projekt színészeit kérte fel hosszú távú partnernek, akik évről évre egyre elkötelezettebben vettek részt a kezdeményezésben. Egy idő után saját utazási költségüket magukra vállalták, hogy valamivel ők is hozzájáruljanak a támogatáshoz. Évente négy-öt előadást tudtak kihozni a felajánlásból, ami a társulatnak napi két-három fellépést jelentett egymáshoz közeli településeken. Ehhez olyan könnyen kezelhető, gyorsan felállítható, mégis kreatív díszletet használtak, amivel hamar meg tudták teremteni a színház sajátos légkörét egy elhanyagolt művelődési házban is.

„A színészek olyan fergeteges, sokszínű előadásokat csináltak, amiért felnőttek, gyerekek egyaránt odavoltak. Gyakran megszólították a közönséget, és még arra is vállalkoztak, hogy az előadás után civilben lelépjenek a rögtönzött színpadról, beszélgessenek velük, és megajándékozzák a gyerekeket a FÜGE által összeállított édességcsomagokkal. A tapasztalataikat is megosztották velünk, ami nagyon jó visszacsatolás volt a program végén.” – emlékszik vissza Judit, akihez szinte csak pozitív visszajelzés érkezett a családoktól is. Sok család üzente, hogy várják őket vissza, mert azóta is gyakran emlegetik a különleges programot.

Kulcsár Viktória úgy látja, tartós hatást sajnos nem tud kiváltani egy-egy előadás, mert nincs ismétlés utána. A visszajelzések alapján azonban mégis sikerül egy időre kimozdítani a gyerekeket a valóságból, és olyan gondolatokat elültetni bennük, amivel mostantól nyitottá válnak a színházra. Az inspiráló és intenzív élmény pedig egyszer talán majd szűk környezetükből is kimozdítja őket.”