Művészetek Völgye

„Van egy hely már Európában, de még Magyarországon, ahol nyaranta tíz napig megfér egymás mellett mindenféle-fajta ember és mindenféle-fajta művészet (...) Van egy hely már Európában, de még Magyarországon, ahol az egy főre eső jóérzés évről évre gyarapodik” – mondta Galkó Balázs, a Völgy társalapítója és „ötletigazgatója” 2001-ben.

2020. július 17-e és 26-a között jubilál a Művészetek Völgye. A kultikus össz- művészeti fesztivál fennállásának három évtizede alatt nagy ívű fejlődésen ment keresztül: hat, egyenként néhány száz lakosú Balaton-felvidéki falu (Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs és Pula) nemcsak hazai, de világtörténelmet is írt. A kezdetben három-négyezer fős látogatói létszám az évek alatt több mint kétszázezerre duzzadt, ezzel párhuzamban a Völgy-események is sokasodtak: eleinte „csak” százszámra és csupán öt-hatféle műfaj programjait kínálta a rendezvény sorozat, jelenlegi arculatát azonban több ezer „hagyományos” műsor és megannyi happening jellemzi.

A fesztivál megálmodói és „régi motorosai” közül már senki sem emlékszik arra, miért éppen a csiga vált a Művészetek Völgye jelképévé, ha úgy tetszik, totemállatává. Mindenesetre tény, hogy Kapolcs-szerte rengeteg lakott és lakatlan csigaházat találhatni; számtalan csigás műalkotás született a völgynapok jegyében; a falvak között Csigabusz közlekedett fesztiválidőben; és a huszadik Művészetek Völgye alkalmából Csiga-díjat is alapítottak. A különböző fajtájú, méretű és színű csigák jól megférnek egymással és a völgylakókkal. Ősidők óta.

A legelső fesztiválra Kapolcsi Művészeti Napok néven került sor 1989-ben. A rendezvények családias, meghitt környezetben zajlottak. A legtöbb fellépő az alapító és 2015-ig regnáló völgyigazgató, Márta István barátjaként, ismerőseként érkezett Kapolcsra, és pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül vállalta a fellépést. Az ilyenformán életre hívott unikális fesztivál rövid idő alatt hiánypótló, minőségi kulturális csemegévé vált, ami a művészek személyes varázsa mellett részben a Völgy páratlan földrajzi adottságainak, részben a kultúrprogramok egyedi karakterének volt köszönhető. Erre a különleges atmoszférára, utánozhatatlan bájra vágyakoztak aztán később, évről évre a völgyturisták.

Az első három esztendőben még csak Kapolcs utcácskái, terei és udvarai várták a kultúrára szomjazókat. 1992-ben a látogatók számának növekedése új falu (a Kapolccsal szomszédos Vigántpetend) bevonását tette szükségessé. Így az elnevezés Kapolcsi–Petendi Művészeti Napokra változott. A fesztivál rangját jelezte, hogy abban az évben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök volt a fővédnöke – összhangban azzal a szellemiséggel, hogy a rendezvény a kezdetek óra deklaráltan párt- és politikamentes.

A növekvő publicitás a völgyturisták mellett idővel egyre több szponzort is vonzott, és ennek eredményeként a programsorozat térben és időben növekedni tudott. Az egy évvel későbbi Kapolcsi–Petendi–Dörögdi Művészeti Napokhoz újabb falu, Taliándörögd csatlakozott. A fesztivál egyre populárisabbá lett, a felfelé kúszó vendégszám és növekvő támogatói bázis egyre több bevételt eredményezett, a rendezvény mégis kezdett túlnőni önmagán: több helyen nem volt út, áram, vagy nem teljesültek egyéb alapvető infrastrukturális feltételek. A parányi falvak kezdték nem bírni a szokatlan tömeget. Részben ez volt az oka annak, hogy megszületett a felismerés: fel kell venni a tempót a növekvő igényekkel és a magas látogatószámmal. A megnyugtató megoldást keresendő és a fejlődéshez időt nyerve 1994 nyarán a Taliándörögdi Művészeti Napok kicsit szűkebb keretek között zajlott, egyetlen helyszínen. A következő évben Monostorapáti csatlakozott a programokhoz, és akkor született meg a fesztivál mai neve: Művészetek Völgye. Noha a kulturális rendezvényt rajongták és szomjazták a látogatók, a szervezők fáradni látszottak, ami megkérdőjelezte a program jövőjét.

1997-ben ismét volt Völgy, viszont a korábbiakhoz képest jelentősen szerényebb méretekben: a Taliándörögdi Völgycsöndtörő négy napon át és egy színházi hétvégén zajlott. Sokak örömére az 1998-ban a tizedik évével jubiláló Művészetek Völgye ismét az előző esztendőt megelőző lendületet és lelkesedést hozta vissza, és méltóképpen ünnepelte a jeles évfordulót. Nagyjából az idő tájt voltam először a Völgyben, és élénken emlékszem arra az atmoszférára, ami megérintett, miközben áthaladtam a Völgykapun. Akkoriban Kapolcs még az a település volt, ahol a helybéli idős asszonyok az udvarukban zsíroskenyeret árultak, és ahol nemhogy nonstop online lét nem volt, de térerő sem.

Az újabb mérföldkövet Öcs (2001), majd Pula (2002) csatlakozása jelentette. A következő években a Völgy szépen menetelt előre, és megingathatatlanul hozta azt az életérzést, ami az esszenciája. Voltak közeli és távoli ismerősök, akikkel Kapolcson és környékén minden évben üzembiztosan össze lehetett futni, mindenféle tervezés nélkül, de az is jellemző volt, hogy családi és baráti társaságok a fesztivál idejére vették ki évi rendes szabadságukat.

A rendezvény 2007-ben érte el az abszolút csúcsot hét résztvevő településsel. Az az évi több mint háromezer programot összesen kétszázhatvanezren látogatták. A Völgy története a következő évben kicsit más irányt vett: 2008-ra jelentősen apadtak a pénzügyi források, és a financiális problémák miatt a Művészetek Völgye helyett Bűvészetek Völgyét rendeztek. Mivel a rendezvény anyagi helyzete továbbra sem stabilizálódott, a fesztivál 2009-ben elmaradt. A szervezők heroikus küzdelme és a jelentős sajtómegmozdulás eredményeképpen a 2010-es huszadik jubileumig a Völgy helyzete rendeződött: Kapolcs és falutársai több mint ezerkétszáz programmal és háromezer-ötszáz művész közreműködésével várták a vendégeket. A fesztivál második X-én túl a szervezők – mint mondják – racionális szempontból elindították az udvarokat, vagyis egy-egy alkotó intimebb közösségi helyeket nyitott (az elsők között a Muzsikás, Palya Bea, a Kaláka és Harcsa Veronika).

Amikorra a Művészetek Völgye elérkezett a negyedszázados jubileumához, a szervezők apróbb-nagyobb lépésekben kezdték átadni a munkát az új szemléletet és friss energiákat hozó fiataloknak. Az utódok hangsúlyozták, hogy a Völgy szellemisége örök, az elődök által lefektetett alapokon kívánnak továbbépítkezni. Márta István és csapata előbb háttérbe, majd visszavonult. 2013tól Oszkó-Jakab Natália lett a program-marketing igazgató, majd 2015-től a Völgy általános igazgatója. A fiatalos arculatváltás, a könnyűzene felé történő nyitás és a fesztiváltömeg nem minden régi völgybarátnak nyerte el a tetszését, de úgy tűnik, igazolja a működést: tavalyi nagyjából kétszázezer ember látogatott el a Művészetek Völgyébe, és több mint nyolcvanezren váltottak jegyet a programokra, ami tizenöt százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest.

Ha az ember testközelből végigkövette a Völgy fejlődéstörténetét, láthatta, lassanként miként alakul át egy helyi lakosok által működtetett és földön ücsörgő félnomád programsorozatból nagy fesztiválokat idéző, üzleti alapon működő, tömegeket vonzó eseménynyé. Az „őskapolcsozók” táborában persze akadnak fanyalgók, akik szerint az art farvizén megjelent a business, de a fesztivál mindmáig próbál a kezdeti sopontaneitáshoz hűen szerethető maradni – ma már természetesen stabil pénzügyi lábakon. Még ha valóban növekedett is a business-faktor az utóbbi időben, azt gondolom, akkor sem elvitatható érdem: a Művészetek Völgye által a kultúra fokról fokra felfelé húzta a helyi és a környező gazdaságot, és reménytelen sorsú falvaknak adott új jövőt.

És hogy mindezek után milyen folytatás várható? Ahogyan Oszkó-Jakab Natália fogalmazott 2019 májusában: „Emberléptékűek szeretnénk maradni, igazi családbarát fesztivál, ahol az utcai nyüzsgést gyerekekkel, kutyákkal is ugyanúgy lehet élvezni”. A jubileumi program néhány részlete már ismert: lesz Emir Kusturica-tematika, születésnapi koncertet fog adni az Erik Sumo Band, illetve visszatér a Völgybe Galkó Balázs is. A „Völgy30” programcsomag emléket kíván állítani a korábbi esztendők fesztiváljainak, jelesül: 1989-től minden évből megelevenedik majd egy-egy korabeli esemény, ráadásul eredeti formációban. Hasonló múltidézésnek lesz helyszíne a Klastrom Fényemlékhely – innovatív retrospektív jelleggel archív felvételeket fognak vetíteni a klastromromra.

Továbbra is fenntartom sok-sok évvel ezelőtt írt soraimat: Kapolcs ma is az a hely, ahol az emberek ismeretlenül is egymásra kacsintanak, ahol ezer éve nem látott barátaiddal futsz össze (mindig ott, véletlenül…). Ettől az enyém, a tiéd, mindenkié, bárkié.

A Művészetek Völgye honlapján lévő VölgytörtéNET számláló tanúsága szerint az első Kapolcsi Művészeti Napok óta jelen cikk megírásáig 29 év és 126 nap telt el. Legalább még ennyit kívánok a Művészetek Völgyének!

Fotó: Imhof Iván

Megjelent: 2019. december