Művészkollektíváké az idén a kasseli DOCUMENTA

Arnold Bode művész, tanár és kurátor alapította 1955-ben, azzal a szándékkal, hogy ráerősítsen azokra a modern művészeti tendenciákra, amelyek segítettek feldolgozni Németország a második világháborús szerepét. A DOCUMENTA mindig is szoros kapcsolatban állt a társadalmi kérdésekkel, ez azóta sem változott, érzékenyen reagál a világban és benne a művészeti világban zajló folyamatokra. Ötévente rendezik meg Kasselban, az idén meghívást kapott az OFF-Biennále Budapest csapata.

Az OFF-Biennále Budapest 2014-ben, alulról jövő kezdeményezésként indult, azzal a szándékkal, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsen a művészet alkotói és befogadói között. Ennél azonban sokkal komolyabb szerepet vívtak ki maguknak nyolc év alatt, ők most a legláthatóbb független projekt Magyarországról. Amit elértek, azt mind nemzetközi támogatásokból, illetve magánadományokból finanszírozták. A 2022-es kasseli DOCUMENTA (documenta fifteen, így, kisbetűvel) nagy lehetőség más szintre emelni a tevékenységüket, de jól működő intézményrendszer és hátország nélkül komoly kihívás is, aminek az OFF csapata Somogyi Hajnalka vezetésével áll elébe.

Somogyi Hajnalka (fotó: Pejkó Gergő)

A június és szeptember között zajló esemény művészeti vezetésére ezúttal nem egy személyt kértek fel főkurátornak, hanem az indonéz ruangrupa csoportot, amelynek működését a „lumbung”, egy erőforrás-megosztáson és közösségiségen alapuló koncepció határozza meg. Ezen az elven kezdték el a documenta fifteen szervezését is. Még a pandémia előtt bejárták a világ minden szegletét, és felkértek nyolc másik, nagyon különböző közegből érkező szervezetet az együttműködésre. A partnerek Kubából, Kolumbiából, Maliból, Nigériából, Bangladesből, Dániából, Nagy-Britanniából, Spanyolországból, Berlinből és Új Zélandról kerültek ki. Ide, az úgynevezett „nemzetközi lumbung” kezdőcsapatába hívták meg az OFF Biennálét. A 2022-es documenta működési modelljét később egy olyan interlokális lumbung-hálózattá szeretnék bővíteni, amely biztosíthatja a különböző helyi és nemzetközi együttműködések és szerveződések fenntarthatóságát. Minden szónak jelentősége van, figyeljünk rá, ezúttal nem a nemzetközi, hanem az interlokális jelzőt használják. A lokálison van a fő fókusz, de a függetlenség ára a nemzetközi léptékben való gondolkodás, így interlokálissá kell válni egy ponton, s erre a documenta remek kiindulópont a független szervezeteknek.

Fotó: Vida Szabolcs

Az elmúlt években világszerte megrendült a bizalom az intézményrendszerekben, ezzel párhuzamosan megnőtt az érdeklődés az alulról szerveződő, a művészeti központokon kívül lévő közösségi, valamilyen működési, gazdasági alternatívát kereső kezdeményezések iránt – ilyen a ruangrupa és az OFF is. Fennállásuk alatt sürgető, mégis háttérbe szorított társadalmi, politikai és környezeti kérdésekkel foglalkoztak, és folyamatosan olyan projektek megszületésénél bábáskodnak, amelyek a kortárs művészet segítségével közelítik meg a jelen és a jövő társadalmi, ökológiai, politikai művészeti kérdéseit.

Visszatérve a documentára, mint annyi minden, ez a történet is egy személyes szállal kezdődött: Somogyi Hajnalka, az OFF vezetője ismerte Farid Rakunt, a ruangrupa vezetőjét, így őt hívták meg elsőként a 2019 őszén indult budapesti Dot.To.Dot rezidenciaprogramba. Aztán egy hónappal később megérkezett a felkérés a documentára, majd jött a Covid. 2019-ben még az volt a terv, hogy a megnyitóig tartó időszakban a művészkollektívák egymáshoz utaznak, megismerik egymást, közösen dolgoznak, de ebből a lezárások miatt szinte semmi nem valósulhatott meg. A ruangrupa az OFF-hoz hasonlóan a helyi szcéna problémáival, lehetőségeivel foglalkozik, mindig az a kérdés, hogy helyben mi hasznos, hogyan tudnak lokálisan jótékonyan beavatkozni. Esetükben a documenta nem végcél vagy művészi karrierjük csúcspontja, sokkal inkább jó kezdőpontnak szánják hosszú távú stratégiai együttműködések kialakításában. Az OFF-osok nem titkolt szándéka, hogy 2023 őszén, a következő OFF-Biennále idején ide akarják hozni a documenta több projektjét, és adoptálni szeretnék a hazai viszonyokra. Az OFF-Biennále Budapest egyre inkább úgy dolgozik, hogy nem felkap, bemutat, aztán elenged dolgokat, hanem bizonyos, általuk fontosnak tartott témákkal hosszú távon, akár éveken keresztül foglalkozik. A különböző meghívások és együttműködések alkalmat adnak arra, hogy a felvállalt projekteket újabb és újabb kontextusokban újraértelmezzék. Ez történik majd a documentán és a 2023-as, IV. OFF- Biennálén is.

Fotó: Vida Szabolcs

A documentát szervező kollektívák sok esetben nem is tisztán művészeti tevékenységet folytatnak, inkább az jellemző rájuk, hogy valamilyen társadalmi, közösségi cél szolgálatába állítják a művészetet. Sok edukatív program került be az idei rendezvénysorozatba, gyerekekkel, hátrányos helyzetű vagy sérült emberekkel foglalkozó, terápiás jellegű projektek, vagy nagyon is aktivista politikai szándékkal, civil politikai aktivizmusként vetik be a művészetet. Az OFF ebből a szempontból kicsit különbözik, közelebb áll a kortárs művészethez, és két projekttel fog szerepelni a documentán. Kiválasztásuknál arra figyeltek, hogy olyan projekteket vigyenek, amelyek valóban reprezentálják, hogy mivel foglalkoznak és milyen módon dolgoznak. Az egyik egy roma kortárs művészeti múzeum, a „RomaMoMA” lehetőségének vagy lehetetlenségének kérdését teszi fel. Miként oldható meg a kulturális kánonon kívül rekedt roma művészeti örökség és kortárs művészet bemutatása, ha hiányoznak hozzá az intézmények? Mi a roma művészet, és egyáltalán külön gettóba kell-e zárni a roma művészeket, akik szeretnének egyszerűen kortárs képzőművészek lenni? Az OFF nem is akar létrehozni roma szegregátumot a documentán belül, úgyhogy a művek elszórva jelennek majd meg több helyszínen. Péli Tamás Születés-pannóját, ezt az alapvető fontosságú roma-magyar festményt a Fridericianumban, a documenta fő helyszínén, annak is a központi terében állítják ki, ami azt jelenti, hogy ha valaki összesen csak egy órát tölt a documentán, akkor is fogja látni.

Roma-Péli Tamás: Birth (fotó: Keppel Ákos)

A másik OFF-os projekt a Fulda folyó partján, egy csónakház körül megvalósuló játszótér. A téma nem véletlen, az OFF tevékenységeiben a kezdetektől jelen vannak a játék, a közösségteremtés és a szabad alkotás kérdései, a 2017-es Gaudiopolisuk ezt a kérdést járta körül és a mostani projekt is ezer szállal kapcsolódik ehhez. Középpontjában a játszótér mint társadalmi tér áll, ahol egyrészt a gyerekeket bevezetjük a társadalmi együttműködés szabályaiba, másrészt pedig egy játszótéren lehetővé válik mindezen szabályok átírása. A Fulda partján épített teret képzőművészekkel, építészekkel, helyi gyerekekkel és a látogatókkal közösen alakítják, installációkat hoznak létre újrahasznosított anyagokból, és folyamatosan megkérdőjelezik a „hogyan kell játszani?” elvárásait. A documenta befejezése után ezt az installációt adaptálják a művészek egy kasseli iskola jelenleg teljesen üres udvarára, azaz végül igazi gyerekek javát fogja szolgálni.

Kokesch Ádám: randomroutines munkák (fotó: Minda Boglárka)

Az idei documenta fifteen minden projektjénél fontos, a ruangrupa egyik fő kurátori küldetése: hogy eltávolodjanak a fesztiválszerű működéstől, gazdasági értelemben mindenképp, azaz nem akarnak eurómilliókat elégetni egy három hónapos (hagyományosan száznapos) rendezvény kedvéért, hogy végül a záróbuli után mindenki mindent lebontson, hazacuccoljon, és legfeljebb a nemzetközi műtárgypiacon éljen túl néhány tárgy, súlyos anyagi hasznot hozva az amúgy is tehetős befektető gyűjtőknek. Erős törekvésük, hogy a helyi közösségnek is maradjon érték, hogy minél több olyan dolgot vigyenek oda vagy teremtsenek lokálisan a résztvevők, amik aztán hosszú távon megmaradnak, vagy hosszú távú hatásuk van. Így az idén a városra, a város közösségeire összpontosítanak, ami teljesen egybe vágy az OFF szemléletével.

Fotó: Vida Szabolcs

Az OFF csapata különleges fundraising eseményeket szervezett, és a támogatásokat olyan művészek munkáival hálálták meg, akik részt vesznek documenta fifteenen. A legnagylelkűbb támogatóiknak a nyár folyamán közös látogatást is szerveznek Kasselbe, ahol a magyar szereplésen túl a teljes rendezvényt is bemutatják, betekintést engedve a kulisszák mögé.

Nyitókép: Somogyi Hajnalka (fotó: Vida Szabolcs)