Ne bántsátok a tehetségteleneket!

Gyakran látni a közösségi oldalakon, hogy azok az emberek, akik ezeket a szájtokat rendszeresen használják, valamiféle felsőbbrendűségi tudattól vezérelve egyben lenézik és szidják is azokat. Siratják a saját iskoláikban szerzett műveltségüket, bagatellizálják a média ismeretterjesztő jelentőségét. Irodalomért kiáltanak a valóságshow-k láttán. Megvetően tekintenek az oldalakon gyakran felbukkanó mesterséges intelligencia mondataira, saját, gyakran elavult nyelvtudásukat helyezik a nem ritkán fordítóprogramokkal generált közösségi nyelvhasználat fölébe. A különállás különösen a Facebook komolyzenei csoportjaiban érzékelhető, ahol a hozzászólásokat szinte kizárólag a hozzászólók zenei tehetsége mentén ítélik meg. Elveszni látszik Kodály Zoltán azon kívánsága, hogy legyen a zene mindenkié.

Fotó: Brett Sayles / pexels

A tehetséges tehetségtelenség

A tehetségtelenség határtalan. A tehetségtelennek semmihez nincs kompetenciája, nem tudja elképzelni cselekvései dimenzióit, nem ért hozzá, egy hasonlósági vágy és megfelelési kényszer vezérli: ő is olyan akar lenni, amilyenek a tehetséges példaképei. Bármennyire határtalan a tehetségtelenség, az adottságok nélküli önbizalomhiányos ember úgy érzi, hogy egyedül van egy vasketrecben. Éppen ezért segíteni kell neki.

A tehetséggondozásról már a Bibliából ismert egy példabeszéd.

Tegyük fel, hogy mindenki az energiája felét fordítja a pénz kamatoztatására. Másik felét pedig a kevésbé tehetséges megsegítésére. Ez esetben az a szolga, aki a példázatban öt talentummal indult és ötöt szerzett, itt csak a felét, azaz kettő és fél talentumot ad vissza. Az energiája másik felét arra fordítja, hogy a kisebb tehetségnek segítsen. Annak, aki két talentumot kapott. Mivel ő is segít a harmadiknak, a kettőt csak egy talentummal tudja növelni. Ám segítséget kap a tehetségestől. Ő az így összeszedett három talentumot megduplázza. Így a közepes tehetségű szolga hat talentummal zárja a mérleget. Ugyanakkor a tehetségtelen szolga is kap segítséget. Neki magának semmi energiája nincs. De a tehetségesebbtől kapott többletenergiával megduplázza az egy talentumot. Összesen tehát hét és fél, plusz hat, plusz kettő talentum a három szolga mérlege: tizenöt és fél talentum. A példázatban csak tizenöt talentum az összbevétel. Az összefogás esetén fél talentummal több. Erre lehet mondani, hogy elenyésző többlet. Nem a fél talentum többlet a valódi nyereség. Hanem az, hogy egy ember így megmenekül a kárhozattól. Hiszen teljesített, igazságtalanság volna a büntetése.

Fotó: chivozol / pexels

A példázat kisebb tehetségű szolgájával azonosítható a "nehézfejű" tanuló, aki ugyan kiváló eredményeket mutat a leszűkített szakterületen, ám az általános műveltsége kisebb, mint amennyit az iskola elvár. A gyakorlat szerint az ilyen készségű tanuló hátrányba kerül, gyakran önhibáján kívül. Ám ő is boldogul a maga kevesével.

A semmit nem produkáló viszont nem boldogul, annak ellenére, hogy kárt nem okozott. Ő a minden korban ismert lusta ember. Vagy ő a lenézett, kirekesztett és lesajnált ember. Vagy-vagy. Azonban nem igaz, hogy nem csinált semmit: hiszen őrizte a rábízott értéket. És ez a non-produktív tette nem elég a saját boldoguláshoz. Viszont elég más boldogulásához, és igazságtalanság volna őt emiatt büntetni.

Isten az embert saját magához hasonlóra teremtette. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ember alapvetően jó, hanem azt is, hogy maga is képes teremteni. A romantikus ember a teremtőképességet zsenialitásnak hívta.

Az információ mint kortünet

Van azonban egy olyan társadalmi fordulat, amely szerint a nem produktív munka is hasznos lehet. A fordulat neve informatikai forradalom. A társadalmi és a technikai fejlődés során új életcél fogalmazódott meg. Az eddig ismert célok, így a természet legyőzése, a társadalmi rang elérése, a családalapítás és közösséghez tartozás, vagy az anyagi javak begyűjtése elérhetők voltak produktivitásokkal. Az informatikai forradalom után elsősorban Douglas Adams regényfolyamainak köszönhetően megfogalmazódott egy új életcél: az információ optimális sűrítése. A hasznos információ kiszűrése a haszontalan közül. A művészetek eddig nem tapasztalt lehetőséget kaptak, új tudományok alakultak ki, amelyek ezt az új célt szolgálják.
A változásokra a zeneművészet reagált a legtöbb ellentmondással. 

Fotó: Ramazan Karaoglanoglu / pexels

Ma a tendenciák abba az irányba mutatnak, ami szerint a tehetséget az információk befogadására való hajlandóság is meghatározhatja. A minőségi szemlélet nem különül el annyira a mennyiségitől, és ez utóbbi jelentősége egyre nagyobb lesz. A pusztán esztétikai felvetéseket tartalmazó műalkotások lassan elvesznek az élő alkotói magatartások mélyén. Ma a szépség csak egy adat. A kreativitás nem előfeltétele a tehetségnek, és a nemtudás a kreativitást növeli. Ma nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy akár egyetlen tehetségtelent hagyjunk elkallódni. Elveszíthetünk egy új Wagnert. Már csak emiatt kell a tehetségteleneket felkarolni: hiszen nagyon sok köztük e fel nem ismert, rejtett tehetség. Valamiféle tehetsége mindenkinek van. És nem a tehetség az egyetlen megbecsülendő emberi érték. Ezt talán a zenészek tudják a leginkább: a zene nem létezhetne az azt nem művelő tehetségtelen emberek csodálata nélkül. Így a tehetséges zenész úgy segítse a tehetségtelen zenészt, ahogyan a tehetős ember is segíti a nem tehetős embert.

A teljes írás a Prae.hu-n olvasható.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

A nyitókép forrása: pixabay.com