„Nem egy barátság kezdődött ezzel az őszinteséggel”

Székláblicit a billegő széklábakhoz címmel jótékonysági aukciót szervez a Pótszékfoglaló színházművészeti portál 2023. június 1-jén a Katona József Színházban. Az árverés a médium közösségi finanszírozási kampányának nyitóeseménye lesz, ahol ismert művészek által fölajánlott tárgyakra lehet majd licitálni. A portál működése az utóbbi időben veszélybe került, pedig szükség volna rá, hiszen Csatádi Gábor főszerkesztő szerint a színikritikus sokkal inkább barátja, mint ellensége annak, akiről ír.

Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, nagyon hisz a színész és kritikus közti barátságok létjogosultságában, mert amit az ember nem mer a másik szemébe mondani, azt nem írhatja le a háta mögött sem.

Számomra fontos, hogy a gondolataimat ne tartsam magamban, hanem leírjam, megosszam őket. Amit kritikusként teszek, azt nem is csinálhatnám másként, csak úgy, ahogy az a bizonyos belső hang diktálja. Úgy is mondhatnám, hogy önző vagyok: szeretek nyugodtan aludni, és másnap is tükörbe nézni. Az őszinteség hasznos, még akkor is, ha ma sokan piacképtelen árucikként tekintenek rá. Én éppen az ellenkezőjét tapasztalom: nem egy barátságot indított már el köztem és egy színész között ez az őszinteség. Talán ez is azt bizonyítja, hogy a párbeszéd és a kapcsolatteremtés egyformán fontos, egymást feltételező minőségek: bizalmat, biztonságot teremtenek. Én azért tudok, merek, akarok őszinte lenni a másikkal, mert saját magammal is az vagyok. Ez segít aztán hozzá ahhoz is, hogy megfelelően gondolkodjak és írjak arról, amit előző este láttam.

Csatádi Gábor (forrás: Pótszékfoglaló)

Ivanics Tamás színésznagykövetük egyszer úgy fogalmazott, hogy „a Pótszékfoglaló olyan átfogó művészeti portál, ami párbeszédre késztet és közel hozza az embereket”. Ön hogy látja, a művészeteket értő és érteni kívánó körökben a párbeszédre vagy a kapcsolatteremtésre van jelenleg nagyobb szükség?

Úgy gondolom, hogy a kapcsolatteremtés az egymással való keveredéssel és a párbeszéddel kezdődik. Ezek összefüggnek, és nem is választhatók el. Azt tapasztalom, hogy jelenleg éppen ezekre van a legkevesebb idő és igény is, pedig a kapcsolatteremtés és a párbeszéd szerintem egyet jelentenek azzal, hogy képesek vagyunk embernek maradni és nem válunk biorobotokká vagy algoritmusokká. Mindkettőnek akkor van, akkor lehet értelme, ha emberként és nem eszközként tekintünk a másikra, a művészetnek pedig mindkettőre szüksége van: a művészet az önnönmagával való párbeszédet is igényli. Mindezek mellett szükség van olyan újságírásra is, ami nem csupán információkat, hanem gondolatokat is közvetít. Mert ahol az írott szövegben gondolat (is) rejlik, ott kezdhet el az olvasó maga is gondolkodni.

Az első közösségi finanszírozási kampányukat 2021-ben, a Pót-kast című rovatuk elindításával egy időben kezdték. Mit tanultak meg akkor az adományozási kedvről, és miben más a jelenlegi, a 2023 márciusában indított kampány?

Azt a kampányt 2021 novemberében indítottuk, a Covid-járvány sokadik hullámát és a gazdasági leállást követően, közvetlenül az év végi ünnepek előtti időszakban. Most úgy érzem, hogy sem az időzítés, sem a kampány felépítése nem volt igazán szerencsés. Még akkor sem, ha lelkesedésből és ambícióból nem volt benne hiány. Az is megnehezítette a dolgunkat, hogy a közösségi finanszírozásnak (avagy a crowdfundingnak) itthon nincs hagyománya. Még nagyobb baj, hogy nem olyan a mentalitásunk, hogy szívesen adakoznánk. Meg kellene tanulnunk, hogy hogyan tudunk, hogyan akarunk egymásért (és magunkért is) felelősséget vállalni. Ahogy Horatius írja: Tua res agitur, paries cum proximus ardet („rád is tartozik az, ha a szomszédod fala lángol”) [Urbán Eszter fordítása – K.M.] A Pótszékfoglaló olyan online folyóirat, amit a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) is támogat, de csupán az éves költségvetésünk egynegyedével. Ráadásul a kiadónak egyre kevesebb a működésre fordítható bevétele. Ezért is hirdettük meg idén áprilisban a közösségi finanszírozási kampányunkat, amit egy jótékonysági aukción szeretnénk bemutatni az olvasóinknak június 1-jén. A kampánynak több állomása van; ezek közül az egyik a Ma minden szék: Pótszék című rendezvénysorozatunk, ami különböző kulturális programokból tevődik össze. Az egyik eseményünkön egy kávé árával lehet támogatni a Pótszékfoglalót, de látható lesz Sütő András József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke-estje is, aztán az új Dürer Kertben bulit tartunk színészzenekarok és DJ közreműködésével, majd a júliusi Bánkitó Fesztiválon Pótszékfoglaló-standdal és programokkal zárjuk a kampányt. Ahogy a színház, úgy a közösségi finanszírozás és az adománygyűjtés is olyan műfajok, amikhez személyes jelenlét szükséges. Előbb azt kell kidolgozni, hogy mi hogyan tudunk adni, hogy aztán a támogatók is adjanak nekünk. Ez egy hosszú, időigényes, ugyanakkor a tapasztalatom szerint erőt és lendületet adó, eredményesebb és hálásabb út.

A kampányuk arcai mindenki által ismert legendás művészek. Kik ők és miért rájuk esett a választásuk?

A közösségi finanszírozási kampányunkhoz Czakó Julianna, Hegedűs D. Géza, Koltai Róbert, Máhr Ágnes, Máté Gábor, Mészáros Blanka, Molnár Piroska, Porogi Ádám és Vasvári Csaba színművészek adták az arcukat. A felkérésükkor fontos volt, hogy mindannyian a személyes ügyükké, a szívügyükké tudták tenni az adománygyűjtést. Molnár Piroska a fővédnöke a Székláblicitnek, ami a Pótszékfoglalójótékonysági aukciója billegő széklábakhoz. Ezen a rendezvényen kalapács alá kerülnek többek között Vasvári Csaba Törőcsik Maritól ajándékba kapott különleges üveg pezsgője; Györgyi Anna A vágy villamosa című darabban viselt magas sarkú cipője, Jászberényi Gábor saját készítésű drótszobra, Mácsai Pál és Forgách András rajzai, Ódor Kristóf két festménye, és még sok más. Az árverésre bocsátott tárgyak listája az aukció időpontjáig folyamatosan frissül a Facebook-oldalunkon. A színikritikus is színházi ember, színházi író, nem csupán külső szemlélő; a kampányban ezt az egymásrautaltságot, a közös ügyünket igyekszünk hangsúlyozni. Fontos kiemelni azt is, hogy mit jelent számunkra a színház és az abban rejlő egység, aminek a szakma és a néző is a része lehet: egy olyan helyet, olyan közeget, ahol önmagunkat nézzük azért, hogy közünk lehessen egymáshoz.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Csatádi Gábor (fotó: Szokodi Bea)