„Nem kiállítás, élő szövet"

NEM VAGYUNK EGYEDÜL címmel látogatható 2025. október 26-ig Budapest független, kiterjesztett médiaművészeti biennáléjának második kiadása. A Merlin Színházban otthonra lelt tárlatban magyar és nemzetközi művészek installációi, interaktív szobrai és adatesztétikai alkotásai is helyet kaptak. Az idei fesztivál megvalósításáról, együttműködésekről és jövőbeli tervekről beszélgettünk a BINÁLÉ alapítójával és társkurátorával, Lukács Violával. 

Budapest százötvenedik születésnapján, 2023-ban a főváros támogatásával, a Budapest Brand által szervezett Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendezték meg az első BINÁLÉ-t. Azóta ez a háttér megszűnt. Milyen anyagi segítséggel sikerült az idei eseményt újraindítani?

A BINÁLÉ nem olyan projekt, amit központi pénzből kell életben tartani. Függetlenül indult, és úgy is folytatja: decentralizáltan, hálózatosan – kicsit úgy, mint egy rave parti. Ahogy az első kiadás, az idei esemény is szakmai összefogásból jött létre: a kortárs művészet határvidékein túl a színház, a hazai underground és egy nemzetközi kulturális ökoszisztéma kollektív akaratából. A legfontosabb „támogatás” mégis a művészek nagylelkűsége és jelenléte volt. Ez a történet nem is működhetne másképp: itt mindenki személyesen van benne nyakig, sok-sok munkaórával, meg néha egy-egy repjeggyel.

Személyesen egyébként a BINÁLÉ-nak köszönhetem a jelenlegi pozíciómat is: egy svájci magángyűjtemény kurátoraként és programigazgatójaként dolgozom. 2023-ban, Elle Anastasiou, a 0xCollection* akkori igazgatója, Ross Goodwin kaliforniai művész munkája miatt (ő három hetet töltött nálunk rezidensként) látogatott el a BINÁLÉ-ra. A kiállítás után leültünk, beszélgettünk, és megegyeztünk. A Prága–Washington D.C.–Bázel tengelyen már bizonyított a gyűjtemény: 2023-ban Prágában mutatták be a gyűjtemény első nagy projektjét, Refik Anadol Dvořák Dreams című munkáját, majd 2024-ben Washingtonban, a Kennedy Centerben szerveztek digitális művészeti kiállítást. A régióban pedig a BINÁLÉ lett kiemelt projektünk. Három művet is bemutatunk a gyűjteményből: Nam June Paik, Daito Manabe és Ryoji Ikeda munkáit.

Nam June Paik: Brain of a Robot (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Az első kiállítás a Kristály Színtérben valósult meg, az idei viszont az Örkény István Színházhoz tartozó Merlinben. Hogyan jött létre az együttműködés?

A kapcsolat nemcsak logikus, hanem személyes is: társkurátorunk, Neudold Júlia az Örkény Színház oszlopos tagja, és kulcsszerepe volt abban, hogy az intézmény új irányait, új nyelvét kialakítsa. Ez a gondolkodás tökéletesen rezonál a BINÁLÉ szellemiségével, ami a technológia és az ember viszonyát nem teoretikusan, hanem taktilisan, érzékileg vizsgálja.

Neudold Júlia (fotó: Mari Ornella)

A Merlin Színház története egyedülálló: art déco trafóházból lett színház, majd színházból egyszerre kulturális labor és underground klub. A kilencvenes és kétezres években a város egyik legizgalmasabb szellemi olvasztótégelye volt – a nemzetközi vendégjátékoktól a Kiegő Izzók VJ-kísérletein át egészen Palotai Titusz legendás DJ-szettjeiig. Mi is ott nőttünk fel: abban a közegben buliztunk, dolgoztunk, bontogattuk a szárnyainkat. Bezárása után hosszú csend következett, majd 2023-ban a Merlin újjászületett – most pedig, évek múltán, mintha egykori játszóterünk kapui nyíltak volna meg újra előttünk.

Berkes Dorka: Oh My God / Ó istenem című munkája a Merlin előtt (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Az idei esemény mottója: „We are not alone / Nem vagyunk egyedül.” Miért ez a tematika?

Olyan mottót akartunk választani, ami nem ijeszt el, hanem hív. Inkább kedves, mint fennkölt; inkább cuki, mint magasztos. Mosolyog és magával ragad. Persze, van mögötte komoly tartalom is: a hiperkonnektivitásból fakadó elidegenedés, a gépi és nem emberi intelligenciákkal való együttélés, a másság újraértelmezése. És persze ott a humor is: benne van az előző kiadás, a Queering Democracy visszhangja, egy kis Pannon GSM nosztalgia a kétezres évekből, meg Spielberg 1977-es Close Encounters of the Third Kind című sci-fijének totál elcsépelt, de még mindig működő hívószava. Szóval: egyszerre popkulturális, politikus és filozófiai.

Hogyan választották ki az idei kiállítókat?

Minden az X-szel kezdődött – a kiállítás egyik kulcsdarabjával. Az ötlet több mint egy éve megszületett, és tudtuk: ha semmi mást nem, ezt a művet meg kell csinálni.

Az X egy kinetikus techno-szobor, Kitzinger Gábor, Nagy László András és Mákó Rozi munkája. A látogatók biológiai jelei – a szívverés és a légzés – valós időben formálják a fény- és hangteret, így minden jelenlét új alakot ad a műnek. A rave kultúrából táplálkozó installációt élő zenei és vizuális performanszok aktiválják, a kollektív érzékelés folyamatosan változó rituáléjává téve.

Kitzinger Gábor, Nagy László András és Mákó Rozi: X (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Aztán ahogy a kutatási anyag, a szövegek, a személyes jegyzetek elkezdtek összeérni, más munkákat vonzottak magukhoz. Hosszú, tárgyalásokkal és logisztikával teli, de nagyon élő folyamat volt. Amikor Carsten (Alva Noto) elfogadta a meghívást, egyértelművé vált: Ikedát is be kell vonnunk. Kurt Hentschläger pedig igazi szupersztár: az, hogy a SUB című művét Kelet-Európában bemutathattuk, elég komoly dolog. Ő a vizuális művészetek Nick Cave-je: precíz, érzékeny, mélyen emberi. A műve absztrakció, ami retinán vág, és ott is marad.

Kurt Hentschläger: SUB (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Ha nem számított volna a pénz, kit hívtak volna még meg?

James Turrellt. Már majdnem összejött, de a következő kiadásra tesszük el. Egy ilyen kaliberű „fény-mogul” meghívásához idő kell. Meg pénz. De főleg idő.

A mesterséges intelligencia témája már 2023-ban is megjelent, most pedig szinte elkerülhetetlen. A kiállításban is központi szerepet kap?

Igen, de nem a hype érdekel minket, hanem a kritika. Az LLM-ek* mögötti hatalmi rendszerek, az etikai kétségek, a felelősség kérdése – és hogy mi a fenét kezd ezzel a művész.

Holly Herndon és Mat Dryhurst Berlinben élő művészduó a zene, a képzőművészet és a mesterséges intelligencia határtereit kutatják mélyen emberközpontú kísérleteiken keresztül. Munkáik – mint a Spawn, a Herndon hangján tanított neurális háló, vagy a xhairymutantx, az önmagát generáló digitális avatar – az alkotás, identitás és a szerzőiség kérdéseit feszegetik az algoritmikusok korában. A technológiai kifinomultságot érzelmi közvetlenséggel ötvözve művészetük költői reflexió arra, mit jelent embernek maradni a gépekkel közös világban. Emellett Kálmán Mátyás és Kiss Patrik munkái interaktív formában hozzák be a mesterséges intelligenciát: náluk konkrétan belenézhetsz a gép arcába. És az visszanéz.

Részlet Holly Herndon és Mat Dryhurst xhairymutantx című munkájából (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Inspirálta önöket külföldi projekt?

Nem másolunk senkit – mindazok inspirálnak, akikkel együtt dolgozunk. De látjuk, hogy a BINÁLÉ-ra már most több nemzetközi kezdeményezés is hivatkozik referenciaként, és bízunk benne, hogy itthon is hasonló hatása lesz.

Partnerként emelte ki a 0xCollectiont. Milyen volt az együttműködés?

Egy ilyen volumenű, technológiával átszőtt projekt partnerek nélkül nem jöhetne létre. De szerencsére megtaláltuk azokat, akik nemcsak értenek hozzá, hanem élvezik is a kihívásokat. A 0xCollection gyűjteménye és filozófiája tökéletesen találkozott a BINÁLÉ céljaival – az új modellben a művészet, a technológia és a gyűjteményépítés nem külön világokként léteznek, hanem ugyanannak az ökoszisztémának a rétegeiként.

Partnerünk volt a QMB–Realis is, a nagymúltú, elképesztően kreatív technológiai csapat. És ne feledjük az osztrák A.T.C.-t sem: ők gyártották azt a Truss-rendszert (a fények, kijelzők és installációk rögzítésére használt moduláris alumínium rácsszerkezet), amely nélkül fizikailag sem állt volna meg a kiállítás.

Technokunst: Split series (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Támogatták cégek is a BINÁLÉ megvalósulását? Kikkel dolgoznának szívesen együtt a jövőben?

Rengeteg márka van, amelyek DNS-ébe passzolna ez az interdiszciplináris őrület – de nem ágyazódtunk be mélyen a hazai vállalati ökoszisztémába. Bár Huszár Krisztiánnal közösen megálmodott Techno Vacsorához kaptunk brutálisan jó borokat a St. Donát és a Csendes Dűlő pincészetektől. Ha valaki ért a terroir és az interaktív művészet kapcsolatához, azok ők.

Milyen támogatási rendszer lenne ideális a jövőre nézve?

Most új modellt tesztelünk: a gyűjtő nemcsak vásárol, hanem producerként vesz részt a folyamatban. Ott ül az asztalnál, együtt építi a művet és érti, mit jelent a „kollektív alkotás” 2025-ben. Ez nemcsak anyagi, hanem szellemi is részvételt is jelent – és masszívan növeli a projekt láthatóságát. Idén egy tucat olyan vendégünk volt, akik a 0xCollection miatt jöttek Budapestre. Ők nem csak nézni jöttek, hanem befektetni az élménybe.

Részlet a kiállításból. Az előtérben Hua Wang Búzaisten című alkotása (fotó: Réthey-Prikkel Tamás)

Mit várnak az idei eseménytől?

Több ezer látogatót. A BINÁLÉ nem kiállítás, inkább élő szövet. Egy hely, ahol a művek generatívak, játszhatók, mozgásban vannak. Heti AV-performanszokkal (művészeti előadás, ahol a hang és a vizuális elemek valós időben együtt alkotnak élményt), olvasószobával és hallgatótérrel is várjuk az érdeklődőket. A BINÁLÉ olyan hely, ahová nemcsak egyszer megy el az ember, hanem vissza is tér. Mint egy fesztivál, csak több gondolattal és kevesebb sörrel.

További információ és jegyvásárlás ITT.

*A Bázelben működő svájci kortárs művészeti intézmény digitális, időalapú és új média művészet gyűjtésére és bemutatására specializálódott. Célja, hogy összekapcsolja a technológiát és a művészetet, miközben nemzetközi kiállításokon – például az Art Baselen és a Kennedy Centerben – mutatja be innovatív, kutatásalapú projektjeit.

**Large Language Model, vagyis nagy nyelvi modell. Olyan mesterséges intelligencia rendszer, amelyet hatalmas mennyiségű szöveges adatokkal, könyvekkel, weboldalak tartalmaival tanítottak be, és képes nyelvi feladatokat, akár szövegértést és -írást, fordítást végrehajtani.

Nyitókép: Lukács Viola (fotó: Mari Ornella)

Lásd még:

Ahol a szabadság és a biztonság nem kizárják, hanem feltételezik egymást – Beszélgetés Somogyi Hajnalkával, az OFF-Biennále alapító-vezetőjével

Felfelé hulló eső, elektromos papucsállatka és xenobotok – More Than Human címen nyílt meg a Light Art Museum negyedik kiállítása

Több fényt! – Beszélgetés L. Laki Lászlóval, a Light Art Museum Budapest társalapítójával és Vida Szabolcs művészeti vezetővel

Kockázatos zsilipévad korszakváltással és kérdőjelekkel – Beszélgetés az Örkény István Színház ügyvezető igazgatójával, Gáspár Mátéval és művészeti vezetőjével, Polgár Csabával