Novák Ferenc: Milyen ország, milyen értelmiség lettünk?

Novák Ferenc „Tata” Kossuth- és Erkel-díjas, a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett  koreográfus, rendező, etnográfus júliusban lemondott a Magyar Táncművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökségi tagságáról. Döntését azzal indokolta, hogy a független társulatok nagy része az úgynevezett többlettámogatásból nulla forintot vagy csekély összeget kap, ez pedig több nemzetközileg is elismert, nagyszerű társulatot tett működésképtelenné, jeles alkotók munkásságát nullázta le.

* Lemondott a Magyar Táncművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökségi tagságáról Novák Ferenc „Tata”

Novák Ferenc (fotó: Czimbal Gyula / MTI)

A művész interjút adott a Jelennek, Petike Áron többek közölt kiállásáról kérdezte. A beszélgetés itt olvasható teljes terjedelmében.

„A kollégák közül nagyon sokan hívtak, elmondták, hogy egyetértenek velem, örülnek, hogy kiálltam,  de nyilvánosan ezt senki nem ismételte meg. Nem mondta azt senki, hogy igaza van a Nováknak, szuper, hogy a Tata ezeket elmondta. Ez egy kicsit bánt, de a szolidaritás hiánya az egész országban és minden ügyre vonatkozik” – mondta. Hozzátette: valószínűleg félnek az emberek, főleg a fiatalok, hogy nem kapnak semmilyen támogatást.

„Nagyon nehéz a helyzet a kultúra valamennyi területén, a miénken is – folytatta. – A néptáncosoknál talán kevésbé mutatkozik ez meg, mint a függetleneknél. Ott egyesületi formák vannak, mindenhonnan összeszedik a pénzt, önkormányzatoktól, szülőktől is meg különböző támogatásokkal, ami a néptáncosoknak mindenféleképpen jár. Tehát más a javadalmazási forma, és nagyon erősek a magyar néptáncegyüttesek. Mondhatni, Magyarország néptáncnagyhatalom. A függetlenekre viszont másként tekint a kulturális kormányzat.

Állítom, hogy egy független előadást sem láttak azok, akik arról döntöttek, hogy a maradék pénzből kik kaphatnak.

Pedig életben tudtak volna tartani társulatokat. Én rendszeresen nézem a függetleneket is, ők is eljönnek néha hozzám tanácsokért, mert ismerik az előéletemet, tudják, hogy többek között hat évig Hollandiában, Európa egyetlen nemzetközi néptáncokkal foglalkozó együttesével dolgoztam. Hat évig voltam rendező-dramaturg Amszterdamban, és nagy sikereink voltak. Tematikus előadásokat csináltunk európai országok néptáncaival.” 

Novák Ferenc (fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)

Novák kérdésre válaszolva arra is kitért, hogy a Rákosi-rendszer ennél sokkal durvább volt, de a Kádár-korszak utolsó tizenöt évében már enyhült a helyzet, nem féltek ennyire az emberek. Az Aczél György-féle kultúrpolitika nagyon engedékeny volt a tánccal, elenyészően kevesen kerültek a tiltott kategóriába, legfeljebb a megtűrtbe tartoztak. „Szigeti Károly csinált egy zseniális koreográfiát Nagy Imre emlékére, Siralomház címmel. Mindenki tudta, hogy ez Nagy Imréről szól, mégsem tiltotta le senki. Ejnye-ejnye volt. Most viszont szerintem soha egyetlen egy előadást nem láttak azok, akik a pénzekről döntöttek. Nagyon érdekel a kortárs tánc is, sok barátom van közöttük. Soha olyan politikai jellegű előadásukat nem láttam, amire azt mondhatnám, hogy kormányellenes lenne. Nagyon izgalmas témákat dolgoznak fel, s persze nem propagálják a kormánypolitikát, de nem is ellenségesek vele. Ezért sem értem a dolgot, hiszen irreális, hogy nemzetközi hírű társulatoknak nem adnak pénzt, hogy tovább működhessenek.” 

A Táncszövetség semmit nem tudott elérni, pedig tevékenyen harcolt, de nem nagyon álltak szóba velük –  mesélte Novák Ferenc. „Nemrég volt egy nagy vita a Táncművészeti Egyetem és az Operaház között. A táncszövetség régi elnöksége szeretett volna beleszólni, hogy az Operaház balettegyüttesének műsorpolitikája, koncepciója hogyan alakuljon, de meg sem hallgattak minket. [...]

Egy normális kulturális kormányzat, de egy rendes kormányzat is, nem nagyon, de szeresse azokat is, akik kritizálják. Ha nincs kontroll, akkor megette a fene az egész életet.”

Novák Ferenc (fotó: Kaszner Nikolett / Nemzeti Táncszínház)

„Tata” úgy találja, rossz a hangulat az országban, ebben a nagyon sok hazugságra épült világban. „Sokat járok Romániába, Erdélybe, ők is megváltoztak, de a javukra. Visszaszorul a nacionalizmus. Létezik, de visszaszorulóban. [...] Ha Nagyváradon vagyok és bemegyek a Kauflandba, akkor körülbelül 25-30 százalékkal olcsóbban rakom tele a kosaramat. Szlovákiában is. Ezt nem szerettem volna megélni. Ugyanakkor nagyon-nagyon jó ország tudnánk lenni. Sok mindenkit meg lehetne hallgatni, sok mindenkinek lehetne igazat adni, akik normális javaslatokkal állnak elő. De mi ilyen »csakazértis« ország lettünk” – olvasható a Jelen oldalán.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Novák Ferenc (fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)