Nyitott terek, nyitott elmék

Budapest belvárosa. Turisták tömege, éttermek teraszairól harsogó zene, luxusmárkák üzletei, a távolban a Szent István Bazilika. A Deák Ferenc utca 17. előtt, a környék hömpölygő forgatagában keresem a főváros egyik legizgalmasabb, 2014 óta működő ifjúsági galériáját. A szecessziós stílusban épült elegáns lakó- és irodaház első emeletén több mint háromszáz négyzetméteres modern kiállítótér fogad. Óriási ablakok, csodás panoráma – sosem láttam még innen Budapestet. A lokáció új perspektívát kínál, akárcsak a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria. A kiállítóhely az elmúlt években számtalan új szempontból világította meg a kreativitás végtelen lehetőségeit – kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kaposi Dorkával, az intézmény vezetőjével beszélgettünk.

Miben különbözik a galéria küldetése a többi budapesti művészeti intézménytől?

Egyedülálló abban, hogy kifejezetten gyermekeknek és fiataloknak közvetíti a kortárs művészetet. A fogékonyságra és a nyitottságra építve az intézmény hozzájárul a fenntartható, elfogadó világ és társadalom kialakulásához. Legalább hét érték alapján működik a galéria. Fontos számunkra a nyitottság: az intézmény befogadja a legkülönbözőbb alkotói megnyilvánulásokat, az új témákat, az ismeretlen metódusokat. Élő kapcsolatot tartunk fenn a közönségünkkel és társintézményekkel, amiket együttműködő partnereinknek tekintünk. A galéria nem elszigetelt intézmény, hanem folyamatosan kapcsolódik egyéb tudományterületekhez, hogy saját közönségét minél szélesebb körben szólítsa meg. Emellett a hatékonyság, a társadalmi felelősségtudat, az igényesség, az összhang, a kísérletezés, és a tisztelet határozzák meg a galéria misszióját. Célunk, hogy minél több gyermekhez és fiatalhoz eljusson a programunk. A következő pár év küldetése, hogy tágítsuk az elérésünket az online és az offline térben is.

A Deák17 Galéria utcafrontja (forrás: Deák17 Galéria)

Honnan származik a galéria ötlete? Milyen programokat szerveznek, hány éves kortól várják a látogatókat? 

A 2014-es alapítás célja a „meghosszabbított iskola” eszménye volt. Budapest Főváros Önkormányzata az informális tanulást kívánta segíteni az intézmény létrehozásával.

A galéria alapterülete 537 négyzetméter, amelyből 300 négyzetméteren két kiállítóhely működik. Mindkét tér többfunkciós: kiállító- és foglalkoztatótér egyben. A tárlatokhoz múzeumpedagógiai foglalkozásokat szervezünk négy korosztálynak: óvodásoknak, alsósoknak, felsősöknek és középiskolásoknak, vagyis lefedjük a három és huszonhárom év közötti célközönséget. Napi két-három múzeumpedagógiai foglalkozást tartunk, ez évente közel kétszáz alkalmat jelent. A workshopok és a kiállítások is ingyenesen látogathatók.

Milyen tárlatot láthatunk jelenleg a galériában?

Jelenleg az Érintés, a Kézzelfogható Alapítvány tapintható tárlata és a Fuss el véle... című kiállításunk látogatható 2025. november 8-ig. Tavasszal hirdettünk meg egy, az utóbbi címével megegyező gyermekrajzpályázatot, amelyre több mint kétszázötven mű érkezett. A legjobb negyvenöt pályamunka került a falakra, amelyeket kortárs művészek alkotásaival egészítettünk ki. A kurátori koncepció szerint a gyermekek munkái egyenértékűek a kortárs művészekével, így a tárlaton sem különülnek el egymástól. Téma, szín, formavilág szerint csoportosítottuk a műveket, a közös pont pedig a népmesék világa.

Csököly Adél, Felvidéki Miklós, Strasser Brigitta, Babos Zsili Bertalan, Ofner Gergely és Dés Márton munkái a Fuss el véle... tárlaton (fotó: Piti Marcell)

Ha egyetlen kiállítást kellene kiemelnie az elmúlt tizenegy évből, melyik lenne az?

2019-ben rendeztük meg Az utca nem játszótér című, a hazai gördeszkázás történetét bemutató kiállításunkat, amely azon túl, hogy tizenötezer látogatót ért el, sajtómegjelenésekben is kimagasló számokat hozott, utazótárlatként pedig számtalan külföldi országba eljutott. A kiállításhoz készült kisfilmünk is rekordnézettségű lett. Az utca nem játszótér kapcsán jövő tavasszal jelentetünk meg egy nemcsak Budapestre, hanem Magyarország egészére koncentráló könyvet is. Büszkék vagyunk rá, hogy a tereinkben jelenhetett meg ez a szubkultúrával foglalkozó kultúrtörténeti kiállítás – a terveink között szerepel egy hasonló nagyszabású esemény megszervezése.

Hogyan illeszkedik a digitális kommunikáció – a közösségi média, az online tartalmak és a hírlevelek – a galéria márkaépítésébe?

Az online kommunikáció fontos része a munkánknak, és egyre inkább fejlődünk ezen a téren. Digitális tartalomgyártó munkatársunk a közösségi médiával, a marketinges kollégánk pedig a lehetséges partnerkapcsolatok felkutatásával foglalkozik. Idén megbíztuk a Kortárs PRos Kft.-t, hogy segítse a partnerkapcsolataink fejlesztését. Évente több mint tízezer látogató keresi fel a galériánkat, ezt a figyelmet igyekszünk megőrizni és tovább erősíteni.

Kovács Gabriella Erdei út és Labirintus című munkái a Fuss el véle... kiállításon (fotó: Piti Marcell)

Milyen típusú együttműködésekben látják a legnagyobb üzleti és kulturális potenciált?

Többféle partneri megoldásra is nyitottak vagyunk. Együttműködéseink során leggyakrabban termékeket, tárgyi felajánlásokat –  például a díjazottaink nyereményeit, vagy a kiállításokhoz, foglalkozásokhoz szükséges kellékeket, írószereket – kapunk, de anyagi támogatásra is volt példa. A már említett Az utca nem játszótér együttműködő partnere a Vans cipőmárka volt. Nyitottak vagyunk a kollaborációra, és cserébe – ahogyan a Vans esetében is történt – reklámfelületet biztosítunk a márkáknak a galériánkban, amely egyébként exkluzív rendezvények, sajtóprogramok helyszíne is lehet.

A 2015 óta nagy sikerrel futó Világjáró Gyerekek programsorozatunk keretében nagykövetségekkel, nemzetközi vállalatokkal dolgozunk együtt, ezidáig hetvenkét ország kultúráját, mesevilágát, szokásait mutattuk be. A projekt egyik első partnere az IKEA volt: a svéd áruház a foglalkozásokhoz szükséges tárgyi eszközöket biztosította a résztvevőknek, illetve cateringgel is szolgált a vendégeinknek. E partneri együttműködés óriási reklámértéket jelentett, a lakberendezési áruház ugyanis saját felületein is meghirdette az anyaországról szóló rendezvényt, ezáltal ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a Világjáró Gyerekek programsorozat iránt.

Résztvevők a világjáró gyerekek Svédországot bemutató eseményén (fotó: Bilák Krisztina)

Milyen szerepet játszik a dizájn és a vizuális arculat a Deák17 üzleti és kulturális sikerében?

Úgy gondoljuk, az egyediség nagyon fontos. A galéria logóját Szigeti Gábor Csongor grafikus tervezte, aki ezzel a munkájával bekerült a Magyar Logók (2021) kiadványba, ami hatalmas elismerés.

Milyen eszközökkel teszik láthatóvá a galéria egyedi értékeit a szélesebb közönségréteg és a partnerek felé?

A sokak által ismert és használt Városi Zöldebb Füzetünket emelném ki. A kiadvány a klímatudatosságra, környezetvédelemre hívja fel a figyelmet, és Budapest Főváros Önkormányzatának Klíma- és Környezetügyi Főosztályával szoros együttműködésben készítettük el, de más fővárosi fenntartású cégek – például a MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt. – is közreműködtek a létrejöttében.

2015 óta hat különböző tematikára épülő városi füzetet adtunk ki, amelyek szintén ingyenesen hozzáférhetők a galériában, illetve letölthetők a weboldalunkról is [a füzetek ITT találhatók – a szerk.]; felnőttek és gyermekek együtt használhatják. A kiadványainkat pedig nyolcéves kortól ajánljuk. Évente legalább két-három országosan meghirdetett rajzpályázatot írunk ki, a díjazott munkákból rendszeresen szervezünk kiállításokat.

Forrás: Deák17 Galéria

Milyen új értékeket vagy irányokat szeretnének behozni a galéria működésébe, márkaépítésébe?

Mindenféleképpen az inkluzív pedagógia szemléletet, és egyfajta társadalmi nyitást szeretnénk elérni. Ennek egyik mérföldköve, hogy a tavaly óta a sajátos nevelési igénnyel élő gyermekeknek is szervezünk foglalkozásokat, továbbá kiállításainkhoz rendszeresen készítünk kísérőfüzeteket könnyen érhető kommunikáció (KÉK) alkalmazásával, amely közérthetően megfogalmazva fejleszti a speciális nevelési igényű gyerekeket. Sőt, angolul is elérhetőek ezek a kiadványok – köszönhetően az ELTE Angol Nyelvészet Tanszékével való együttműködésünknek.

Évente rendezünk hátrányos helyzetű csoportokat bemutató kiállításokat. Tavaly a KézenFogva Alapítvánnyal együttműködve a fogyatékkal élő gyermekekről – és számukra – szerveztünk tárlatot, idén pedig a Kézzelfogható Alapítvány közreműködésével a látássérültek kerülnek a középpontba a már említett Érintés című kiállítással. Hosszú távú célunk az integrált foglalkozások szervezése, ahol ép és hátrányos helyzetű gyermekek közösen vehetnek részt.

Szeretnénk a kortárs és gyermek témákra reflektálni, bemutatni az egyes szubkultúrákat, képviselni a jövőbe mutató irányokat. Továbbá nagyon fontos küldetésünk, hogy a galéria közösségi tér maradjon.

Résztvevők az Érintés kiállításon (forrás: Deák17 Galéria)

Hogyan szolgálhatja a Deák17 egyszerre a művészek érdekeit és a közönség elvárásait – miközben gazdaságilag is fenntartható marad?

Önkormányzati fenntartású intézményként közpénzből működünk. A költségvetésünk mindig az adott évre szól, amelybe sok esetben már nem férnek bele a programokat még színesebbé, még izgalmasabbá tevő pluszköltségek. Ezért tartjuk fontosnak a partnerkapcsolatokat, hiszen azok segítségével szervezhetünk magasabb színvonalú rendezvényeket, foglalkozásokat.

Meséljen a hivatásválasztásáról és a női vezetői lét kihívásairól!

Mindig is kreatív ember voltam, aki szeret kézzel alkotni, értéket teremteni. Érdekelt a történelem és a művészet is, végül az ELTE-re jelentkeztem művészettörténet szakra. Szakdolgozatomat absztrakt-geometrikus művészetből írtam, szakmai gyakorlatomat pedig a velencei Guggenheim Múzeumban töltöttem, ahol hasznos tapasztalatokat szereztem. A külföldön megszerzett tudást – különösen a munkaszervezés kapcsán láttam példaértékű megoldásokat – igyekeztem átültetni a magyar viszonyokra. 2014-ben egyszemélyben projektvezetőként önkéntesekkel, gyakornokokkal indultam. Az évek során szép lassan bővült a galéria létszáma, ma már kilenc állandó munkatársam van, plusz ugyanennyi külsős kolléga is, így nagyjából húszfős csapattal dolgozom. A munkatársakat abszolút társnak tekintem, csapatként működünk, közös célért dolgozunk. Fontosnak tartom a kollégák fejlődését; szeretném, ha az itt töltött idő alatt kibontakozhatnának. A csapatépítésre is nagy hangsúlyt fektetek, sőt egy szervezetfejlesztővel is együtt dolgozom, hiszen hosszú távon minden munkatárs érdeke, hogy meglegyen a saját víziója, amely a galéria céljaival is összhangba kerülhet. Úgy gondolom, hogy a csapatépítéssel érdemes foglalkozni, mert van eredménye.

Mindemellett szeretek együtt dolgozni más vezető beosztású nőkkel, fontosnak tartom az összefogást, egymás munkájának segítését, de akár egy inspiráló beszélgetés is iránymutató lehet, hiszen többükre abszolút példaként tekintek.

Részlet a Fuss el véle... kiállításból (fotó: Piti Marcell)

Például kire?

Tőtős Mary, a Nonoart konyhastúdió megálmodója látásmódjával, dinamizmusával, kreativitásával, illetve a család és a munka összhangjának menedzseléséről alkotott nézetei ösztönzőleg hatnak rám.

Miként lehet egyensúlyban tartani ezt a két területet?

Nagyon kevés szabadidőm van, amit leginkább a családommal töltök, akik szintén egy csapat, velük más közös célokért dolgozunk. Szeretem a munkámat, mindig megtalálom benne a kihívást és a pozitív élményeket, talán ennek köszönhetően tudom megteremteni az egyensúlyt.

Nyitókép: Kaposi Dorka (fotó: Bíró Dávid)

Lásd még:

Táltos paripák, kortárs ecsetvonások – Fuss el véle… népmesei kiállítás nyílik a Deák17 Galériában

Érintés: tapintható ékszerkiállítás a Deák17-ben – Látássérült tárlatvezetők segítenek, hogy más szemmel lássuk a világot