„Olyan ez a fesztivál, mint ahogyan az év további részében élhetnénk”

A Fishing on Orfű az egyik legkitartóbb rajongótáború és legsikeresebb magyar fesztivál. Közel egy évtizede mindig elővételben telt házas: a jövő évire már most, nyolc hónappal a kapunyitás előtt elkelt a bérletek nyolcvan százaléka, noha a részletes zenei programot csak a napokban tették közzé. A szervező cég először csak átvette a helyszín, az orfűi Panoráma Camping üzemeltetését, idén pedig meg is vásárolta a kempinget. Mindezt úgy, hogy szinte a legelejétől szponzormentességre törekszenek, 2020-ban pedig a Covid-járvány miatt az sem volt kizárt, hogy csődbe mennek. A stáb tagjaival arra kerestük a választ, hogyan tudták ennyire kinőni magukat tizenöt év alatt, és van-e még feljebb.

------------------------------------

         Kálocz Tamás a Fishing on Orfű alapítója, tulajdonosa, ügyvezetője. A Fishing, valamint a FOO Kft. egyéb rendezvényeinek (MiniFishing, Kispál on Orfű) programigazgatója. A FOO Film alapítója, mellyel koncertvideókat és videóklipeket készít.

Varga-Csajkás Zoltán korábban a Rockmaraton, jelenleg a Toxic Weekend főszervezője, a Fishing on Orfű, valamint a FOO Kft. egyéb rendezvényeinek operatív igazgatója.

Egyedi Péter a Fishing on Orfű és a FOO Kft. egyéb rendezvényeinek Kommunikációs / PR igazgatója. Zenész, producer, az Óriás és a Mmamt dalszerző énekese. Az Orfűi Dalszövegelő szervezője, a Szabadlábon podcast készítője.

------------------------------------

A kezdetek

2008 elején jelent meg a Kiscsillag Fishing on Orfű című dala, amiről a rajongók többsége ma már talán nem is tudja, hogy nem a fesztivál ihlette, hanem pont fordítva történt. De hogy jött pontosan az alapötlet? Kálocz Tamás tulajdonos, programigazgató, ügyvezető így emlékszik vissza: „2008 tavaszán Lovasi András mellett kaptam piros lámpát egy pécsi kereszteződésben, ami sorsszerűnek bizonyult. Pont előtte beszélgettünk arról ismerősökkel, hogy kellene egy könnyűzenei fesztivált csinálni Orfűn, hazafelé menet meg ott állt mellettem Lovi. Integettem, de nem vett észre, úgyhogy gyorsan felhívtam, hogy lenne-e kedve. A válasz annyi volt, hogy oké, a neve legyen Fishing on Orfű, a többit pedig majd megbeszéljük.”

Adta magát, hogy az alternatív zenei színtérből induljanak ki, mivel Kálocz leginkább ebben a közegben mozgott, innen ismert több zenészt, például Lovasit és a 30Y-os Beck Zoliékat. Ők nagyjából egy helyen próbáltak, mindenki ismerte a másikat, szóval kézenfekvő volt a koncepció.

Abban az évben meg is tartották az első fesztivált. Az ügyvezető elmondása szerint rengeteg félelem volt bennük, hiszen azelőtt sosem csináltak ilyet, ráadásul későn kezdtek hozzá a szervezéshez és új volt a csapat is. Anyagilag akkor még azzal számoltak, hogy mínuszos lesz a sztori, hiszen nem tudták pontosan felmérni, mennyien vesznek majd jegyet. Végül egy-két ezer ember bulizott az első Fishing on Orfűn, ami abban a tekintetben nem is volt baj, hogy többet nem bírt volna el az akkori infrastruktúra.

Az első telt ház táblát a 2011-es szombati napra kellett kitenniük, napközben. Egyedi Péter PR- és kommunikációs igazgató szerint abszolút organikus volt a növekedés: odáig folyamatosan nőtt a fesztivál népszerűsége, az emberek között terjedt leginkább a híre, de ugyanúgy kezdett komoly presztízse kialakulni a zenészek között, akikre mindig is nagyon odafigyeltek, hogy jó élmény legyen nekik Orfűn játszani.

„Nem akartunk szórólapokat osztogató bikinis-habruhás hoszteszeket”

Sokáig dédelgettek álmokat nagyobb külföldi fellépőkről is, de Kálocz Tamás szerint idővel be kellett látniuk, hogy nem tudnak versenyezni a nagyobb fesztiválokkal vagy az Arénával. Ha pedig olyasvalakit hívtak volna, aki ugyan nemzetközileg elismert, de Magyarországon nem érdekel sokakat, az egész egyszerűen nem térült volna meg. Emiatt egy idő után elengedték ezt a vonalat.

„A Fishing így is megáll a lábán, felesleges óriási költségekbe verni magad, ha a kapacitásod véges, ráadásul évek óta telített is. Azok a kisebb külföldi zenekarok fordultak meg nálunk az utolsó években, amnelyek színfoltjai tudtak lenni a fesztiválnak, ugyanakkor gázsi tekintetében nem voltak kiemelkedően drágák, kvázi besimultak a magyar zenekarok közé” – mondja Egyedi Péter. A legnagyobb ilyen név talán a brit The Subways volt, de a hangsúlyokat jól jelzi, hogy ők is csak a kettes számú nagyszínpadon kaptak helyet.

A fentiekkel párhuzamosan elég hamar megjelent a Fishingen a szponzormentesség iránti törekvés, ami mára gyakorlatilag teljessé vált: még a nagyobb színpadok neveit is jó ideje a közönséggel szavaztatják meg ahelyett, hogy ismert márkáknak adnák oda. Ez jókora kuriózumnak számít itthon, adja magát a kérdés, miért döntöttek mellette.

Egyedi szerint egyszerűen olyan fesztivált szerettek volna csinálni, ahol ők is jól éreznék magukat. Méltatlannak tartják, ahogy sok tömegrendezvény gyakorlatilag kiárusítja a közönségét arra építve, hogy rövid időn belül egy helyen jól elérhetők és megcélozhatók kereskedelmi üzenetekkel, ajánlatokkal. Ők ezt semmiképp nem akarták, a céljuk az volt, hogy aki Orfűre jön, az kapcsoljon ki, tudjon a zenére és a barátokra koncentrálni.

Persze ebből érdekes helyzetek is adódtak. „Nagyon sok cég nem értette a visszautasítást, hiszen mindenhol máshol óriási örömmel fogadták a szórólapokat osztogató bikinis-habruhás hoszteszeiket, a VIP-en belüli VIP-et, a kivetítőkön futó reklámokat és az összetettmondat-hosszúságú színpadneveket. Na, ilyenek nálunk egész egyszerűen nem lehetnek” – meséli Kálocz Tamás.

Varga-Csajkás Zoltán operatív igazgató ehhez annyit tesz hozzá, hogy így viszont a fesztivál kizárólag a belépőjegyekből és a vendéglátásból származó bevételekkel kalkulálhat, ami visszafogottabb tervezhetőséget tesz lehetővé – ugyanakkor teljes szabadságot és autonómiát biztosít számukra.

A Kispál mint „csodafegyver”

Az igazi áttörést az hozta meg a Fishing történetében, amikor bejelentették, hogy ott tér vissza a 2010-ben feloszlott Kispál és a Borz, mégpedig tematikus koncertekkel: 2014-től három éven át ők voltak a négynaposra bővített fesztivál szerdai napjának fő fellépői, mindig az életmű egy adott szakaszára fókuszálva. „Egyértelmű volt, hogy hol máshol csinálnák, mint nálunk. Lovasi tulajdonos a cégben, szervezi is a fesztivált, a zenekar többi tagja is szerette Orfűt és a Fishinget” – mondja Kálocz Tamás.

Lovasi András

A recept bejött: először ennek hatására vált a teljes fesztivál elővételben telt házassá, azóta pedig minden évben az, sőt egyre hamarabb fogynak el rá a jegyek. Bár tudták, hogy nagy lesz az érdeklődés, hiszen a Kispál a rendszerváltás utáni könnyűzene egyik legfontosabb zenekara, Egyedi hozzáteszi, hogy az egész rendezvény sikerét nem garantálhatták, mivel csak a nyitónap egyik fellépője volt az együttes. Ekkorra viszont már annyira erős volt szerinte a Fishing szeretete az értékes könnyűzenét kedvelők körében, hogy kifejezetten szépen fonódott össze a Fishing és a Kispál mint brand.

Hogy mik ennek a brandnek a legfontosabb elemei? A kommunikációs igazgató első helyen a közönséget említi: „Normális, értelmes, szerető emberek járnak hozzánk, akik értékek tekintetében hasonlóan gondolkodnak, mint amit a fesztivál közvetít. Itt az emberek ismeretlenül is jól érzik magukat együtt. Lovi úgy fogalmazott régebben: a Fishingen olyan, mint ahogyan az év további részében élhetnénk.”

Varga-Csajkás Zoltán szerint a helyszín is rettentően fontos: „Nem tudjuk máshol elképzelni ezt a fesztivált, ezért sem kerestünk nagyobb helyet, amikor elértük a kapacitásbéli határainkat. Orfű varázslatos település, a kemping pedig nagyon jó rendezvényhelyszín, nem véletlen, hogy a FOO Kft. 2022-ben meg is vásárolta.”

Kálocz Tamás szerint ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy „ez egy könnyűzenei fesztivál, ahol a legfontosabb az, hogy jó koncerteket láthasson a közönség, felszabadult és boldog zenekaroktól, jól szóló színpadokon. Nálunk hál' istennek egyikből sincs hiány.”

A „mindenki más” fesztiválja

2017-ben Lovasi András ötvenedik születésnapi koncertjének apropóján ötnapos volt a fesztivál, ami azóta sem fordult elő. Egyedi szerint se a közönségnek, se a stábnak nem jött be ez a hossz: „Azt éreztük, hogy pont szombatra fáradtunk el kollektíven, az emberek és mi is. Nem érte meg a pluszfelhajtást, de így legalább egyértelműen kiderült, hogy a négynapos formátum a legideálisabb számunkra.”

A következő évben meghirdették a vissza a gyökerekhez koncepciót, azóta nem hívnak meg mainstream zenekarokat, még az olyan, pécsi kötődésűeket sem, mint például a Halott Pénz és a Punnany Massif. Kálocz Tamás szerint ez a valaha volt egyik legjobb döntésük. „Persze izgultunk, hogyan fogja fogadni a közönség, de elképesztő siker lett belőle. Gyakorlatilag akkor alakult ki a mostani Fishing valódi lelkülete és arculata.”

A döntés okait Egyedi Péter így foglalja össze: „A mainstreambe bejutó és ott munkálkodó zenekarok sokkal több lehetőséggel bírnak, sokkal több helyen láthatóak, sokszor ingyenesen is. Akkorra ismét kialakult egy erős választóvonal, a 90-es évekhez hasonlóan, hogy van a rádiókban játszott mainstream, és van mindenki más. A Fishing pedig szeretett volna a »mindenki más« fesztiválja, a valódi értéket felmutató produkciók rendezvénye lenni. A közönségünk mindig is elképesztően nyitott volt, bíztunk benne, hogy könnyen lemondanak majd a populárisabb bandákról. Helyettük inkább olyan zenekarokat hívunk meg, akik nemet mondanak a kereskedelmi szemléletre.”

Varga-Csajkás Zoltán hozzáteszi, hogy a mainstream zenekarok ráadásul nagyon drágák lettek, az ő fellépti díjuk helyett inkább fejlesztésekre vagy egyéb projektekre költöttek. Ehhez kapcsolódik az is, hogy idővel átvették a kemping üzemeltetését, és elkezdték egyre inkább a saját képükre formálni a helyszínt. Több színpad váza azóta egész évben a helyén marad.

Kálocz Tamás szerint ennek gazdasági és arculati okai is voltak. „Sokkal jobban szeretjük az olyan arculati elemeket, amelyek nemcsak a helyhez, de a helyszínhez is köthetők, ráadásul szépek, mutatósak is. Nagyon szeretjük például Ozora hozzáállását ebben a tekintetben. És mi is hosszú távra tervezünk, úgyhogy egyre több ilyen tervünket szeretnénk megvalósítani az elkövetkező években.”

Varga-Csajkás azt is kiemeli, hogy gazdaságilag sokkal jobb egy telepített helyszín, amit nem kell minden évben felépíteni és lebontani, ráadásul az év további részében is használható. „Persze van karbantartási és felújítási költsége, sőt tavaly el kellett bontanunk a Borfalu installációját, mert már eljárt felette az idő. Ugyanakkor a nagyszínpadunk alapvázát is megvásároltuk, így csak részben kell építeni és bontani a fesztivál kapcsán. Ez is olyan projekt, ami négy-öt év alatt megtérül.”

A Fishing szűk vezetősége egyébként tíz főt számlál, a rendezvény alatt pedig háromszáznál is többen dolgoznak velük. Kálocz szerint a kezdeti időktől nagyjából hasonló a vezetési struktúrájuk, vannak szakterületek és azoknak vezetői. Tágabb foglalkoztatásuk pedig hasonló ütemben bővült, mint ahogy a látogatóik száma emelkedett.

Még a Covid-járványból is jól jöttek ki

Arra a kérdésre, ki lehet-e jelenteni, hogy 2020-ig folyamatos bővülés és növekvő bevételek jellemezték a fesztivált szervező céget, Varga-Csajkás Zoltán igennel felel. A járvány miatt elmaradt 2020-as Fishing viszont teljes bizonytalanságot hozott magával. „Mivel bevételeink kizárólag a jegyeladásokból és a vendéglátásból lehetnek, ezért annyi volt bizonyos, hogy ez a szám abban az évben nulla lesz. A kiadásaink nagy részét viszont, például a kemping és az irodánk bérleti díját, a futó projekteket, nem lehetett semmissé tenni, valamint nagyon fontos volt, hogy a munkatársakat is meg akartuk tartani. Ez végül száz százalékban sikerült is” – mondja az operatív igazgató.

Mentőövként egy támogatói programot dolgoztak ki, ami Egyedi Péter szerint egyértelműen hasznos lépés volt, nem is értették, hogy mások miért nem hirdettek meg hasonlót. „Az egész iparág kizárólag a halasztást alkalmazta, vagy amellett kampányolt, hogy az emberek ne váltsák vissza a jegyeiket. Mi viszont egyértelművé tettük: nem lehet átvinni a jegyeket a következő évre, vagy visszaváltják azokat, vagy támogatnak vele bennünket, amiért cserébe ajándékokat adtunk.”

A különböző mértékű támogatásokért különböző értékű ajándéktárgyakat ajánlottak fel, a mindent vivő „jolly joker” pedig egy plusz fesztiválnap volt 2021-re. Óriási sikert aratott a program, rengetegen hagyták bent a bérletük teljes árát. „Elképesztő volt az a szeretet, ami ekkor ránk zúdult. Tényleg felfoghatatlan. Ezért érdemes csinálni” – idézi fel Kálocz Tamás.

Még ennek fényében is meglepőnek tűnhet, hogy idén, tehát alig két évvel a tragikus 2020-as esztendő után megtehették, hogy az üzemeltetésen túllépve megvásárolják a Panoráma Campinget. Varga-Csajkás szerint ennek fő oka az volt, hogy rugalmasan tudjanak hosszú távra tervezni. „Így az éves bérleti díjunk x év után megtérül, viszont minden fejlesztés a miénk marad. Fejleszteni pedig folyamatosan szeretnénk.”

A tranzakciót ráadásul hitel nélkül oldották meg, bár nem önszántukból. Azt gondolták, hogy a cég teljesítménye elegendő egy kedvező hitelkonstrukcióra, de nem így történt, a háború már akkor éreztette a hitelekre gyakorolt hatását. A vételárról az operatív igazgató annyit árul el, hogy mivel közel tízhektáros területről van szó meglehetősen vonzó, turisztikai környezetben, így nem meglepő módon több száz milliós tételre rúgott.

Százharmincöt százalékos drágulás öt év alatt? Semmi gond, ide azt a bérletet!

Kálocz Tamás szerint összességében nemcsak átvészelték a Covid-válságot, de még erősödni is tudtak. A 2020-as szünet után ’21-ben és ’22-ben is két rendezvényük volt: tavaly MiniFishing néven szerveztek egy háromnapos kisebb fesztivált, idén pedig a Kispál és a Borz újbóli visszatérésére felhúzva Kispál on Orfű néven. 2023-ra egyelőre nincs ilyen terv, de elvetni sem szeretnék a lehetőséget, ha újra lesz egy jó ötletük. A „nagy” Fishing további bővülésére viszont már aligha van lehetőség, hiszen a terület adott, ezáltal a kapacitás is: kilencezer látogatót tudnak kiszolgálni, miközben tízezer főre szól az engedélyük.

Jövőre ünneplik a tizenötödik születésnapjukat; az évforduló alkalmából már szeptember végén elkezdték árulni a bérleteket. Ezek ára jelentősen emelkedett: 2017-ben még 19 990 forintba kerültek, tavaly 33 990 forintba, most pedig már 46 990 forintba. Akárhogy is nézzük, ez egy év alatt harmincnyolc százalékos, öt évvel ezelőtthöz képest pedig százharmincöt százalékos drágulást jelent. Varga-Csajkás Zoltán szerint ennek fő oka, hogy a gazdasági helyzet újra bizonytalan, az infláció és az energiaválság miatt a kiadásaik nehezen tervezhetők: senki nem tudja megmondani, milyen rezsiköltségekkel, élelmiszer- és benzinárakkal számolhatnak jövőre.

„A jelenlegi helyzetben mindenki kénytelen árakat emelni, még a zenekarok is. Ne felejtsük, hogy a zeneipart a régi kata adózás megszüntetése is nagyon érzékenyen érintette, igen jelentős is a gázsik emelkedése a tavalyiakhoz képest. A 2023-as zenei program hatvan százalékkal kerül többe, mint a 2022-es. Továbbá, ahogy már említettük, nálunk továbbra sincsenek szponzorok, és azt gondoljuk, nagyon fontos kuriózum, hogy Orfűről hiányoznak a már említett utcahosszúságú színpadnevek, villódzó kivetítők és egyéb szponzorációs mellékhatások” – teszi hozzá Egyedi Péter.

Kálocz Tamás szerint a Fishing jegyei mindig is a legolcsóbbak között voltak, mind a belépőket, mind a kempingjegyeket nézve. „Egy Telex-cikk jól összefoglalja a fesztiválpiac számait, jól látható, hogy mindenhol elszálltak az árak, bár mi a saját árképzésünkre egyfajta felzárkóztatásként tekintettünk az elmúlt években. 2022-ben még így is a legolcsóbbak voltunk a fesztiválok között mind a bérletárakat, mind a napijegyeket tekintve.” [A Telex cikke itt olvasható – L.D.]

Úgy tűnik, válság ide vagy oda, a rajongókat nem riasztotta el az áremelkedés: az árusítás megkezdése után huszonnégy órával már gazdára is talált a bérletek hatvan százaléka, jelenleg pedig nyolcvan százaléknál jár ez a szám. Ha a trend így folytatódik, a tizenötödik jubileumi Fishing on Orfűre minden eddiginél korábban kikerülhet a képzeletbeli megtelt tábla.

A képek forrása a Fishing on Orfű Facebook-oldala.