„Olyannyira a második otthonom ez, hogy sokszor az első”

Ellinger Edina tudatosan készült a Budapest Bábszínház vezetőjének. Tizenkilenc éve színészként szerződött a társulathoz, majd rendezőként is számos szakmai díjat bezsebelt. Igazgatóhelyettesként pályázott az igazgatói posztra, melyet 2020-tól tölt be. Határozottsága nagyfokú érzékenységgel párosul. Tökéletes példaképe lehet azoknak a fiatal nőknek, akik a tehetségük révén tudatosan szeretnének érvényesülni.

A báb nem korosztály, hanem műfaj – 2015 óta ez a szlogenje a Bábszínháznak. Ezt 2023-ban is alá kell még húzni?

Már annyi szó esett arról, hogy milyen sztereotípiák élnek Magyarországon az emberek fejében a bábos műfajról. Szívem szerint aláírnám: nem szeretnénk ezt már többet magyarázni.

Ellinger Edina (fotó: Hamarits Zsolt)

Az a misszió, amit ez szlogen hivatott képviselni, beteljesült? Gondolok itt a Szikszai Rémusz rendezte Dekameronra, a Pendragon legendára, a Keresztes Tamás rendezésében készült Frankensteinre a repertoárból.

Ez még elég erős kijelentés lenne, de nagyon jó úton vagyunk, hogy ne csak azoknak jussunk eszükbe, akik a gyerekeiket szeretnék hozzánk elhozni. Az elődöm, Meczner János és ez a csodálatos társulat is sokat tett azért, hogy ez ne így legyen. Most már arra szeretném tenni a fókuszt, hogy megmutassuk, milyen izgalmas ez a műfaj. Az utolsó napjaiban vagyunk az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztiválnak, ahol sok társulatot hívtunk meg, és óriási az érdeklődés minden produkció iránt. Az elmúlt években pedig sikeresen szélesítettük a repertoárunkat, így szélesedett a közönségrétegünk is. Minden korosztálynak szóló előadásunkon telt ház van. A legutolsó felnőtt bemutatónk, a Dekameron 2023, amelyben kortárs írók tollából tíz különböző történet elevenedik meg a színpadon, szintén szép sikerrel megy. [Bővebben ITT – a szerk.]

Ezekben a nehéz időkben nem volt nagyon kockázatos ilyen nagyszabású produkció bemutatása?

Nagy vállalás volt. Progresszív és kockázatos. De tudtam, hogy ennek el kell készülnie. Az olvasópróbán azt mondtam, hogy azt az ajtót, amit eddig a felnőttelőadásainkkal kinyitottunk, most ezzel az előadással rúgjuk be! Az évad végére már kijelenthetjük, hogy sikerült. Az ismerőseim azzal szoktak megállítani, hogy látták a Gengszter nagyit, nagyon jó volt, most meg azzal, hallottak a Dekameronról, szeretnénk megnézni. Azt viszont gyorsan leszögezném: nekünk továbbra is fontosak a gyerekelőadások, ugyanolyan szenvedéllyel játsszuk őket, mint eddig.

Ellinger Edina a Dekameron 2023 című darabban (fotó: Piti Marcell)

Mivel a gyerekközönség gyorsan cserélődik, és sokáig műsoron lehet tartani az előadásokat, mondhatjuk, hogy ez jó biznisz?

Valóban, nagyon sok előadásunk fut hosszú ideje. Ha csak az általam rendezett Boribont nézzük, az is közel tízéves. Hétközben szervezett gyerek-csoportok jönnek, és csak hétvégén az egyéni vásárlók, úgyhogy a szervezés nálunk kulcsfontosságú. Megvan a kialakult kapcsolatrendszer, de azt folyamatosan ápolni és frissíteni kell. Az is specifikus, hogy háromszor-négyszer is visszajönnek megnézni egy előadást a családok, mert a gyerekek imádják újranézni a meséket. Azonban a jegyeket nem adhatjuk olyan áron, mint a felnőtteknek játszó prózai színházak, a csoportoknak meg eleve nyomottabb jegyáron értékesítünk. Figyelembe kell vennünk, hogy sokféle anyagi helyzetű gyermek érkezik a csoportokkal az iskolákból és az óvodákból.

Bábszínházként mi jelent konkurenciát? A YouTube, a Disney + vagy az „okoskütyük”?

Nem érzem, hogy velük versenyeznénk. A színházat egy percig nem féltem, mindig érvényes marad. A kisebbeknél olyannyira varázslatként működik a báb, hogyha látszik a mozgató színész a színpadon, akkor sem veszik észre.

Nyilván, azt tudnunk kell, hogy a mai gyerekeket teljesen más vizuális ingerek érik, egyszerre több dologra képesek figyelni már egészen kiskortól, a kamaszoknál pedig már megjelenik a multitasking. Konkurenciának talán a többi gyerekelőadást nevezhetnénk, mert egyre több gyerekeknek szóló produkció készül Budapesten. Van olyan színház, ami profilt is váltott ilyen irányba. De nem érezzük, hogy ezen a téren félnivalónk lenne. Ez egy nagy múltú intézmény, őrizzük a műfaji értékeinket, közben figyelünk a trendekre, és szélesítettük a nézői rétegünket. Nagy hangsúlyt fektetünk a marketingre és a kommunikációra. Egy brandet felépíteni ugyanúgy alkotás számomra, és a munkánknak ezt a részét kifejezetten élvezem. Amikor annak idején Meczner János igazgatóhelyettesnek választott maga mellé, és rám bízta az új arculat megvalósítását, hatalmas örömmel vágtam bele.

Dekameron 2023 (fotó: Piti Marcell)

Az arculatváltás hangosra sikeredett, amikor leszedték a homlokzatról a neon pálcikaembert, hogy az új logót feltegyék.

Arra senki sem számított, hogy ilyen nagy port fog kavarni. Úgy gondolom, a reakciókat több év távlatából mérlegelve, hogy nem feltétlenül az új logóval volt bajuk az embereknek, hiszen akkor már rég nem az eredeti, Koós Iván által tervezett logót használta a színházunk a felületein, hanem azzal, hogy lekerült a nosztalgikus neon. Természetesen értem a városvédőket, annak a neonnak értéke van, és vigyáznak is rá a Kiscelli Múzeumban. Azonban az a neon nekünk mást jelentett, mint a városvédőknek. Úgy éreztük, hogy nem tükrözi azt a munkát és friss szellemiséget, ami a színpadon zajlik, hanem a múltat idézi. Nem az értékes hagyományainkat akartuk kiirtani, hiszen a pálcikaembert továbbvittük az új logóban is, egy újragondolt változatban.

Ellinger Edina a Dekameron 2023 című darabban (fotó: Piti Marcell)

Meczner János tudatosan „nevelte ki” önt utódjaként. 2020-as kinevezése után egy kőkemény időszakban bizonyított: a Budapest Bábszínház a világ bármelyik pontján megállná a helyét szakmaiságával, megjelenésével, gondolkodásával, stabil társulatával. Ez minek köszönhető?

A kinevezésem után kilenc nappal jött a Covid miatti bezárás, aztán elszabadultak az energiaárak, ennek ellenére sok mindent létre tudtunk hozni, amit elterveztünk. Ehhez pedig egy olyan fantasztikus csapat kellett, mint a miénk. Egyet tudok: minden idegszálammal azon dolgozom, hogy a néző minőségi előadásokat kapjon, és a munkavállalóinknak olyan körülményeket teremtsek, amiért jó ide bejönni. Nálunk nem kell gyomorideggel dolgozni, szépen kommunikálnak egymással a társulat tagjai, elismerve a másik munkáját. Én is örömmel megyek be a kapun, mert olyan emberek vesznek körül, akikkel közös az ügyünk –  amit Budapest Bábszínháznak hívnak. Elképesztő, hogy a kollégák milyen szenvedéllyel gondolkodnak sokszor a saját munkakörükön túl. A művészeti állományban nincs fluktuáció, a legnagyobb problémám pillanatnyilag a műszak megtartása, ahol szintén nem volt eddig nagy mozgás a kollégák között.

Dekameron 2023 (fotó: Piti Marcell)

Gondolom, anyagilag nem tudja őket motiválni.

Nem tudunk versenyezni a piaci bérekkel. Megértem, amikor azt mondják, hogy „imádok itt dolgozni, de szeretnék hó végén is vásárolni”. Azt muszáj elmondani, hogy a fizetéseink messze nem versenyképesek. A támogatásunk három éve nem változott. Tavaly volt egy húszszázalékos béremelés, ami úgy kellett, mint egy falat kenyér, de ebből ma már senki nem érez semmit. A legnagyobb kihívás most az, hogy mit tudok még kitalálni, hogy megőrizzem ezt a csodálatos társulatot.

A magyar színházigazgatók többsége férfi és ötven éven felüli. Ön fiatal, csinos hölgy, még negyvenéves sem volt, amikor igazgató lett. A sztereotípiákra most nem térnék ki ez ügyben, inkább arra lennék kíváncsi, milyen előnye lehet ennek?

Nő igazgató vagyok, érzelmes, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudok racionális döntést hozni vagy az elképzeléseimet érvényesíteni. Sosem éreztem, hogy nekem férfiakat megszégyenítő keménységgel kellene bármit is véghezvinnem. Mérgező légkörben nem tudnék dolgozni, és ezt mástól sem várnám el. Több mint százan dolgozunk itt, mégis családias a hangulat. Az emberek szeretik egymást, persze akadnak súrlódások, de nagyobb konfliktusok nincsenek. Közlékeny vagyok. Igyekszem tiszta és egyenes kommunikációt folytatni a társulattal, szeretem informálni őket arról, ami a színházzal történik. Az igazgatói hírlevelet a Covid alatt kezdtem el bevezetni, és ezt azóta is megtartottam. Nem esik nehezemre belátni, ha hibáztam. A döntéseimet szeretem elmagyarázni, hogy megértsék, milyen előzményei voltak, és adott esetben milyen lehetőségeim. A női energiák sajátja az otthonteremtés is. Úgy tekintek a Budapest Bábszínházra, mint a második otthonomra. Gyakran azon kapom magam, hogy otthon is azon gondolkodom, hogy mit kellene még újszerűsíteni, változtatni mondjuk az aulában. A társulat számára kialakított tereinket pedig igyekszem funkcionálissá és élhetővé tenni. Olyannyira a második otthonom ez, hogy sokszor az első.

-----------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk. 

Nyitókép: Ellinger Edina (fotó: Hamarits Zsolt)