Összetéveszthetetlenül egyedi

Frenák Pál Párizsban és Budapesten élő, – többek között – Érdemes Művész díjjal kitüntetett, unikális táncművész. Siketnéma szülők gyereke lévén elsőként a jelnyelvet sajátította el, különösen fogékonnyá vált az arcjáték és a testtel történő kommunikáció iránt. Szintén meghatározó volt az életében, hogy nyolc évet töltött állami gondozóintézetben. Szeretetlenségében kitalált magának egy játékot: a saját teste felfedezését. A belső fájdalmát külső gyötrelemmel próbálta kioltani. Állt egy tükör előtt, kicsavarta a végtagjait, eközben látta a saját képét, így egyszersmind kívülre is került. Ekkor alapozta meg összetéveszthetetlenül egyedi mozgásformanyelvét.

Azt az organikus mozgásrendszert, amelyben szeretett volna megformálódni, elutasította a magyar táncszcéna, így 1982-ben elhagyta az országot, és Párizsban telepedett le. Párizs meghozta az áttörést: egy, a Siketek Színházában bemutatott kísérleti darabjában felfedezte a kulturális minisztérium egyik embere, és bekerült a tekintélyes Châtillon színházba. Majd együtt dolgozott a klasszikus balett illusztris személyiségeivel, és megismerte a kortárs művészetek világát is. 1989-ben megalapította a Compagnie Pal Frenakot. 1990-től rendszeresen hazajárt, ősbemutatóit Budapesten tartotta, és fiatal magyar tehetségeket hívott Párizsba dolgozni. Koreográfusi munkásságával párhuzamosan tanított a párizsi és lille-i Siket Színházban, valamint a francia Artistaképző Főiskolán. Mozgásművészet a gyógyításban címmel kifejlesztett egy táncterápiás rehabilitációs programot. Kilenc évig foglalkozott mozgássérültekkel és autistákkal.

1998-ban megnyerte a kiotói Villa Kujoyama program koreográfusi pályázatát, és több mint fél évet töltött Japánban. Megismerkedett a butohtánc egyik alapító nagymesterével, Kazuo Ohnóval, aki elementáris hatással volt rá. A butohtánc kiindulópontja az üresség, a semmi állapota. Frenák megtanulta a színpadon elengedni a saját személyiségét, és a teste csatornáján keresztül általános, mindenki által megélt érzéseket, gondolatokat közvetít. A Kazuo Ohnóval történt találkozása inspirálta a Tricks & Tracks című előadását, amely 2000-ben elnyerte a Veszprémi Táncfesztivál fődíját, 2001-ben pedig a Soros Stúdiószínházi Napok fődíját.

Innovatív, akrobatikus, a test fizikai teljesítőképességének határait feszegető koreográfiáival intellektuális értelemben is falakat bont, tabukat dönt. Azt kutatja, hogy a többség által lehetetlennek tartott szituációkban mi az, ami mégis lehetséges. Arról szól minden darabja, hogy felelősek vagyunk egymás lényének kiteljesedéséért. Az idén húszéves Compagnie Pal Frenak nemzetközivé lett társulat, amely járja a világot, és mindenhol megkülönböztetett figyelem övezi.

Fotó: Bobál Katalin/bobal photography

További információk a társulat honlapján és Facebook-oldalán.

Megjelent: 2019. február