Osvárt Andrea – a magyar színésznő, aki Itáliában is otthonra talált

Kevés magyar színész mondhatja el magáról, hogy karrierje nem csupán hazai, hanem nemzetközi színtéren is maradandó nyomot hagyott – különösen egy olyan kulturálisan és szakmailag zárt közegben, mint az olasz filmipar. Osvárt Andrea azonban e kevesek közé tartozik. A modellként indult, majd színésznőként és producerként is elismert alkotó tudatosan építkezve vívott ki magának helyet az olasz kulturális életben. Magyarságát nem elrejti, hanem „magával viszi” a szerepeibe – mintegy hidat képezve a két kultúra között. Tíz évet élt Olaszországban, jelenleg Budapest, Bécs és Marrákes csomópontjaira épülő többlaki életet él családjával.

Pécsett, a Kodály Zoltán Gimnázium kéttannyelvű olasz–magyar osztályában tanult, majd olasz szakon diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A fiatalkori sikeres modelléveket követően, huszonkét évesen maga mögött hagyta a kifutók világát, és Rómába költözött, hogy színésznő lehessen. 

Színészi képzését Magyarországon Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójában kezdte, majd Róma, New York és Los Angeles több kurzusán folytatta, miközben forgatókönyvírói tanfolyamot is elvégzett. Céljainak elérésében három idegen nyelv ismerete (az olasz mellett németül és angolul is beszél) aktívan segítette – ezek mindegyikén játszott is.

Már 2000-ben szerepet kapott az amerikai–olasz koprodukcióban készült Spy Game (Kémjátszma) című filmben, Robert Redford és Brad Pitt oldalán. Bár ez kisebb szerep volt, jelentős mérföldkőnek bizonyult a nemzetközi karrierjében.

Az áttörést az olasz közönség számára a Pompei című történelmi minisorozat hozta el (2007), amelyben főszerepet játszott – ezután több tévésorozatban és mozifilmben is láthatta őt az olasz közönség. 

Osvárt Andrea 2008-ban a Velencei Filmfesztiválon (fotó/forrás: Marco Albanese / Wikimedia Commons)

2007-ben elnyerte az év felfedezettjének járó Afrodite-díjat, 2009-ben pedig az Il rabdomante (A jós) című film legjobb női főszereplőjének járó Filmspray díjat vihette haza. 2011-ben színészi teljesítményéért a Flaiano Nemzetközi Filmfesztivál Arany Pegazus díját és a nagy presztízsű, nemzetközi monte-carlói tévéfesztivál Arany Nimfa díját ítélték neki. „Mindig a minőségre törekedtem, nem a mennyiségre. Tisztességesen akartam értéket teremteni. Tartalmat tenni az adottságaim mögé” – foglalja össze ars poeticáját.

Osvárt nemcsak színésznőként, de műsorvezetőként is ismertté vált: háziasszonya volt Olaszország egyik legnagyobb médiaeseményének, a Sanremói Dalfesztiválnak 2008-ban. Ő vezette az Ezüstszalag-, illetve a Premio Rodolfo Valentino és a Premio Campiello irodalmi, illetve filmes díjátadókat is. 

Színészi karrierje mellett producerként is kimagasló eredményeket ért el. Nevéhez fűződik például a Nemzetközi Római Filmfesztiválon bemutatott Expired (Lejárt) című kisfilm (2011) és – színészként-társproducerként – a Maternity Blues című nagyjátékfilm, mely a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál különdíja mellett két olasz Arany Glóbuszt és az Olasz Filmkritikusok Díját is elnyerte. Osvárt az ebben a filmben nyújtott alakításával kiérdemelte az olasz filmes újságírók Biraghi-díját, valamint az olaszországi külföldi újságírók európai filmszínésznek járó díját is (Globo D’Oro).

2013-ban a Cinecittà Studios (az olasz filmipar ikonikus központja) meghívására részt vett egy nemzetközi filmes együttműködési programban, ahol nemcsak színészként, de kreatív tanácsadóként is dolgozott. Olaszországban több független produkcióban is szerepet vállalt, főként olyan filmekben, amelyek társadalmi érzékenységükkel tűntek ki.

Aktív résztvevője olyan kampányoknak, amelyek a nők jogaira, a nemi egyenlőségre és a társadalmi sztereotípiák lebontására fókuszálnak. Támogatója az olasz Donne in Rete contro la violenza (Hálózatban a nőket érő erőszak ellen) nevű mozgalomnak, és aktívan felszólal a nők médiabeli reprezentációjának kérdéseiben is. 

Több olasz–magyar kulturális szervezet tagja, gyakran képviseli hazáját kulturális nagykövetként különféle nemzetközi eseményeken, részt vállalva a két ország közötti kapcsolatok erősítésében. Munkáját Magyarország római nagykövetsége is méltatta. 

2025 januárjában új fejezet nyílt az életében, amikor megszületett kislánya, Luna Gréta. És mintha a névválasztás is az olasz kötődést szimbolizálná, ugyanis az olasz luna szó holdat jelent.

Jelenleg az anyai szerepre koncentrál. Mint fogalmaz: Örül, hogy nem húszévesen lett anya, mert akkor úgy érezte volna, hogy lemarad valamiről, nem tudott volna kiteljesedni, önmegvalósítani. Így viszont, hogy negyvenöt évesen lett édesanya, ő és a párja már felépítették magukat és tudnak a családra koncentrálni.

A cikk először a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Osvárt Andrea (fotó: Konaka Péter)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

„Ez az olaszországi munka igazi áldás az életemben” – Beszélgetés Székely Krisztával

Egy ízig-vérig magyar européer művészeti vállalkozás Olaszországban: Umbriai Magyar Köztársaság – Beszélgetés Péterfy-Novák Évával és Péterfy Gergellyel

Az olasz néplélek arcai – Szenvedély, család és az „édes élet” öröksége

„Antonioni a király, Fellini az Isten” – Máté Judit újságíró mesél az olasz film fénykoráról

Velence emblematikus fesztiválja, a Mostra – Filmtörténelem a lagúnák városában

Filmtámogatások Olaszországban – Állami pénzek, nemzetközi produkciók és a kulturális sokszínűség tétje