Rácz Anikó: „A nyitottság alapvetés”

Az 2009-ben alapított SÍN Művészeti Központ egy budapesti székhelyű kortárs előadó-művészettel foglalkozó produkciós ház, négy táncstúdióval. Évente több mint száz művészeti formáció próbáinak, alkotásaik létrehozásának, valamint kutatási folyamatoknak biztosít teret. A nemzetközi kapcsolatokkal és programfejlesztéssel foglalkozó Rácz Anikó az Artus Stúdióban eltöltött tíz év után, 2012-ben csatlakozott a SÍN-hez.

Annak idején milyen igény hívta létre a SÍN-t, hogyan alakult azóta a profilja?

A SÍN-t 2009-ben művészek hozták létre azzal a céllal, hogy helyet biztosítsanak az állandó játszóhellyel nem rendelkező független társulatok műhelymunkájához. Nagy Zoltán koreográfus a SÍN egyik alapítója, jelenlegi ügyvezetője. Az első időszak azzal telt, hogy társulatok, alkotók ingyen igénybe vehették a próbatermeket. A tevékenységek bővülését az tette lehetővé, hogy bekerültünk egy Európa Kultúra partnerségi programba. A projekt pénzügyi forrást biztosított művészek projektjeinek támogatására. Ez 2016-ig tartott, közben felnőtt egy olyan táncosgeneráció, amelynek tagjai nem társulatban, állandó működésben gondolkodnak, hanem projektekben. Ez a 20-as, 30-as generáció jóval mobilisabb. Sokat dolgoznak külföldön, egy-egy projektre állnak össze alkotócsoportok. Megkeresnek minket alkotók egy adott művészeti elképzeléssel, mi pályázunk hozzá anyagi forrást, a művésszel együttműködésben kitaláljuk, mi lehet a legjobb befogadóhely, producerként veszünk részt a projekt létrehozásában, a bemutatót követően a forgalmazást is gondozzuk.

A pályázatok mellett miből tartják fenn magukat, miből gazdálkodnak?

Évente pályázunk az EMMI Független Előadó-művészeti Szervezeteknek kiírt pályázatán működési támogatásért. Jó pár éve létezik az úgynevezett forgalmazói kategória, ahol a támogató közeget biztosító produkciós házak is helyet kapnak, mint a Jurányi, a Műhely Alapítvány, a SÍN. Az alapműködésünket tudjuk ebből biztosítani. Az anyagi biztonságunk fontos pillérét jelentik azok az állandó támogatással bíró társulatok, amelyek folyamatosan bérlik a próbatermeket. Ez nagyjából harminc százaléka a teljes kihasználási időnek, a fennmaradó hetven százalékot tudjuk a függetleneknek biztosítani próbákra, saját programjaik megvalósítására. A teljes költségvetésünk huszonöt-harminc százalékát teszi ki a működési támogatás. A bérleményből és a forgalmazásból származó bevételünk szintén huszonöt százalék. Rengeteget pályázunk az NKA-hoz, nemzetközi pályázatokon is részt veszünk, ez nagyjából harminc-negyven százalékot biztosít. Igyekszünk arra figyelni, hogy sok lábon álljunk.

Szerepel a terveik között, hogy nyitnak a magánszponzoráció felé, illetve bevonják az üzleti szférát?

Tavaly elindultunk az IFKA (Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft.) társadalmi vállalkozás fejlesztési versenyén, nem azért hogy nyerjünk, hanem tanulás céljából. Egy banki szférában dolgozó mentor rengeteget segített nekünk az üzleti gondolkodás elsajátításában. A mi helyzetünk picit nehéz abból a szempontból, hogy műhely vagyunk, ahová nem jár közönség. Nehéz megmutatkozni úgy, hogy az érdekes legyen a szponzorok, a forprofit szféra számára. A kortárs táncban viszonylag kevés az olyan személyiség, akinek marketingértéke van. Az egész világban érezzük azt a jelenséget, hogy kis buborékokban létezünk, nemigen látunk rá más szakmákra, emberekre. A versenyben egy projektfejlesztés történt, amely a különböző szektorok, szakmai közegek közötti átjárást segíti elő. Művészeti eszközöket alkalmazó workshopsorozat fejlesztésén dolgoztunk, amelyben a forprofit és a nonprofit szféra szereplőivel közösen gondolkodnánk, tanulnánk egymástól az együttműködés, az esélyegyenlőség kérdéseiről. A fejlesztés tavaly a járványhelyzet miatt leállt, reméljük, jövőre folytatjuk a munkát.

A Nyitottak vagyunk társadalmi kezdeményezésük is ezt a célt szolgálja?

A Nyitottak vagyunk egy közösség, amihez nagyon sok multinacionális, hazai vállalat, nonprofit és civil szervezet is csatlakozott. Ha kortárs művészettel foglalkozik az ember, alapvetően fontos a nyitottság: ahhoz, hogy a művészeti innováció megvalósulhasson, nyitott szemmel és szívvel kell fogadnunk azokat az alkotásokat, amelyek létrejönnek nálunk. A Nyitottak vagyunk alapvetése, hogy a munka világában mindenkit az általa elvégzett munka alapján ítélünk meg, semmi más nem számít. Teljesen mindegy, kinek milyen a bőrszíne, a szexuális orientációja, az a lényeg, hogy mit csinál, mit tesz a közös munkába.

Performing Gender címmel tavaly novemberben kezdtünk el egy négyéves Kreatív Európa partnerségi projektet tíz európai szervezettel. Az októberben induló workshopsorozatban beszélgetésekben, mozgásban és képzőművészeti eszközök segítségével foglalkozunk genderkérdésekkel. Arról, ki hogyan éli meg nemi szerepét saját szűkebb és tágabb közegében. A workshopra mindenkit várunk, aki szívesen gondolkodik erről a témáról. A gender egy társadalmi koncepció. Az ember a társadalmi nemét az élet minden területén megéli, a családban, a munkahelyén, az utcán, bárhol. Ezzel a projekttel az a célunk, hogy – a mai világ leegyszerűsített, fekete-fehér gondolkodásával szemben – ne címkéket ragasszunk egymásra, ne általánosítsunk, hanem igyekezzünk árnyaltan gondolkodni.

Mindig is kiálltak az LMBTQ emberek elfogadásáért. Hogyan érinti a független, kortárs szférát a kormány homofób törvénye?

Nehéz helyzetben vagyunk pillanatnyilag. Szerintem senki nem érti, hogy egy ilyen törvény hova viszi a társadalmat. A szakmán belül is nagy kérdőjelek vannak. Bármi, ami a színpadon történik, foglalkozik genderkérdésekkel. Ez megkerülhetetlen. Érdekes lesz látni, hogy az újonnan készülő munkákban a művészek hogyan reagálnak az új törvényre. Egy biztos: a próbateremben nem függesztjük ki a törvényt, a gondolat szabadságát, a kreativitást nem gátolhatja.

Hogyan fogalmazná meg a SÍN küldetését, ars poeticáját?

Együttműködésekben gondolkodunk, a nem hierarchikus partnerségekben minden helyzetben. Nagyon szeretünk a fiatal művész generációval együtt dolgozni azért is, hogy mi magunk képben maradjunk. Fontos számunkra az innováció, a kortárs előadó-művészetet a színházi világ kutatási-fejlesztési területének gondolom, ahol van lehetőség a kísérletezésre. Olyan projektek mellé szeretünk beállni, amelyek új utakat keresnek, hiszen ez hoz fejlődést. A terület erősítése, fejlesztése szintén lényeges. Kraft programunkban a fiatalabb művészgenerációval gondolkodunk a művészeti munkát kiegészítő számos egyéb kérdésről: menedzsmentről, pénzügyekről, marketingről. Tavasszal havi rendszerességgel tartottunk online workshopot, amit ősszel folytatunk. Nulladik lépés programunkban támogatjuk alkotók kutatási folyamatait, melyekben lehetőségük van kísérletezni, műhelymunkát végezni produkciós kényszer nélkül.

A partneri kapcsolatok, nemzetközi együttműködések közül mit emelne ki?

Sok előadásunkat a Trafóban mutatjuk be. A Kraft programot közösen fejlesztjük a Műhely Alapítvány, a Katlan Csoport munkatársaival és fiatal szabadúszó menedzserekkel. Számos nemzetközi együttműködésünk van. 2017 óta vagyok tagja Európa legrégebbi és egyik legnagyobb előadó-művészeti hálózata, az IETM tanácsadói testületének, Júliusban az Avignoni Fesztiválon részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésen, a nemzetközi kapcsolatok pandémia utáni fenntartásáról, erősítéséről váltottunk szót. A beszélgetés a párizsi Francia Intézet négynapos Focus programjának egyik eleme volt. Magyarországon létszükség a nemzetközi forgalmazás, hiszen viszonylag kevés befogadóhelyen lehet előadásokat tartani. Franciaországban például minden kisvárosban van befogadószínház vendégelőadásokkal. Egy francia művész szép karriert tud befutni úgy is, hogy nem lép ki az országából, a struktúra lehetővé teszi, hogy egy előadás akár harmincszor is új színpadra kerüljön. Nálunk jó esetben három-négy hazai továbbjátszást él meg egy előadás. Ezért rendkívül fontosak a nemzetközi fellépési lehetőségek.

Fotó: Nagy Gergő