Rejtélyes eredetű sörtörténeti ereklyét mutattak be a Dreher Söripar Emléktárban

Már az 1940-es években is igazi szenzációnak számított annak a XVII. századi céhládának a felfedezése, amelyet a Dreher Söripari Emléktár restauráltatott és mutatott be nemrég állandó tárlatában. A láda az elmúlt évszázadok alatt kocsmapadlásokon kallódott, neves múltszázadi műgyűjtők kezén forgott, és még egy 1975-ös dokumentumfilmben is felbukkant, mielőtt a sörgyár állandó gyűjteményébe került volna.

Céhláda nyitható fedéllel

A magyar sörgyártás hőskorából származó céhláda már a sörgyár 1979-ben alapított muzeális szakgyűjteményének leltárában is feltűnt, méghozzá kiemelten védendő műtárgyként: már ebből is látszik, hogy a kezdetektől fogva az intézmény megbecsült darabja volt. Több évtized után Fazekas Gyöngyi, az MKVM főrestaurátora és Méhész Ákos restaurálta a különleges faládát, melyet követően a műtárgy elfoglalhatta méltó helyét a múzeum állandó tárlatában.

A helyreállítás során sikerült megfejteni például a láda oldalán található, erősen hiányos és kopott feliratot, melyet korábban egy nem megfelelő tisztítás során eltávolítottak. A céhláda története azonban rejtve maradt, mígnem Dr. Török Róbert muzeológus az analógiák alapján megpróbálta megfejteni a hiányos belső leírást. A céhes irat fontos volt a kutatás szempontjából, mert csak két nevet lehetett a magyar nyelvű céhláda felirataiból elolvasni. A két név: Viniczai Mihály és Töltöshi Mihály volt. Ez a két személy pedig szerepelt a céhes oklevél későbbi átiratában. Így arra lehet következtetni, hogy a felnyitható fedél belső oldalán látható felirat a következő:

[NAGYVÁZSONYI (?)] TAKÁCS [CÉH LÁDÁ]JA TÖTÖSHI MIHÁLY VINICZAI MIHÁLY ÉS TÖB[BBEK] IDEJAEBEN [évszám (?)].

„A láda kinézete, stílusa, veretei, illetve az utólag megfejtett felirata megerősíti azt, hogy az 1620-as évekből származik, ezzel a Söripari Emléktár legrégibb darabjának számít” – mondta Dr. Török Róbert, az Emléktár művészeti tanácsadója, aki számtalan izgalmas részletre derített fényt. Az eredettörténetére vonatkozó levéltári kutatás alapján kiderült például, hogy a nagyvázsonyi takács céh ládájáról van szó, melyről többek között az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában lévő, Mária Teréziától kapott céhes privilégiumlevél is tanúskodik.

Céhiratok, Rácváros és Óbuda serfőzde

„Az ilyen asztalos készítette, aprólékosan megmunkált faládák szokás szerint a céhek jelképévé váltak, és a tagok által különleges megbecsülésben részesültek, ugyanis ezekben tárolták a céhtestület legfőbb értékeit, iratait és vagyonát is. Fontos kordokumentummal állunk szemben tehát, ami izgalmas képet fest a kézműves sörgyártás korai időszakáról. A restaurálás során bizonyításra került, hogy korábban textilborítás díszítette a ládát, ami szintén megerősíti, hogy az egykori nagyvázsonyi takács céh ládáját azonosíthatjuk a műtárgyban” – tette hozzá.

A nagyvázsonyi céhláda eredete mellett annak kalandos utóélete is figyelemre méltó. A műtárgy eredetileg Bevilaqua-Borsodi Béla (1885–1962) író, történész, művészettörténész tulajdonában állt, aki szakszerűen foglalkozott a régi céhes iparral, így többek között a hazai sörgyártás és söripar, a mészárosok és a takácsok céhes történetét is feldolgozta számos munkájában. A céhláda egykori 1940-es felfedezését ő maga is szenzációnak tartotta, és annak tartalmát Régi és új magyar takácsmesterségek című könyvében publikálta. Kötetében végigvezeti a takács céh történetét, így a ládáról is ír pár sorban. A könyv szerint a céhek feloszlatása után a 19. század végén az egykori „vaczak céh” iratait, emlékeit egy ottani Sághy nevű extanító potom áron összeszedte és Pestre vitte. Ezúton kerülhetett a neves műgyűjtőhöz, Ernst Lajoshoz (1872-1937) a céhláda tartalmával együtt. Később, amikor Ernst Lajos megvált a tárgytól, kocsmárosokhoz került a láda. Bevilaqua-Borsodi Béla pedig saját leírása szerint 1940-ben egykori pesti és budai kocsmáros utódok padlásiról mentette meg azt, így került „a szerencsés véletlen által megmentett, elveszettnek hitt nagyvázsonyi takács céhláda és iratai” a tulajdonába.

A céhláda teteje

A műtárgy legközelebb 1975-ben, a Sör és Malátagyártás című színes dokumentumfilmben tűnt fel, ami bizonyítja, hogy ekkor már a sörgyár gyűjteményéhez tartozott.

A fent bemutatott ikonikus tárgy mellett mostantól egy másik, hasonló korú céhláda is megtekinthető a Dreher Söripari Emléktárban, melyet még több rejtély övez, hiszen sem az eredete, sem a származása nem ismert. Emellett rengeteg más ikonikus tárggyal is találkozhatnak az intézménybe látogatók, melyek a magyar sörgyártás elmúlt évszázadainak legizgalmasabb pillanatairól árulkodnak.

A Dreher Söripari Emléktárról, azaz a Dreher Sörmúzeum Kőbányán, Budapest mértani közepén és a főváros egyetlen sörgyárában, a Dreher Sörgyárak Zrt. területén helyezkedik el. Az országban és nemzetközi szinten is egyedülálló tárlat közel 45 éve a gyár és a söripar történetének, eszközeinek állandó kiállítása. A sörgyár 1979-ben, a fennállásának 125. évfordulóján nyitotta meg a Söripari Emléktárat, amely megnyitásának 40 éves jubileuma alkalmából került felújításra. A 2019-ben kezdődött munkálatok eredményeképpen a sörgyár az immár Dreher Antalról elnevezett út elején egy modern és interaktív sörtörténeti állandó kiállítással, két Kolodko szoborral és időszaki kiállításokkal várja a látogatókat. Az intézmény 2021 óta részt vesz a Múzeumok éjszakája programsorozatban is, ahol már első évben a 10 legkeresettebb helyszín egyike volt. 2022-ben a szakmai zsűri az Év Múzeuma díjra jelöltek közé válogatta a Söripari Emléktárat.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Céhláda a múzeumban
A képek forrása: Dreher Sörgyárak