„Rengeteget tanultam a művészektől”

Az Olaszországban élő Andreides Katalin a jog egy speciális területét választotta: műgyűjteményeket érintő kérdésekre szakosodott. Ügyfelei a nemzetközi művészeti szektor szereplői közül kerülnek ki: műgyűjtők, vagyonkezelők, művészeti galériák, valamint magán- és közintézmények egyaránt találhatók közöttük. A pályán eltöltött évek során lehetősége nyílt megismerni a klasszikus és a kortárs művészeti szcéna unikális világát, valamint a különböző gyűjtői attitűdöket – de vajon mivel foglalkozik kinevezett választott bíróként a hágai művészeti döntőbíróságon?

Hogyan került külföldre, milyen ügyekben és kiknek ad tanácsokat?

Több mint tíz évvel ezelőtt lehetőséget kaptam arra, hogy jogászként részt vegyek egy római székhelyű olasz kulturális intézmény, a Fondazione Volume munkájában, amely intézmény akkoriban tagja volt a tekintélyes olasz Kortárs Művészeti Alapítványokat tömörítő bizottságnak. Ez a családias hangulatú, ám nemzetközi elismertségnek örvendő alapítvány olyan hírneves művészekkel dolgozott együtt, mint az amerikai Dennis Oppenheim, a japán Nobuho Nagasawa, az ír Sean Scully, a szerb Marina Abramović, a görög Janis Kounellis és az olasz Gianfranco Baruchello. Így hirtelen az elképesztően izgalmas kortársművészeti világ, a műkereskedelem és persze a művészeti jog közepén találtam magam.

Azóta – már a Római Ügyvédi Kamara tagjaként – ezen a szűk, rendkívül speciális területen működöm. Bár ma munkám központja Róma, ügyfeleim szerte Európában és azon túl is vannak, a nemzetközi művészeti szektor szereplőivel, műgyűjtőkkel, vagyonkezelőkkel, művészeti galériákkal, valamint magán- és közintézményekkel dolgozom. Többek között műtárgyvásárlásaik, gyűjteményeik átörökítése vagy újrastrukturálása során képviselem őket, továbbá útmutatást adok a műtárgyak és kulturális javak exportjával, importjával, kereskedelmével kapcsolatos jogi kérdésekben. A műkereskedelem világában gyakran szerepelnek például a fokozott, úgynevezett „due diligence” (átvilágítási) kötelezettségek, a tranzakciók adó- és vámvonzatai, az eredetiség körüli viták, valamint a különféle, műtárgyfedezetű ügyletek strukturálása és biztosítása.

Mennyire személyre szabott területe ez a jognak?

Ahogy említettem, ügyfeleim jellemzően több országban élnek és működnek, komplex vagyoni struktúrákkal bírnak – ez átfogó, nemzetközi szintű gondolkodást és személyre szabott megoldásokat igényel, a legmagasabb szintű diszkréció mellett. Az ügyvéd–ügyfél viszonyban eleve természetes a diszkréció, de sok esetben személyesebb jellegű a megbízás, mivel a művészet, a családi értékek, hagyományok és gyakran több generáció története fonódik össze egy-egy ügyletben. Az ilyen kapcsolatok kialakítása időt, odafigyelést és empátiát igényel; nagy fokú érzékenységgel kell jelen lenni az olykor összetett, érzelmeket is érintő döntési helyzetekben.

Andreides Katalin az Art is Business olasz lapszámát bemutató esemény kerekasztal-beszélgetésének résztvevőjeként. Mellette Holman Ágoston és Balogh Edina (fotó: Pixolar Photography)

Milyen együttműködések csiszolták a szemléletét?

A művészeti szektor szereplőivel végzett munka rávilágított a terület érzékeny kérdéseire. Például arra, hogy a technológiai fejlődés és a digitálisátalakulás eredményeképpen a társadalom őrületesen gyors változáson megy keresztül, ami a közintézmények, múzeumok számára eddig nem látott kihívást jelent: hogyan őrizhetik meg a relevanciájukat a XXI. században is? Egyre növekszik az igény a köz- és magánfinanszírozási forrásokra, illetve egy erre érzékeny jogszabályi környezet kialakítására.

A kiemelkedő anyagi helyzetű magánszemélyekkel való szoros együttműködés óriási generációs szemléletbeli különbségekre világított rá. A jelentős vagyont – és gyakran műalkotásokat is – öröklő fiatalabb nemzedékek kevésbé fogékonyak a tudatos társadalmi, közösségi szerepvállalásra, mint elődeik. Mindez ráirányítja a figyelmet a vagyonhoz kapcsolódó felelősségre. A családi gyűjtemények sorsát ma sokkal inkábbolyan gyakorlati szempontok határozzák meg, mint az adótervezés, mintsem a jótékony, társadalmilag hasznos szempontok. Az utóbbiak egyre szűkebb teret kapnak.

Több mint tizenöt éven át művészeti szakjogászként dolgozott magánpraxisban és házon belül egy kortárs művészeti alapítványnál. Milyen kötődéseket élt meg a művészettel?

Rengeteget tanultam a művészektől, nemcsak az alkotói motivációikról, hanem a sokukat jellemző kiszolgáltatottságról is – ami a mesterséges intelligencia térnyerésével napjainkban még inkább előtérbe került. A kortárs  művészeten túl más szegmensek sajátos világát, valamint a különböző gyűjtői attitűdöket is megismerhettem. Sok rendkívül nagy tudású műgyűjtő van – nem egyszer ők a legavatottabb ismerői annak, amit szenvedéllyel gyűjtenek és támogatnak.

Andreides Katalin az Art is Business Connections eseményén, amely kerekasztal-beszélgetésén a résztvevők a családi magángyűjtemények továbbörökítéséről mondták el tapasztalataikat. Mellette Tóth Pál Sándor gyűjteménykezelő, a beszélgetés moderátora (fotó: Pixolar Photography)

Az UNIDROIT Kongresszusi Akadémiai Projekt résztvevője, tagja a Nemzetközi Ügyvédi Kamara Művészeti, Kulturális Intézményei és Örökségvédelmi Bizottságának, továbbá a Nemzetközi Művészeti Piackutató Szövetségnek. Kinevezett választott bíró a hágai művészeti döntőbíróságon. Milyen feladatokat lát el ezekben a pozíciókban?

Az UCAP (UNIDROIT Convention Academic Project) fő célkitűzése, hogy a származási országaikból jogellenesen elhurcolt kulturális javak visszaszolgáltatását kedvező jogszabályi háttér is előmozdítsa. A kezdeményezés olyan projekteket támogat, amelyeknek az oktatás és ismeretterjesztés révén óriási szerepük lehet a kulturális értékek védelmében és az illegális műkincs-kereskedelem elleni küzdelemben.

Az IBA (International Bar Association) a legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodákat és nemzeti ügyvédi kamarákat tömörítő érdekképviseleti szervezet, amelynek a Kulturális és Örökségvédelmi Bizottsága útján szakterületi konferenciákat szervezünk, szakcikkeket publikálunk, valamint helyt adunk a kulturális jogi szakterület szempontjából releváns törekvéseknek.

A TIAMSA (The International Art Market Studies Association) londoni székhelyű nemzetközi szervezet célja a művészeti piacok megértésének és kutatásának támogatása. Platformot biztosítunk a kapcsolatteremtésre és információcserére jogi, gazdasági, művészettörténeti hátterű kutatóknak, hallgatóknak és más művészeti szakembereknek.

A Court of Arbitration for Art (CAfA) a hágai székhelyű Authentication in Art Alapítvány, valamint a rotterdami székhelyű Holland Választott Bírósági Intézet (Netherlands Arbitration Institute) égisze alatt működő szervezet. Célja a választottbíráskodás és más vitarendezési módszerek népszerűsítése annak érdekében, hogy rendezze a nemzetközi művészeti szektor szereplői között felmerülő jogvitákat. A felek a CAfA bírói és mediátori listájáról maguk választják ki, hogy speciális jogvitájukban melyik egyedi szaktudású bíró döntsön.

Andreides Katalin az Art is Business olasz lapszámát bemutató eseményen (fotó: Pixolar Photography)

Publikációi a művészeti piaccal és a kulturális örökséggel kapcsolatos kérdésekről szólnak. Úgy tudom, több alkalommal közreműködött az Art Basel & UBS Art Market Report elkészítésében is. Sokak szerint 2025-ben a globális gazdaság és a műkereskedelem még nagyobb bizonytalansággal néz szembe például a folyamatos politikai instabilitás és a katonai konfliktusok miatt. Mit tapasztal, mindez milyen hatással van a művészeti piacra, akár a műgyűjtésre jogi szempontból, és mi várható  a jövőben?

A nemzetközi műkereskedelem éves, átfogó, makroszintű elemzése, az Art Basel & UBS Art Market Report az Art Basel és a kiemelkedően vagyonos magánszemélyekre összpontosító svájci UBS bank közös projektje. A Report számára globális geopolitikai és jogi elemzést készítünk a szabályozásról, amely hatással lehet a nemzetközi művészeti piacra. E szakmai tevékenység keretében azt tapasztaljuk, hogy a digitális átalakulás, a gazdasági nehézségek és az egyre restriktívebb szabályozási környezet következményeként a globális műkereskedelem mélyre ható átalakuláson megy keresztül. A műkereskedelem – akárcsak a gazdaság egésze – kénytelen lesz az alapjaiban megváltozott környezetben működni. Legalábbis egyelőre úgy tűnik, a kereskedelem – és vele együtt a kultúra – szinte mindenhol erősen átpolitizált.

A cikk először a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Andreides Katalin (fotó: Florence Fabre)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Az olasz néplélek arcai – Szenvedély, család és az „édes élet” öröksége

Az állam kultúrafinanszírozó szerepe – Így csinálják Olaszországban

A kultúrába fektető pénzintézet – Az Unipol-sztori

„Nyerő stratégia befektetni a kultúrába és a kreatív iparágakba” – Michele Coppola az Intesa Sanpaolóról