Rentábilis, mégis kompromisszumok nélküli színház
A Loupe Színházi Társulás a napokban fejezi be első évadát a Marczibányi téri Művelődési Központban.
Büszkék vagyunk arra, hogy együttműködésük kezdetén mi is ott lehettünk, hiszen egy Art is Business Connections eseményen kapcsolódtak össze. Azóta is figyelemmel kísérjük, ahogy a Loupe bővül, fejlődik.
A Loupe nem klasszikus társulat, hanem egy társulás, és ezt azért szeretik hangsúlyozni, mert szövetségük alapja a művészet, a szabadság és a szabad művészet erejébe vetett hit. A négy alapító – Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron és a rendező, Horváth János Antal – szabadsága megmarad, és projektjeikre olyan vendégeket hívnak, akik ugyanazokat az értékeket képviselik, amiket ők is, művészként és emberként egyaránt hitelesen.
Meggyőződésük szerint az alternatív művészszínházak és a klasszikus kőszínházak mellett létező piaci rés a fogyasztható, de fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozó magánszínház, aminek ugyan itthon nincs mélyen gyökerező hagyománya, de az elmúlt évben tapasztalhatták, hogy van közönsége. „Nekünk nagyon fontos, hogy ezek az előadások – amellett, hogy tükröt tartanak – szórakoztatóak legyenek. Előadásainkkal teljes körű színházi és közösségi élményre törekszünk. Olyan problémákat viszünk a színpadra, amikkel a néző, belső megélése szerint, egyedül van. A színháznak itt van dolga: megmutni, hogy a különböző nehéz élethelyzeteinkkel, problémáinkkal nem vagyunk egyedül” – mondja Horváth János Antal.
A színház, ha jó, közösségi élmény. Ezt Horváth János Antal így fogalmazza meg: „A néző megveszi a jegyet, felöltözik, köröz húsz percet parkolóhelyet keresve, aztán beül egy sötét terembe háromszázhúsz tökéletesen ismeretlen emberrel, mi rájuk zárjuk az ajtót, lekapcsoljuk a villanyt, és azt mondjuk: most mutatunk valamit. Ha ebbe a játékba a néző belemegy, megadja nekünk a bizalmat, kutya kötelességünk olyat mutatni neki, amitől nem érzi egyedül magát.”
A Loupe játszóhelye a Marczibányi téri Művelődési Központban található, s ebben az együttműködésben oroszlánrésze van az Art is Businessnek: az egyik Connections eseményünkön tartottak egy pitchet, ahol a II. Kerületi Önkormányzat egyik munkatársának, Kiss Nórának megtetszett az ötlet, és megszervezte a találkozót Vámos Ágnessel, a Marczi operatív ügyvezetőjével. Ez egy éve történt. Jelenleg két előadásuk fut ott, havi négy estén, ezerkétszáz nézővel, de hosszú távra terveznek. A Marczi minden lehetséges felületen segíti a Loupe munkáját, de a marketingtevékenység hetven százalékát továbbra is maguk végzik.
Ez forprofit vállalkozás, tehát fontos, hogy olyan „termékeket” állítsanak elő, amikre bemegy a közönség. Társadalmi értelemben releváns témákat járnak körbe, és értékeket hordoznak. Az alapítók és a meghívott színészek egyaránt országosan ismertek, szorgalmasak, és több ízben bizonyították már tehetségüket, alázatukat, ez pedig garancia arra, hogy segítségükkel értékesíthetők lesznek az előadások.
A Loupe Színház új, egyedülálló működési struktúrát dolgozott ki: „A jegyárat nem tudjuk ötezerötszáz forint alá vinni, ez az alsó küszöb. Dinamikus árazásban vagyunk, jegyértékesítő oldalunkon az algoritmus az érdeklődéshez viszonyítva árazza be a jegyeket. A színészek számára két lehetőséget kínálunk: vagy fix gázsit és próbapénzt, vagy az előadás jegybevételéből részesednek az alkotók, megállapodás szerinti százalékban. Nekünk cash-flow szempontból is kedvező a »végtermékből« való részesedés, mert az előadás költsége így biztonságosabban előteremthető. Egyébként is maximalizáltuk egy előadás plafonköltségét. Kompromisszumok nélküli művészi munkát végzünk, de meghatározott keretek közt. A játszás során az alkotóknak érdekük képességeik maximumát nyújtani, saját felületeiken megosztani az előadás hírét, mert minél többen jönnek el rá, várhatóan annál magasabb lesz a bevétel. Minél jobban megy az előadás, annál több a fizetés.”
A közönséggel közvetlen kapcsolatban állnak, gyakran az alkotók maguk írnak hírlevelet a feliratkozóknak, igyekeznek közösséget kialakítani. Fél év alatt nyolcszáz feliratkozó gyűlt össze, azt látják, az embereket megmozgatja, ha egy közösség részének érezhetik magukat.
Segíti a közönségszervezést, hogy alkotóiknak nagy a közösségimédia-elérése, olyan sorozatokból ismertek, mint például a Mi kis falunk. Influencercsoportokat is létrehoztak. „Azért dolgoztuk ki ezt a rendszert, hogy minél több előadást hozhassunk létre. Ebben a szisztémában az a jó, hogy minél többet játszol, annál könnyebben tudsz előremenni” – összegzi Horváth János Antal.
Az ötlet működőképesnek bizonyult, a 2023/24-es évadban négy új bemutatót terveznek a jelenleg futó két előadásuk mellé.
------------
Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.
Nyitókép: Lengyel Tamás, Horváth János Antal, Molnár Áron, Lovas Rozi (forrás: Loupe)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!