Ruinart – Fenntarthatóság és diverzifikáció a természetben és a művészetben is

1896-ban rendelt először műalkotást Alphonse Muchától, 2008 óta pedig minden évben egy-egy neves kortárs művészre bízza örökségének művészi újraértelmezését. Idén Eva Jospin francia művész kapta ezt a megtisztelő feladatot. 

A Ruinart Champagne-ház nem gyűjteményt épít, azaz nem vásárlásokkal és egy művészeti kollekció gondozásával támogatja a művészetet, hanem kollaborációk mentén a művészek kreativitását, gondolkodásmódját használja, és behívja őket egyfajta közös gondolkodásba. Olyan win-win helyzetet alakít ki, ahol a művész rangot, publicitást és a márka fogyasztóinak figyelmét kapja, a Ruinart pedig pozícionálja magát, üzeneteket közvetít általuk, és presztízst növel. Szponzorként, önálló standdal jelennek meg a világ vezető művészeti vásárain, és pezsgőjük mellett művészeti projektjeiket is megosztják a nyilvánossággal, melyeknek alapgondolata, hogy a művészet összeköt és megvilágosít minket. 

A Carte Blanche névre keresztelt projekt keretében minden évben felkérnek egy kortárs művészt, hogy gondolja újra az évjárat egyik palackját. Mielőtt nekilátna az alkotómunkának, körbeviszik a művészt a szőlőültetvényeken, és megmutatják neki a gyártás fázisait, a Maison működését. A 2023-as meghívott, a francia Eva Jospin Promenád(ok), Művészi és érzékelési találkozás címen alkotott egy palack- és egy díszdoboztervet, valamint egy teljes művészeti sorozatot. Művein keresztül (rajzok, szobrok és hímzések) egy titokzatos történetbe hív minket, amiben a táj és a belőle megszülető champagne mesél nekünk a történelem és az élővilág kapcsolatáról, az élet és a teremtés ciklusairól.

Eva Jospin munkája (forrás: Ruinart)

Eva Jospin a Maison Ruinart borvidékét keresztmetszeti tájként fogta fel, a Montagne de Reims különböző, valós és képzeletbeli, geológiai és időbeli rétegeit vizsgálta. Jospin szenvedélyesen rajong Champagne régió földrajzi adottságaiért, történelmi múltjáért és a gazdasági erejéért, az ott megszületett pezsgőkészítési tudásért. A Crayère-nek nevezett pincék földalatti világa, a szőlőtőkék és a felszín alatt összefonódott gyökereik, a francia királyok koronázóhelyeként szolgáló Reimsi székesegyház, a Ruinart család története  (akik X. Károly alatt nemesi címet kaptak), az ősi krétabányák pincévé való átalakítása, a Ház elkötelezettsége a biológiai diverzitás mellett – mind-mind inspirálóan hatottak a művészre, és bedolgozódtak a munkájába. 

Eva Jospin festőként végzett a párizsi képzőművészeti egyetemen, és 2002-es diplomázása után a szobrászat felé fordult. Munkáihoz könnyen beszerezhető, egyszerű alapanyagot választott, kartonpapírból készített természet ihlette világokat. A kartonpapír-szobrászat mellett indiai tintával készített rajzokat, ám ahogy apránként elmozdult az érdeklődése a reneszánsz építészet és a kertek felé, úgy emelt be új anyagokat (bronz, rézhuzal) és technikákat – például hímzés – művészetébe. Munkái gyakran történelmi hivatkozásokból táplálkoznak, és tevékenysége hozzájárul a tájkép megújulásához.

Forrás: Ruinart

A Maison Ruinart művészi újraértelmezésének részeként Jospin különleges gyűjtői díszdobozt készített egy Blanc de Blancs Jeroboam pezsgőhöz. A palackot tartalmazó fadobozt műalkotássá alakította: egyedi gyártású, bőrpántokkal rögzített, miniatűr, kartonrétegekből faragott reimsi jelenetet látunk, ha kinyitjuk a dobozt.  A palack lenyomata is kirajzolódik a tájban, amely a pezsgőkészítés és annak fénytől védett erjesztésének metaforája.

A Ruinart kiemelten figyel a környezettudatoságra. Az idei ARCOmadrid alatt mutatták be a természetre való odafigyelést közvetítő művészi együttműködésüket Ignasi Monreallal, azzal a fiatal, barcelonai születésű, multidiszciplináris művésszel, aki spanyol énekeseknek készít videókat és látványterveket, de együttműködött már többek között a Guccival is.  

Monreal készítette a vásárra Ruinart standjának installációját, olajképeit is kiállították, és a Champagne-ház által adott ünnepi vacsorán megvásárolható volt az a tizennyolc különleges palack (tíz Blanc de Blancs és nyolc Rosé), amelynek a belső bőrtokján Ignasi Monreál festményei szóltak a fenntarthatóság kérdéseiről. A megtévesztő és valósághű festményeiről ismert Monreal, akit sokan a tányérokra festett ételmaradványok sorozatával azonosítanak, kétféle tervet képzelt el a Ruinart palackokhoz, amelyeket az általuk képviselt biodiverzitási kezdeményezések kapcsán rendeltek meg tőle.  A Blanc de Blancs esetében a palackra egy darázst festett, a Rosé pezsgő rózsaszín címkéjén pedig egy Monarch pillangó ül, készen arra, hogy megigya a palackban található nektárt.

Forrás: Ruinart

Ezek a különleges kiadású palackok azokat az erőfeszítéseket hivatottak megjeleníteni, amelyek a Champagne régióhoz tartozó Taissy városában az erdő újratelepítését és a biodiverzitás helyreállítását célozzák. A „Vitiforestry” néven futó kísérleti program magában foglalja a fák és a növényzet újratelepítését Taissy történelmi szőlőültetvényei között, a biológiai sokféleség pótlására. A Monreal palackjainak eladásából származó bevételt teljes egészében az ökológiai tudatosság fejlesztésére és erdőfelújításra fordítják. Ezen kívül maga a második tok – second skin, amit 2020-ban vezettek be  – minden eddiginél jobban kíméli a környezetet, és az európai fenntartható gazdálkodású erdőkből származó papírból készült új dizájn körülbelül  hatva százalékkal csökkenti a karbonlábnyomot.

Forrás: Ruinart

A Maison Ruinart leginkább nagyszabású művészeti projektje most  a Visszaszámlálás 1729-2029, a legrégebbi pezsgőház ugyanis 2029 szeptemberében ünnepli fennállásának háromszázadik  évfordulóját. A Ruinart gazdag története során mindig is erős kapcsolatot ápolt a kortárs művészetekkel – az Alphonse Muchától 1896-ban megrendelt első műalkotástól a mai fiatal, feltörekvő tehetségek támogatásáig. 2029-ig  tíz műalkotást helyeznek el a Maison történelmi borvidékének szívében, Reimsben, amelyek a művészet, a természet és a technológia közötti párbeszéden keresztül gazdagítják a Ház szimbolikus örökségét.

A Maison Ruinart a háromszázadik évfordulóig minden évben megrendel egy olyan új művészeti vagy építészeti projektet, amely a fenntarthatóságot integrálja innovációval és kreativitással. Eddig három projekt készült el, az első a Mouawad Laurier művészduó Vissza a forráshoz című projektje, ami egy hanginstallációval kiegészített vizuális élmény, a művészet, a fenntartható fejlődés és a mesterséges intelligencia kereszteződésében, harminc méterrel a föld alatt, az UNESCO világörökség részét képező barlangrendszerben, a Crayère-ek szívében. A fémből készült alkotás egy ősi crayère mészkőpincébe ültetett szőlőtőkegyökér formáját ölti. A gyökér egy érzékeny, komplex mesterséges intelligenciát használó készüléken keresztül érzékeli, mi történik odafent, a természetes környezetében. Képes követni az évszakok alakulását, aggódni a klímaváltozás miatt, vagy érzékelni a szél erejét, majd ezeket az elemeket átírja vizuális és hangélménybe, amellyel arra emlékeztet bennünket, hogy az ember és a természet sorsa szorosan összefügg. 

A második projekt Tomás Saraceno Mozgás című installációja, amely a környezetvédelmi kérdések iránti közös aggodalomból született, a klímaváltozás sürgősségét hangsúlyozza. A műalkotás a nap és a szél erejét használja fel arra, hogy egy fekete aerocén (felfújható, lebegő szobor) szabadon szálljon, művészi nyomot hagyva ezzel Reims egén. Az Aerocene mobilalkalmazásnak köszönhetően a Maison Ruinart látogatói Aeroglyph elnevezéssel követhetik a fekete repülő felhőszerű tárgy útvonalát. 

Forrás: Ruinart

A 2022-ben elkészült harmadik Visszaszámlálás projektet a land art úttörője, Nils-Udo készítette, Lakóhelyek címmel, Taissy szőlőültetvényének szívében. Az 1937-ben Bajorországban született Nils-Udo grafikát tanult, de gyorsan elfordult a mesterségesnek tartott festészettől. Elkezdett „virágokkal rajzolni, felhőkkel festeni, és vízzel írni". Az 1970-es évek eleje óta foglalkozik a tájjal, efemer műalkotásokat hozva létre, amelyeket fényképezéssel örökít meg. A művész az új növényzetből, új domborzatból merít ihletet, és ezeket az anyagokat, például szirmokat, leveleket és ágakat használja munkái megalkotásához. Installációja, egy három fából és szőlőből készült szobor, a Maison elkötelezettségét hirdeti a biológiai diverzifikáció iránt. A Taissy-dűlő, a Ruinart szőlőültetvénynek történelmi parcellája jelenleg egy kísérleti szőlészeti projekt helyszíne, amelynek célja a helyi állat- és növényvilág újrahonosítása. Ennek érdekében a szőlőtőkéket és a hajtásokat bizonyos sávokban eltávolították, hogy helyet adjanak az ökológiai folyosóknak, és ezekben a sávokban újratelepítették a hagyományos sövényeket. 2021 óta több mint tizenkétezer fát és cserjét ültettek el, többnyire helyi fajokat, mint például gyertyán, galagonya, som, bükk, fűz, berkenye és tölgy.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Ruinart Champagne-ház (forrás: Ruinart )