Nem legendákról és memoriterekről, hanem rólunk szól

A fiatal gyógypedagógus és pszichológus, Kozmutza Flóra Rorschach-teszteket végez a legkülönfélébb emberekkel, köztük neves művészekkel – így kerül kapcsolatba József Attilával. A költő azonnal beleszeret és ostromolni kezdi a lányt, akire Illyés Gyula is szemet vetett. Így alakult ki a magyar irodalomtörténet legtragikusabb szerelmi háromszöge két politikai, művészi és magánéleti szempontból is rivális költő és közös szerelmük közt. A történetet 2025 elején vitte színpadra a szombathelyi Weöres Sándor Színház FLÓRA – Kétes létben a bizonyosság címmel, később az előadást filmre adaptálták, amelyet a jelenleg is tartó eSzínház Fesztiválra is neveztek. A rendező – és József Attila megformálója – Sipos László Márk mesélt az előadásról.

„Nem a költőóriásokat és legendás szerelmüket akartam megmutatni, hiszen velük találkoztunk már az iskolában, látjuk a nevüket az utcatáblákon, arcukat a köztéri szobrokon. Az embert akartam megmutatni: ők is hibáznak, akarnak, szeretnek, ragaszkodnak, félnek és bántanak – ugyanúgy, mint mi. Percenként hoznak sorsfordító döntéseket – jól tudjuk, mi lesz a történet vége, most pedig láthatjuk, hogyan jutnak el odáig” – mondja Sipos László Márk. „Szándékosan fogalmazok jelen időben, ugyanis számomra a színház nem a múltról szól. Valaki úgy fogalmazott az előadást látva: szellemidézés történik a színpadon. Ez volt a célom.”

Mari Dorottya, mint Flóra és Sipos László Zsolt József Attilaként a színpadon

A darab egyszerre dokumentumdráma, esszé, személyes vallomás és színházi kísérlet. „A szöveg szerkesztése lényegében már rendezés volt. A szituációkat, amelyekre a karaktereink hivatkoznak az emlékirataikban, naplóbejegyzéseikben, leveleikben – megjelenítjük a színpadon” – mesél az alkotói folyamatról a rendező. „Elsődleges fontosságú volt számomra, hogy mindhárom karakter igazsága egyformán átérezhető, a bejárt útjuk követhető legyen. (Remélem nem kegyeletsértés költőóriásainkat karaktereknek nevezni – mind karakterek vagyunk valaki történetében.) A párbeszédeket visszaemlékezések, elbeszélések alapján szerkesztettem meg. Létrejöttek a kontúrok, a próbafolyamat közben pedig csodás, érzékeny alkotótársaimmal színeket adtunk hozzá.” Hozzáteszi: „Szerkesztés közben alakult úgy, hogy a darab – számomra – Kozmutza Flóra és Illyés Gyula védőbeszéde az utókor felé, egy olyan furcsa világban, ahol emlékek, történetek, holtak elevenednek meg (az ige testté lőn) – de mindenképpen itt és most. Ez már magában megkapó lehet. Előttünk történik az, amiről hallottunk az iskolában, olvastunk az újságban, könyvekben. Téttel vibrál a levegő minden másodpercben, minden karakter élet-halál harcot vív” – mondja.

Mari Dorottya, Sipos László Márk és Domokos Zsolt Illyés Gyula megtestesítőjeként

Nemcsak rendezőként alakította a darabot, József Attila megformálójaként is a színpadon áll, és mint mondja, előfordult, hogy a próbafolyamat során túlságosan is összemosódott a két szerepkör, fejben akkor is rendezett, miközben karakterben volt. „Hasadt tudatállapot – többszörösen, hiszen a színészi agyműködés előadás közben már eleve az. Ezért megpróbáltam próba közben letiltani magam a rendezésről – hogy csak a jelenben legyek –, az alkalmakat pedig felvettem videóra. Hazaérve megnéztem a felvételt, összeírtam az instrukciókat, és a következő próbát másnap azok felolvasásával kezdtem – magamhoz is egyes szám harmadik személyben szóltam. Bevált. Onnantól ez volt a rendszer.”

Mari Dorottya és Sipos László Márk

Az előadás látványvilága minimalista és letisztult, miközben Sipos László Márk egy korábbi rendezése, a XX84 – Orwell 1984 című műve nyomán – a vetítés, a különböző képernyők, effektek, hangok, zenék, fényhatások zsonglőrmutatványa volt. Mint mondja, abban a darabban a technika mellett megjelent a „félelem-faktor” is: „vajon minden úgy működik majd, ahogy kell?” Így kevesebb energia maradt a játékra. „A FLÓRA azt teszteli: működik-e ma az effekt-mentes letisztult forma? Kérdéses ez főleg a gimnazista generációt illetően. Az eddigi előadások alapján azt mondhatom: személyes érintettséggel maximálisan. Csak a legszükségesebbek maradtak a színpadon. Valószínűleg tovább is dekonstruálhattuk volna a színpadképet, én itt álltam meg. A csodás Ferenczi Zsófi festette meg Rorschach-tesztekkel a teljes teret. Bánki Mihály (ex osztálytársam a Színműről, nagy tehetségű, érzékeny zeneszerző) zenésítette meg a választott verseket, erősítve az előadás meditatív hangulatát. Fontosnak tartottam, hogy acapella hangozzanak el a dalok – egymást kísérjük, nincs se zenekar, se hangbejátszás. A fényeket, mivel mindhárom színész végig a színpadon van, főként a jelenetek leválasztására, a színeket pedig a belső világ kivetítésére használtam. A fényeken kívül nincs »külső« effektünk. Tulajdonképpen lemehetne az előadás az üres színpaddal, totál fénnyel, három székkel is. Mert a színészeken van a fókusz. Az emberen” – magyarázza. 

Sipos László Márk, Mari Dorottya és Domokos Zsolt

A döntés, hogy a darabot filmre veszik, csak a bemutató után született meg. A FLÓRA színpadra állításában az alkotók segítségére volt Illyés Gyula lánya, Illyés Mária is – a rendező neki ígért egy jó minőségű felvételt a családi archívumba, ám az előadás sikerét látva a színház úgy döntött, többkamerás felvételt készítenek. Amit az eSzínház Fesztiválra is neveznek. „Kaczmarski Ágnes és csodálatos filmes csapata rögzítették a darabot. Ági korábban többször látta is már, sokat konzultáltunk külön-külön a jelenetekről, hogy miben hol a fókusz, mit akarok megmutatni… Szóval az ő érdeme, érdemük, hogy a film képes visszaadni az színházi előadás hangulatát” – avat be Sipos László Márk. „Alapvetésünk, hogy ahány néző, annyi előadás: a színházban a közönség egyszerre operatőr és vágó. A filmes adaptálás során arra kellett figyelni, hogy szinte minden titkot felmutassunk, amelyekkel a néző találkozhat, amikor eljön megnézni minket. Azt is, aki jelentésdús csendben a háttérbe húzódik, és azt is, aki csapkod és kiabál” – mondja. Hozzáteszi, hogy mivel intim hangulatú és közelségű stúdióelőadásról beszélünk, a filmes verzióhoz nem kellett módosítani a játékon, az előadáson. „A film nekem is segített: a közeli képeken keresztül megláthattam, micsoda tehetséges kollégáim vannak, akikkel van szerencsém együtt játszani, együtt mesélni egy olyan történetet, ami nem memoriterekről és legendákról szól, hanem rólunk.”

------------

Az előadás megtekinthető az eSzínház weboldalán.

Nyitókép: Sipos László Márk és Mari Dorottya (a nyitóképet és a cikkben szereplő fotókat Mészáros Zsolt készítette. Forrás: Weöres Sándor Színház)

Lásd még:

Kilenc nap, tizennégy színházi előadás – a nappalinkban – Ötéves lett az eSzínház Fesztivál