Szellemszínészek a képernyőn

A mesterséges intelligencia és a művészet kapcsolatát körüljáró sorozatunkban foglalkoztunk már azzal, milyen kérdéseket vet fel az MI alkalmazása a fotóművészetben, a festészetben, egy kevéssé szóba került a sajtó is, de az előadóművészetek mostanáig kimaradtak. Holott, ha jobban belegondolunk, épp ezen a téren várható a legnagyobb változás a közeljövőben.

A színház szerencsére érintetlen marad még egy ideig, a robotika nem tart ott, hogy élethű, színpadképes androidokat állítson elő, azonban a filmes, televíziós, általában mozgóképes műfajok tényleg veszélyben forognak. Ezt a problémát járta körül a napokban számos amerikai szaklap, melyeknek írásai közül – közérthetőségben is, szakszerűségben is, akármennyire ellentmondásosnak tűnik ez – kiemelkedik a Wired elemzése.

Chaplin és a Pókember

Eszerint a színészeket és írókat képviselő szakszervezetek tárgyalásokat folytatnak a nagy stúdiókkal, hogy megakadályozzák az MI elszabadulását az iparágban. Az aggodalmaik nagyon is valósak. A problémára nemrég figyeltek fel, egy stupid Twitter-hirdetés kapcsán – ebben egy deepfake (mélyhamisított) Ryan Reynolds próbált eladni a közönségnek egy Teslát. A Twitteren széles körben megosztott videón a színész vastag, fekete keretes szemüvegben, az arcától függetlenül mozgó szájjal árulta az elektromos járműveket: „Mit gondolsz, mennyibe kerülne egy ilyen remek autó?” szlogennel.

Ezzel a problémával foglalkozni persze leginkább Ryan Reynolds dolga lett volna – ha egyáltalán tud arról, mire használták fel a képmását. De nem értesítette senki, pénz pedig természetesen szóba sem került. Mindenesetre a valósághűségi skálán a múlt hónapban terjedő videó kirívóan irreálisnak minősült. Aztán a készítője, a pénzügyi tanácsadással foglalkozó youtuber Kevin Paffrath elárulta: azért készítette, hogy magára vonja Elon Musk figyelmét. (Ami sikerült is: a Tesla vezérigazgatója Paffrath tweetjére egy szóban válaszolt, annyit írt, hogy „szép”.) Máshol a Twitteren az emberek Reynoldsot kérlelték, hogy pereljen. Ehelyett a produkciós cége egy hasonlóan suta videóval válaszolt, amelyben egy szürkének tűnő Musk az Aviation, Reynolds társtulajdonában lévő cég által gyártott gint népszerűsíti.

Forrás: twitter.com

Ez még nem lenne a hónap híre, de a csere egy sokkal nagyobb problémát jelez: a mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy bárki bármilyen videóban meghamisítsa, felhasználja a híres és értékes arcokat. A színészek pedig egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az MI beavatkozhat a munkájukba. Mivel az Amerikai Írószövetség már sztrájkol, részben egy hasonló fenyegetés miatt, a színészek szakszervezete és a stúdiók közötti közelgő tárgyalásokon valószínűleg olyan képekre fognak hivatkozni, mint az ál-Bruce Willis és a hamis Ryan Reynolds, melyek a legújabb lépések a mesterséges intelligencia által uralt jövő felé.

Az MI-technológia körüli figyelem azt jelenti, hogy a tárgyalások fókuszába fog kerülni, különösen annak fényében, hogy a szerződések csak háromévente egyszer vannak napirenden, magyarázta a Wirednek Duncan Crabtree-Ireland, a Screen Actors Guild – American Federation of Television and Radio Artists (SAG-AFTRA) ügyvezető igazgatója és főtárgyalója. „Figyelembe véve, hogy az elmúlt tizennyolc hónapban milyen sokat fejlődött a mesterséges intelligencia, még elképzelni is nehéz, hogy hol tart majd három év múlva” – mondta.

A tagokat a sztrájk engedélyezésére felszólító üzenetben a szakszervezet megjegyezte: olyan szerződést keres, amely megvédi a tagokat a „generatív MI szabályozatlan használata” miatt bekövetkező jövedelemkieséstől. A SAG-AFTRA június 7-én kezdi meg a tárgyalásokat a stúdiókat képviselő Mozgókép- és Televíziós Producerek Szövetségével (AMPTP). Ha a színészek sztrájkba lépnek, az 2000 óta az első eset lesz.

A SAG-et már a pixeles sportvideojátékok óta aggasztják a gépi eszközök. Akkoriban a céh amiatt aggódott, hogy a játékstúdiók milyen könnyen be tudtak illeszteni profi sportolókat a John Madden-játékokba. Most a hollywoodi stúdiók már Harrison Fordot öregítik meg, és halottak hangját teremtik újra.

Ennek ismeretében nem nehéz elképzelni egy olyan jövőt, amelyben egy jóképű színész leszerződik egy vámpír-tévésorozat egy évadjára, majd két évaddal később a mesterséges intelligencia által generált helyettesítője bújik elő egy koporsóból. Eközben nem kap további kompenzációt, még akkor sem, ha az MI által generált karakter az ő képmásán és művészi teljesítményén alapult.

Wirednek Duncan Crabtree-Ireland

„Az előadóművészekre gyakorolt hatás jellege egyedülálló, különösen a generatív mesterségesintelligencia-eszközök esetében, amelyeket arra lehet használni, hogy újrateremtsék az előadó arculatát, képmását vagy hangját, vagy hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyeket eredetileg nem is gondoltak volna, hogy valaha is megtesznek” – mondta Crabtree-Ireland. „Ez aggodalomra ad okot.”

A színészeket, mint minden amerikai állampolgárt, a nyilvánossághoz való jog – másként a névhez, megjelenítéshez és képmáshoz való jog – védi személyiségük kereskedelmi célú kisajátításával szemben. A SAG szeretné megerősíteni ezt a védelmet, és a jövőbeni szerződésekbe a „tudatos beleegyezés” beillesztésével akarja kiküszöbölni az olyan kizsákmányoló feltételeket, mint a vámpír előbb említett példája. A szakszervezet érvelése szerint a mesterséges intelligencia bizonyos felhasználási formáit nyilvánosságra kell hozni és kompenzálni kell.

kínai Agymenők

A forgatókönyvírók azonban nem támaszkodhatnak ugyanilyen módon a nyilvánossághoz fűződő jogokra. Ha a szerzői jogaik az ő tulajdonukban vannak, követelhetnek jogorvoslatot vagy kártérítést, amennyiben a munkájukat nagy nyelvi modellek használják fel, de csak akkor, ha az így keletkezett mű az ő forgatókönyvük reprodukciójának vagy származékos művének minősül. „Ha az AI több száz vagy több ezer szkriptből tanult, ez nem túl valószínű” – mondta Daniel Gervais, a Vanderbilt Egyetem szellemi tulajdonjog- és MI-jog professzora.

Nem mellesleg az előadóművészeknél alkalmazható módszerek aggasztják a legjobban a tehetségkutatókat. Leigh Brecheen szórakoztatóipari ügyvéd azt mondja, leginkább amiatt aggódik, hogy ügyfelei értékes tulajdonságait olyan módon nyerik ki, hogy azok ne legyenek könnyen azonosíthatók. Képzeljünk el egy producert, aki Denzel Washington átütő intenzitásával varázsol elénk egy digitális előadást, miközben teljesen megkerüli a művész kifizetését. „A legtöbb mozgóképes előadóművészi szerződés tartalmaz olyan korlátozásokat, amelyek tiltják a név, a képmás, az alakítás felhasználását bármilyen más munkában, mint amire felbérelték őket” – mondja Brecheen. „Azt sem szeretném, ha a stúdió az MI képzésére használhatná az előadást”. Éppen ezért – ahogy Crabtree-Ireland kifejti - kulcsfontosságú, hogy az MI-műveket számtalan ember alkotómunkájának összeolvadásaként határozzuk meg.

Darth Vader a Casablancában

De vajon érdekli-e az embereket, hogy amit néznek, azt egy emberi forgatókönyveken és előadásokon kiképzett mesterséges intelligencia készítette? Ha eljön a nap, amikor a ChatGPT és más nagy nyelvi modellek egyszerű utasítások alapján filmezhető jeleneteket tudnak előállítani, a krimisorozatok vagy sitcomok védtelen íróinak valószínűleg felkopik az álla. A szinkronszínészek, különösen azok, akik még nem a kamerás alakításaikról híresek, szintén valós veszélyben vannak. „A hangklónozás lényegében már megoldott probléma” – mondta Hany Farid, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora, aki a deepfake elemzésére specializálódott.

Rövid távon a legtöbb mesterséges intelligencia által generált színész úgy szerepelhet, mint a hamis Ryan Reynolds: egyelőre hátborzongatóan ellenszenvesek, mesterkéltek lesznek. Valószínűbbnek tűnik, hogy az emberek elfogadják az MI által készített hangoskönyveket vagy egy digitálisan renderelt Darth Vader-hangot, mint egy filmet, amelyben egy MI által megformált GigaChad-szerű akcióhős a főszereplő.

Star Trek-Star Wars

Hosszú távon azonban, ha a mesterségesintelligencia-replikánsok megússzák a mesterséges dolgok iránti ösztönös ellenszenvet (angolul ennek külön neve van: „uncanny valley-effektus”), a jövő közönségét talán nem fogja érdekelni, hogy az előttük álló színész ember-e. „Ez bonyolult” – mondta Matthew Sag, az Emory Egyetem jogi és mesterségesintelligencia-professzora. „Az írói munkába marginális vagy progresszív módon be lehet avatkozni. Ellenben az előadókat valószínűleg „mindent vagy semmit” alapon lehetne lecserélni.”

Valóban: ahol minden szereplő mesterséges, generált kép, egymáshoz képest elképzelhető, hogy fel sem tűnik a jelenség.

Indy az űrben

Mindenesetre a hollywoodi színészek szakszervezete és a stúdiók a jövő héten tárgyalásokat kezdenek, melyeken a fő szempont a gazdasági méltányosság lesz: A szakszervezet szerint a céh tagjai számára egyre nehezebbé vált „a középosztálybeli életmód fenntartása”. A szakszervezetek érvelése szerint a film vagy tévésorozat sikere és a fennmaradó javadalmazás között komoly szakadék tátong, valamint megjelentek az egyre rövidebb évadok közötti hosszabb szünetek, ami kevesebb munkával töltött időt jelent.

Ebben az összefüggésben a mesterséges intelligencia lehet Hollywood következő lépése, hogy kevesebb emberrel több tartalmat állítson elő. Akárcsak az MI által generált Reynolds, az egész dolog banális lenne, ha nem lenne annyira veszélyes. A szakszervezeti sztrájkok továbbra is lehetségesek. „2023-as üzleti modellt használnak a streamingre, viszont 1970-es üzleti modell érvényes az előadók, írók és más kreatívok fizetésére az iparágban” – mondta Crabtree-Ireland. „Ez az, ami nincs rendben.”

És itt látjuk meg végre a probléma lényegét: nem, nem az MI a gonosz, az csak egy eszköz, amit sok mindenre fel lehet használni. A baj a felhasználóval van, a producerrel, a stúdióval, hiszen minél kevesebb emberrel, minél olcsóbban akarnak előállítani minél több „tartalmat”, vagyis műsort, filmet – extrém esetben akár élő emberek nélkül is, megspórolva a teljes szereposztás gázsiját. Viszont a szereplők arcára, mozgására, előadóművészi tehetségére akkor is szükség van, ha magát a játékot az MI szimulálja, ez mind az övék – a külső és belső képességeik őket illetik, ha valaki ezeket akarja felhasználni, épp úgy fizetnie kéne értük, mintha a hús-vér színész alakítaná a szerepet.

Hosszú és ádáz jogi csaták várhatók a közeljövőben: Hollywood nem fogja olcsón megadni magát.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Clint Eastwood és az időgép

Az illusztrációkat a szerző készítette képgenerátorral.