„Személyiségem jelentős része a kultúrából építkezik”

Száztíz éves az Egis, száztizenegy éve született Örkény István. És hogy mi a kapcsolat közöttük? Erre ad választ az Egis és az Örkény Színház közös projektje, amelyről a vállalat vezérigazgatójával beszélgettünk.

Talán nem minden olvasó tudja, és nekem is új információ volt, hogy Örkény István 1958 és 1963 között az Egisnél, akkori nevén Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban dolgozott. Gyógyszerész végzettsége volt.

Gyógyszerészi és vegyészmérnöki diplomát is szerzett, végzettsége alapján tehát ideális munkaerőnek számított egy gyógyszer- és tápszergyárban. Más kérdés, hogy Örkény maga már fiatalon is irodalmi pályára készült, és mielőtt a gyár alkalmazásba vette, soha nem dolgozott sem gyógyszerészként, sem vegyészmérnökként. Már ez is mutatja, hogy rendhagyó módon került a vállalatunkhoz. Részben erről számol be az a kiállítás, amely az Örkény Színház előcsarnokában látható. Gyári dolgozóként az írót rövid időre laboránsnak osztották be, de hamar átkerült az akkor alapított gyógyszerismertető osztályra. Az osztály létrehozása – mai kifejezéssel élve – innovatív lépés volt: az ott dolgozó munkatársak az újonnan forgalomba hozott gyógyszerekről készítettek az orvosok számára szakmai összefoglaló anyagokat, sokszor külföldi szakirodalom alapján. Örkény remekül beszélt németül, franciául és angolul is, munkája során kamatoztathatta gyógyszerészi ismereteit, nyelvtudását és írói kvalitásait – még ha nem is szépirodalmi szövegekkel foglalkozott.

Az Örkény Színházban rendezett kiállítás tablója (forrás: az Egis Gyógyszergyár Zrt. Facebook-oldala)

Mostanra valószínűleg mindenki nyugdíjba vonult, aki személyesen ismerhette őt. De tud arról valamit, milyennek látták a munkatársak Örkényt?

Tizenöt éve dolgozom az Egisnél, így volt olyan kollégám, aki találkozott vele. Ugyan nem álltak közvetlen kapcsolatban, de mesélt róla történeteket – ezekből pedig egy közvetlen, rokonszenves ember alakja rajzolódik ki. Örkény egy pillanatig sem éreztette, hogy íróként magasabb lenne a társadalmi státusza, mint a gyári dolgozóknak. Állítólag nagyon szellemes társasági ember volt, és még keserűség sem igen érződött rajta amiatt, hogy azért került ide, mert a hatalom félreállította őt művészként. Ezt megtartotta magának, és a Tótékban kiírta magából.

Úgy tudom, a Tóték mellett a Macskajátékot is ebben az időszakban kezdte írni…

Igen, és az Egyperceseket is. Ezeknek a jellegzetesen szikár, sallangmentes stílusa pedig összefüggött a tudomány, egészen pontosan a kémia tömörségével. Az apja óhaja volt, hogy az egyetemen gyógyszerésznek és vegyészmérnöknek tanuljon, a családnak ugyanis patikái voltak – az egyik például a Blaha Lujza térnél, a körút és a Rákóczi út kereszteződésében működött. Egyébként ez még mindig megvan, és gyógyszertár, csak már nem az Örkény nevet viseli. Visszatérve a kémiára: Örkény később, már sikeres íróként többször is beszélt arról, hogy bár sosem készült tudományos pályára, az egyetemi tanulmányai során elsajátított gondolkodásmód sokat segített neki írói hangjának megtalálásában. Rendkívüli módon inspirálta a kémia tömörsége, ami a bonyolult jelenségeket is pontosan írja le, egyszerű jelekkel komplex folyamatokat ábrázol. Ez a szemlélet jelenik meg az Egypercesekben, ahol Örkény a szöveget olyan mértékben lecsupaszítja, hogy abban minden szónak súlya, jelentősége lesz. Nagy tisztelettel fordult íróként a tudomány felé.

Mácsai Pál és Poroszlai Csaba (forrás: az Egis Gyógyszergyár Zrt. Facebook-oldala)

Az ön életében hogyan jelenik meg kultúra?

A gyerekeim születése előtt szívesen jártam színházba és főleg hangversenyekre. Most, hogy apa lettem, az élethelyzetem kevésbé engedi meg, hogy távol legyek otthonról.

Milyen zenét hallgat szívesen? Mindent, a barokktól a kortárs kísérleti zenéig?

Utóbbit kevésbé. Valahol Bartóknál elfogyott a komolyzenei érdeklődésem. A Bartóknál frissebb zenék közül inkább a könnyűzenét szeretem.

Kórusban énekelt, úgy tudom.

Igen, többen is. Énekeltem nagy vegyes karban, kamarakórusban, alkalmi formációkban. Gregorián kórusban is, vastag falú román templomokban – gyönyörű hangzása volt.

Az imént azt mondta, hogy Örkény István számára ihletforrásként szolgált gyógyszerészeti, vegyészmérnöki tudása, a tudomány szemléletmódja. Ön tudja valamiképp hasznosítani a munkájában a kóruséneklésben szerzett tapasztalatait?

Elsőként a karnagyok, karmesterek példája jut eszembe. Nagyon szeretem az oratóriumokat, oratorikus szimfóniákat, amelyekben egyszerre sokféle hang szólal meg. A jelenlegi pozíciómból el tudom képzelni a karmester helyzetét: nagyon fontos, hogy jól összehangolja a különböző hangszerek és énekesek hangzását. Az a felismerés is hasznos, hogy sok kiváló egyéni zenésszel önmagában nem feltétlenül lesz jó a produkció; ha nincs meg közöttük az összhang, nem tudnak előtérbe lépni vagy háttérbe vonulni, ha az összhatás ezt kívánja. Ezenkívül a zene, ugyanúgy, ahogy a sport, fegyelemre, rendszerességre tanít.

Az Örkény Színházban rendezett kiállítás tablója (forrás: az Egis Gyógyszergyár Zrt. Facebook-oldala)

Hogy indult az Örkény Színházzal való együttműködés?

Tavaly volt Örkény István születésének száztizedik évfordulója, idén száztíz éves az Egis. Ennek apropóján indult meg az egyeztetés a két csapat között. A színház vezetésével és marketingcsapatával nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk. Több ötletünk is volt az együttműködés elemeire, amelyek közül elsőként a már említett kiállítás valósult meg: az Örkény Színház előcsarnokában látható tablókon azokat az éveket mutatjuk be, amikor az író és a gyógyszergyár élete összefonódott. A kiállítás egy éven át, 2024. április 4-ig látogatható.

Hogyan kell elképzelni az együttműködést a gyakorlatban? Ki ad bele mit?

Az ötleteket közösen rendszereztük, és jó csapatmunkával egyeztettük a feladatokat. Mindez nemcsak pénzkérdés, hanem komoly alkotói munka is. A kiállításon kívül elkészült egy videóinterjú az író özvegyével, Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturggal – Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója beszélgetett vele. És indult egy egyperces, száztíz szavas novellaíró pályázat, amit a színházzal közösen hirdettünk meg. A pályázatokat a színház művészei zsűrizik, a legjobbakat akár elő is adják. Indítottunk egy házi versenyt is, erre csak az Egis munkatársai jelentkezhetnek – ők azért nem indulhatnak a nyilvános pályázaton, hogy az összeférhetetlenségnek még a látszatát is elkerüljük.

A vállalatnak milyen értékeit tudja hangsúlyozni ez a projekt?

Az Egis számára nagyon fontos, hogy a vállalatunk több mint egy évszázada létezik már. Habár sok zivataros történelmi fordulat volt a XX. században Magyarországon, ezeket nemcsak átvészeltük, hanem megerősödve kerültünk ki belőlük. Sajnos ezt nem sok vállalat mondhatja el magáról, büszkék vagyunk rá, hogy az Egis a kevés kivétel közé tartozik. Márpedig az organikus növekedés idejét nem lehet meggyorsítani, ahhoz is kell harminc-negyven év, hogy egy fa szép terebélyes legyen. Egy tölgyfa esetén száz esztendőbe is beletelhet ez a folyamat – akkor legyünk tölgyfák! Büszkék vagyunk a múltunkra, a gyökereinkre, arra, hogy itt nőttünk fel, hogy milyen sok család számára jelent az Egis értéket ma is. Nagyon sok dolgot teszünk azért, hogy a kollégák szeressék a munkahelyüket, hogy családias vállalatnak érezzék – és ebbe beletartozik, hogy az itt dolgozó vagy korábban itt dolgozott különleges emberek előtt lerójuk a tiszteletünket. Arra törekszünk, hogy megmutassuk, értékesnek tartjuk a tudást, a tradícióinkat és az idősek bölcsességét. Mindezt amellett, hogy rettentő fontos számunkra az innováció. Ennek a vállalatnak – már csak a történelmi változások miatt is – állandóan meg kellett újulnia, folyamatosan új dolgokat kellett kitalálnia, hogy talpon maradjon. Ezek nélkül nem lennénk itt száztíz éve, és a célunk természetesen az, hogy a következő száztíz évben is itt maradjunk.

Az Örkény Színházban rendezett kiállítás tablója (forrás: az Egis Gyógyszergyár Zrt. Facebook-oldala)

Milyennek látja a vállalati és művészeti együttműködéseket általában?

Ismerek erős és hosszú távú együttműködéseket cégek és a kulturális szféra szereplői között. Ám az Egis nem meglepő módon elsősorban az egészség irányában elkötelezett – a küldetésünk az egészséges életmód és az egészségügy segítése. Speciális helyzet és elsősorban Örkény István emlékének köszönhető, hogy művészeti projektet támogatunk.

Ön szerint miért fontos, hogy a vállalati szektor támogassa a kultúrát? Hiszen az nem feltétlenül emeli látható mértékben a GDP-t.

Nem merném hitelesen állítani, hogy a kultúra nem emeli a GDP-t, már csak azért sem, mert az én személyiségemnek is jelentős része a kultúrából építkezik. Valószínűleg kevésbé lennék hatékony munkaerő nélküle. Ezért személyesen is fontosnak tartom a kultúra támogatását. És hiszek abban is, hogy a művészetek olyan pozitív energiákat szabadítanak fel, melyeket vállalati környezetben is lehet hasznosítani.

-----------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Poroszlai Csaba (fotó: Sárosi Zoltán)