Szentendrei szellemiség újratöltve

Fridvalszki Márk Berlinben élő és alkotó képzőművész Szellemek találkozása (Meeting of the Spirits) című kiállítása szeptember közepéig látogatható a Szentendrei Képtár IKON kiállítóterében.

Meghatározó szentendrei művészek – Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Vajda Júlia, Hegyi György Deim Pál, Balogh László, Czakó Margit – képei mellé helyezi legújabb műveit a fiatal művész. „Nagyon kevés olyan művésszel találkozunk, aki úgy fordul oda elődeihez, és úgy idézi fel azok értékeit, hogy nyoma sincs a rivalizálásnak vagy bármiféle összehasonlítástól való félelemnek az attitűdjében. Tiszteletadással és szentimentalizmus nélküli pozitív odafordulással viszonyul egy elmúlt világhoz, használva annak érték- és mértékrendszerét” – összegzi véleményét Muladi Brigitta kurátor a kérdésre, hogy mi az, ami megérintette Fridvalszki nézőpontjában.

Meeting of the Spirits, 2022 (forrás: Szentendrei Képtár IKON)

A kurátor szerint azért is hat ránk annyira a művész által felelevenített világnézet, mert mostanra realizáltuk, hogy megszüntettük magunk körül azokat az evidenciákat, mértékeket, amik a hatvanas évek művészetében, a zenében, a világnézetben még tetten érhetők. Most tartunk ott, hogy fogy körülöttünk az energia, az érték, végleg kiüresedtek az olyan fogalmaink, mint Isten, becsület, morál, erkölcs, a jövő, ami még optimistán csengett a megidézett korokban ma bizonytalan. Mégis, rá kell ezekre lelnünk valahol, mert szükségünk van rájuk, nélkülük nincs élet, mindezek híján sem egyéni, sem közösségi szinten nem élhetünk túl. Az egyén és a hatalom között mostanság olyan kezelhetetlen feszültség jött létre, mintha a mágnesek azonos pólusait raknánk egymás mellé, amik taszítják egymást, nem képesek közeledni. Fridvalszki mindezekről nem direkten beszél, hanem a Ferenczy Múzeumi Centrum válogatott gyűjteményében művekkel egyszerűen kiteszi a képeit a falra, és a toposzokká, az ikonikussá vált képi motívumokon keresztül érzékelhetővé válik az inspiráló művészi magatartás, egy korszak optimista „szelleme”.

Peace and Happiness I, 2022 (forrás: Szentendrei Képtár IKON)

A múzeumban IKON néven másfél éve működik egy kifejezetten szentendrei kötődésű művészeket bemutató kiállítótér, aminek keretein belül, a grafikai műhellyel együttműködve, minden itt szereplő művésznek készítenek egy megvásárolható szitanyomatmappát – ahogy Fridvalszkinak is. Ezeket a munkákat a kiállításokon már láthatja a közönség.

Fridvalszki Márk a bécsi iparművészeti egyetemen kezdte tanulmányait, majd 2011-ben ugyanott, az Akadémián diplomázott, a posztgraduális mesterképzést Lipcsében végezte, jelenleg pedig Berlinben él és alkot. 2014 óta a T+U vagyis a Technologie und das Unheimliche, (Technológia és a Félelmetes Ismeretlen) nevet viselő kiadói projekt és több tudományágat átfogó kollektíva társkezdeményezője és grafikus szerkesztője. A titokzatos elnevezés mögött egy különös „archeo-futurológiai” kortársi attitűd rejlik. Munkáiba beépíti, átdolgozza az 1960-as, '70-es, '80-as évek populáris és művészeti formakultúrájának produktumait, miközben a virtuális korszak technikai bázisát használja. Az analóg és a digitális technika közötti átjárás, a két világ magától értetődő keverése jellemzi a művész univerzumát. Fridvalszki több műfajt, korszakot egybesűrítő időtlen kollázstechnikája egy globálisan olvasható nyelv, ami éppen most Szentendrén művészettopográfiai helyére is kerül.

Triumph of the Mammals (forrás: Szentendrei Képtár IKON)

Fridvalszki ezen a nyáron részt vett a Ferenczy Múzeumi Centrum szervezésében már hagyományként megrendezett művésztelepen, és ott festett képeit be is mutathatta a Képtár falain. Számára a zene épp olyan fontos inspirációs forrás, mint vizuális kultúránk. Leginkább a jazz műfajához kötődik, ami a műveiben gyakran visszaköszön. Egy szitanyomatán Gonda János, Mi a Jazz? című könyvét idézi meg, ami a nyolcvanas években alapmű volt a zenét tanulóknak, és számos otthon könyvespolcán ma is ott lapul. A könyvborító feliratát John Coltrane egyik lemezborítójáról vett portréjával montázsolta, szkennelte, majd ezekből egy analóg nyomatot készített. Coltrane tekintetéből az a tartás, fókuszálás, komolyság és erő árad, ami egy inspiráló és kiveszőben lévő hozzáállást mutat.

Hock Ernő dzsesszzenész a kiállítás megnyitóján (fotó: Deim Balázs)

Zenei projektjeiben Bognár Szabolcs zongoristával, Hock Ernő bőgőssel és Boros Levente dobossal dolgozik együtt, így nem véletlen, hogy a megnyitó zenéje is egy Hock-improvizáció volt. A kiállítótérben pedig kazettás magnó jelzi az idézett kor zenei vonalát, egy koncertfelvétellel, amit élőben mobiltelefonnal rögzítettek, majd a felvételt a háttérzajokkal együtt megvágták és kazettára másolták vissza. A mediális átírás ugyanúgy érdekes eleme itt is az analóg és digitális világ közötti közlekedésnek, mint a digitális szkennelések az analóg szitanyomat esetében.

Fridvalszki számára az olaj/vászon technika a karantén időszakáig idegennek tűnt. A pandémia okozta bénultság állapotában újra ehhez a sokszor mellőzött hagyományos módszerhez fordult, és festeni kezdett. „Tizenöt év kihagyás után különleges élmény volt számomra. A festékeket még Bécsben, a tanulmányaim kezdetén vásároltam, de nem használtam fel őket, és a karantén alatt a kezem ügyébe kerültek a műtermemben. Amikor sokan zavarodottan megtorpantak a váratlan helyzettől, nekem kapóra jött ez a technikai váltás. Az addig túlteoretizált alkotási procedúra háttérbe szorult, és új kapuk nyíltak meg a művészet »mágikus« oldalának »újrafelfedezése« előtt, amire az olaj-vászon anyagisága, a festés lelassult menete nagyon jól rezonált” – fogalmazott a művész a kurátornak.

Still High, 2022 (forrás: Szentendrei Képtár IKON)

Nyáron a szentendrei művésztelepen folytatta az olajképek festését, közülük több látható a kiállításon, és egy a múzeum gyűjteményébe is bekerült. Fontos eleme ezeknek a festményeknek a meleg, optimista színek, és a puha, lekerekített formák használata. „A formák – mondja Fridvalszki – az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek »populáris modernizmusából«, a mindenki számára elérhető, magas minőségű populáris alkalmazott művészetéből eredeztethetőek, mint az építészeti formák, logók, bútorok, könyv- és lemezborítók formavilága. A képek keretei pácolt falécek, tudatosan pontatlanul összeillesztve, mint a múzeumokban látott, hatvanas-hetvenes évekből származó modern festmények keretezése. A színek az ötvenes évek pasztelles palettájából inspirálódtak, abból a korszakból, amit »Post War«-nak neveznek, azaz a háború utáni modern művészet kezdetének időszakából. Minden használt színt tudatosan az okkersárgával törtem meg, így mint a megsárgult papírlaphoz vagy régi fotográfiához, hozzáadódik az eltűnt idő érzete.” Erre a kurátor is könnyen rá tudott csatlakozni, kifejezetten gyerekkori érzeteket keltett benne, amikor a szellem kreatív fejlődésébe vetett hit, a vizionárius, futurisztikus gondolkodás a levegőben volt.

Forward and Up! (forrás: Szentendrei Képtár IKON)

A művész így fogalmazott a tárlat kapcsán, mintegy összegezve: „Az egész kiállítás tulajdonképpen azzal az emelkedett kreatív teremtő állapottal foglalkozik, amiben a szentendrei mesterek munkái is keletkeztek, és amiben a modernizmus kreatív, játékos, haladó szellemisége és az abban meghúzódó érzékiség és spirituális szellemiség megnyilvánul. Azért kompakt ez a kiállítás számomra, mert a szentendrei főtér közepén, a napsütésben a látogató egy kvázi optimista, fénnyel és melegséggel teli környezetbe került, ahol aztán a tér és időbeli adottságok a munkákon és a zenén keresztül is letapogathatók. Nem készítettem még olyan kiállítást, ahol ezek a paraméterek, vagyis a kiállítás időbelisége és helyszíne ennyire hozzátett volna az összélményhez.”

Nyitókép: Fridvalszki Márk (forrás: schafhof-kuenstlerhaus.de)