Szerelemprojektből országos siker

Formabontó, hiteles, kohéziós ereje van – így jellemzi a Red Bull Pilvakert mint brandet a kezdeményezés megálmodója, Takács Ákos. A mai köntösbe bújtatott, hazai, irodalmi klasszikusok idén megtöltötték az Arénát, a jegyek rekordsebességgel, csupán két óra alatt keltek el a produkcióra. De vajon hogyan nőtte ki magát az ország egyik legismertebb hazai kulturális márkájává a Pilvaker? Miként vált szívügyévé nemcsak a közönségnek, hanem a Red Bullnak és az összes rajta dolgozónak? És vajon hová fejlődhet tovább? Többek között erről beszélgettünk Takács Ákossal, aki azt is elárulta, miért elengedhetetlen a személyesség a sikerhez.

Végy egy izgalmas történelmi időszakot, vizsgáld meg a kor irodalmi termését, és fűszerezd meg egy kis hip-hoppal! A 2011-ben életre hívott Pilvaker az elmúlt évek egyik legizgalmasabb kulturális kezdeményezése, a brand történetében pedig kétségkívül fordulópontot jelent az idei év.

Néhány nappal az idei Pilvakert követően, épp a szabadsága alatt zavarjuk. Arénás produkcióról lévén szó, mennyivel volt feszítettebb a munkafolyamat a korábbi évekhez képest?

Mindig óriási feladat a Pilvaker színpadra állítása, de most a korábbiaknál is nagyobb kihívást jelentett. Az utóbbi fél évben számomra szinte minden a produkcióról szólt, és hiába ment le sikerrel a program, még napokkal később is rengeteg volt a feladat vele. Amellett, hogy le kellett zárni pénzügyileg és kommunikációban, mindenkinek, aki dolgozott rajta, személyesen köszöntem meg a munkáját – ezt minden évben fontosnak tartom. De egy kicsit végre én is elmenekülhettem, Balatonhenyére tartok éppen, ahol szó szerint henyélni fogok (nevet).

Korábban nyilatkozta, hogy a Pilvaker utáni reggeleken hibalistát készít arról, min lehetne legközelebb javítani. Ez idén is így történt?

Nagyon furcsán éreztem magam az idei Pilvakert követően, hirtelen nagy lett körülöttem a csend. Szükségem volt néhány napra, hogy megemésszem, milyen fantasztikus dolog is történt: március 15-én az Aréna ugyanis száz percre lényegében tiszta irodalommal telt meg. Még most is libabőrös leszek, ha visszagondolok rá. Mindemellett a csapattal nagyon kíváncsiak voltunk, mi az, ami a Pilvaker esetében működni fog egy ekkora térben, és mi az, ami nem – ezeket a tapasztalatokat már elkezdtem összegezni.

Két óra alatt elfogytak a jegyek az idei produkcióra. Minek volt köszönhető ez a hatalmas roham: maga a Pilvaker mint brand lett ismertebb, vagy tényleg több ember érdeklődik a költészet iránt?

Valószínűleg mindkettő szerepet játszott benne. Amikor a Pilvakert útjára indítottuk, szinte még nem létezett olyan kortárs kezdeményezés, ami az irodalom megújítására, illetve az olvasás népszerűsítésére helyezte volna a hangsúlyt – ma már szerencsére egyre több ilyen népszerű törekvéssel találkozni. Másrészt az is befolyásolhatta az értékesítést, hogy az évek során elterjedt az a hiedelem, hogy a Pilvakerre nehéz jegyet szerezni. Bár hozzá kell tennem, mi arra számítottunk, hogy a Papp László Budapest Sportaréna esetében egy-két hónapot kell várni arra, hogy az összes jegy elfogyjon. Azt, hogy két óra alatt megtelik, egyikünk sem gondolta volna.

Hogyan nőtte ki magát izgalmas kedvezményezésből sikeres branddé a Pilvaker? Mik voltak a folyamat legfontosabb elemei?

Kellett hozzá jó adag szerencse és az is, hogy aki ezen a projekten dolgozik, egytől egyig imádja, higgyen benne, és százszázalékosan odategye magát a munka során. Itt senkit sem kell arra kérni, hogy végezze a feladatát, mindenki sokszorosan túlteljesít. A fellépők sem egy szimpla megbízásként tekintenek a Pilvakerre, hanem a sajátjukként kezelik – mindenki azon pörög, hogy még jobb, még szerethetőbb legyen. De azt hiszem, az is fontos, hogy akik dolgozunk rajta, családként, nagy szeretettel tekintünk egymásra. Persze a sikerhez az is hozzájárult, hogy egy olyan időszak elején indult a Pilvaker, amikor a hip-hop műfaj elkezdett népszerűbbé válni itthon is. Ahogy a Halott Pénz, a Punnany Massif és a Wellhello egyre nagyobb publicitást kapott, úgy vált ismertebbé a kezdeményezés is, volt tehát egy szerencsés együttállás a trendek felfutásában. Plusz találtunk valamit, amit az emberek magukénak éreznek, hiszen mindenki tanulta ezeket a verseket az iskolában. Amellett, hogy közös kulturális és tudásalapra épül, a Pilvaker szórakoztat is, érzelmeket közvetít, így az emberek könnyen tudnak kapcsolódni hozzá.

A kulturális brandépítésnek itthon még kevésbé van hagyománya, melyek voltak a legnagyobb kihívások, amikkel találkozott?

Megértetni, miért fontos számunkra a konzekvens arculatépítés, egy olyan egységes világ létrehozása, ami a sokoldalúsága mellett meghatározott irányba mutat. Egy kategorikusan felépített üzleti modellel dolgozunk már a legelejétől: mivel a Red Bull szárnyai alatt jön létre az esemény, a stratégiánk része például, hogy csak rendezvénymarketingre költünk ahelyett, hogy ATL felületeket vásárolnánk. Persze az, hogy egy nagyvállalat áll mögöttünk, nagy segítség a tekintetben is, hogy nem kell száz helyről összekalapozni a produkció létrehozásához szükséges összeget. Ugyanakkor, ahogyan a projekt folyamatosan nőtt és szintet lépett, komolyabb költségvetésre volt szükségünk, így idén három támogatót is bevontunk.

Amellett, hogy a kezdeményezés márkaépítő a Red Bullnak, annak idején miért láttak fantáziát benne a vállalatnál?

Azért, mert egy olyan innovatív kulturális kezdeményezésről van szó, amilyenre még nem volt példa. A Red Bull előszeretettel hív életre lokál releváns kezdeményezéseket, a vezetőség pedig izgalmasnak találta a felvetést, hogyan lehet a kulturális örökségünket úgy újracsomagolni, hogy az ma is fogyasztható legyen. Az pedig, hogy ezzel a márka tehetséges előadóknak és ötleteknek adjon szárnyakat, nagymértékben passzol a cég filozófiájához.

Volt kereslet az iránt, hogy az ötletet nemzetközi kontextusba ültessék át?

Számos ilyen megkeresést kaptunk, de végül mindig abban maradtunk, hogy egy országban sincs olyan együttállás, amelynek köszönhetően az irodalom, a történelem és a zene olyan módon tudna összekapcsolódni, mint itthon. Továbbá az is sokat nyom a latba, hogy nálunk közvetlen, baráti a kapcsolat a fellépőkkel, aminek köszönhetően közösen tudunk ötletelni, problémákat megoldani. A produkció létrehozása során fontos az előadókkal való szoros kapcsolat, és mivel külföldön ezt a művészek menedzsmentje nem, vagy csak nagyon nehezen teszi lehetővé, a munkafolyamat nem működhetne hatékonyan.

Nagyra nőttek a Pilvakerrel, a tizenkétezres közönség azonban nemcsak öröm, hanem felelősség is. Mik a távlati céljaik?

Nem tudom, kell-e mindig következő célt tűzni magunk elé. Inkább azon a szinten szeretném a legjobbat kihozni a dologból, ahol most tart. Szeretnék javítani az idei arénás produkción, még jobbá tenni, több érdekességet tenni bele. Elvinném-e ennél nagyobb helyre? Nem. Annak ugyanis, amikor Kautzky Armand szavalt, és tizenkéterzer-ötszáz ember hallgatta csendben, hatalmas ereje volt. Azzal viszont szívesen foglalkoznék, hogy minél több olyan verset dolgozzunk fel prózailag és zeneileg, amivel hasonló katarzist okozhatunk majd az embereknek.

És a Pilvakert, mint brandet, hogyan látja a jövőben?

Egy picit komolyodnia kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne ugyanahhoz a közönséghez szólna a jövőben, mint eddig. Csupán vannak olyan trendek, amelyek mellett tudatosan el kell mennünk, és inkább saját magunknak kell alakítani, formálni olyanokat, amik passzolnak hozzánk. Az például, hogy egy nagykoncerten a bulis számok működnek, ránk nem feltétlenül igaz, ehhez a formához ugyanis inkább egy mélyebb, keserédesebb felhang illik – fontos, hogy a jövőben még jobban elmerüljünk az ehhez hasonló részletekben. Az Arénához mindannyiunknak fel kellett nőnünk, a márkának is, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk hová fejlődni.

Fotó: Chalhoub Emil

Megjelent: 2019. április