by Nagy Zsófia 2020. okt 02.

„Szerettem azt gondolni, hogy nehezen beskatulyázható vagyok”

„Talán így is maradtam. Felnőttfejjel egyáltalán nem bánom” – Bolgár Dániel marimbaművész portréja

Bolgár Dániel marimbaművész, zeneszerző, ütőtanár és az utóbbi, izolációban töltött hónapok következtében egy poszt-produckiós stereo mastering vállalkozás újdonsült alapítója. Több zenei formációnak is tagja, amelyekben marimbásként és ütősként is szerepet vállal. Fontos célkitűzése, hogy az itthon és külföldön felhalmozott tudását mentorként adja tovább a következő generáció zenészeinek.

Dániel zeneiskolás korában ismerkedett meg a marimbával, de igazán közel a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában került hozzá a hangszer, amelyet így jellemez: „Szerintem a marimba ideális hangszer, mert megvan benne az ütőhangszerek ritmikussága, elemi, ősi ereje, de van egy kifinomultabb, lágyabb oldala is. Tud olyan lenni, mint egy törzsi ütőhangszer, de csellóvá vagy zongorává is át tud változni, így akár Bach-átiratokat is lehet rajta játszani.” 

A konzervatórium elvégzése után Bécsben tanult, élt egy évig Antwerpenben, a mesterdiplomáját pedig Londonban, a Royal College of Musicon szerezte meg. Ezekben az években mind zeneileg, mind technikailag rengeteget fejlődött. Tapasztalata szerint külföldön, főleg Londonban, sokkal szabadabbak a művészetek: nagyobb az átjárás a műfajok között, nincsen egymással szembeállítva a komolyzene és a könnyűzene, és sokkal ritkábban skatulyázzák be a zenészeket.

Londonból hazatérve elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ütőhangszerművész-tanári mesterképzését, zeneiskolákban kezdett tanítani, amint pedig lehetősége adódott rá, feleségével, Markovich Mónikával közösen létrehozta a Premier Zenei Intézetet, ahova mindig szeretettel várják a zenélni vágyókat. „Annyi mindent tudtam felszedni tanulmányaim során, és oly sok mindenre jöttem rá magamtól is az évek folyamán, hogy kár lenne ezt a tudást nem továbbadni” – fogalmaz Dániel.

Szintén közös projektje Markovich Mónikával a Duo Modarp, amely egy tizenegy éve létező hárfa–marimba formáció. Két éve csatlakozott hozzájuk Clara Bystrand svéd énekesnő és Dániel volt ütőtanítványa, Somodi Dániel, így alakult meg a Premier Players. Kevés kompozíció van erre a formációra, ezért Dániel több művet is írt az együttesnek, amelyeket Budapest számos koncerttermében előadtak már. Dániel eddigi legnagyobb presztízsű fellépése a Royal Albert Hall Edgar termében helyet kapó szóló marimbakoncertje volt, kedvenc fellépéseként azonban a budapesti Hátsó Kapuban megrendezett 2013-as Duo Modarp koncertet említi.

A zeneszerzés nagyon korán vált életének részévé. Már gyerekkorától tele volt zenei ötletekkel, szerette a kreatív feladatokat. és sosem ijedt meg a kihívásoktól. „Mai napig bennem él az akkori frusztrációm, hogy el fogom felejteni, ha nem veszem fel a kis kompozícióimat, amit leginkább énekelgettem vagy néha zongorázgattam, ezért kazettás magnóval jártam, hogy felvegyem magam” – meséli Dániel. Ekkoriban a magyar és az angolszász népdalok voltak rá nagy hatással, Bartók és Anton Webern polgárpukkasztó zenéje, illetve az igényes pop/rock. „Szerettem azt gondolni, hogy nehezen beskatulyázható vagyok, és talán így is maradtam. Felnőttfejjel egyáltalán nem bánom” – fűzi hozzá.

Zenei világa továbbra is rendkívül sokszínű. Szereti az impresszionistákat, a posztimpresszionistákat és a posztromantikusokat, de közel állnak hozzá a jazz, illetve a kilencvenes és a kétezres évek brit indie/art rock alkotásai is. Legszorosabban azonban talán Bartókhoz kötődik. A Premier Players Countless Clara lemezének első trackje, Dániel Music című kompozíciója saját bevallása szerint Bartók nélkül nem is jöhetett volna létre.

Amikor a jó zenéről faggatom, a következőt válaszolja: „Ezt a becsapós kérdést már Körmendy Zsolt is feltette a Zeneakadémián.Bele is futottam a csapdába. Átgondolva a kérdést, szerintem a jó zene elsősorban valami újszerű és változatos. Semmiképpen sem generikus és a tömegízlés számára kalibrált, mint a legtöbb mai mainstream zene. Mostanában sokat gondolkodom arról, hogy mi történik a XXI. században zeneileg. Túl nagy a zaj, sokan inkább influenszerek szeretnének lenni, mert vonzóbb, mint a zenészszakma, illetve sajnos az egész tehetségkutató show-műsorkavalkád is lejjebb viszi a minőséget, felesleges zajt gerjesztve csak az eladhatóságra megy rá. Leginkább úgy mondanám, hogy instantzene-korban vagyunk, ahol a körítés fontosabb, mint a tartalom.” Ez ellen próbálnak tenni saját kis szigetükön, a Premier Zenei Intézetben és koncertjeiken, ahol mindenki találhat magának szerethető zenét.

Megjelent: 2020. október