A katarzis a lényeg!

A szerző nevére utaló weboldalt a kulturális sajtóban huszonhárom éve újságíró–szerkesztőként dolgozó ötletgazda, Kozár Alexandra alapította. Célja, hogy kritikáival felhívja a figyelmet a magyar színházakban futó legértékesebb, legizgalmasabb vagy leginkább újszerű darabokra, illetve, hogy a szubjektív, egyéni hangvételű írásokkal, interjúkkal, az előadásokhoz kapcsolódó kis videókkal minőségi diskurzus alakuljon ki néző, olvasó és művész között.

– A legnagyobb, legolvasottabb hírportálokon – politikai oldaltól függetlenül – nemhogy színház, de gyakran kultúra rovat sincsen. Számos orgánumnál próbálkoztam színházkritikai rovat alapításával, de sehol nem volt erre igény. Ez sok mindent elmond a kultúrafogyasztás mai állapotáról és a szerkesztőségek gondolkodásáról. Sok, magát „színházinak” mondó fórum is megelégszik színikritika gyanánt a darab történetének elmesélésével vagy felszínes ajánlókkal. Ezt megelégelve alapítottam ezt az oldalt – mondja a Kozár Alexandra kritikai oldala szerzője.

– Mindig is álmom volt egy saját művészeti újság, de manapság sajnos nem azokat az időket éljük, amikor egy ilyen álom könnyen valóra válhat. Látjuk, hogy az internet és a közösségi média milyen nagy szerepet játszott a minőségi sajtó átalakulásában, szétverésében, abban, hogy az olvasási és kultúrafogyasztási szokások megváltoztak és felületesebbé váltak. De miért ne használhatnánk ki a világháló adta lehetőségeket? – teszi fel a kérdést az alapító–szerkesztő, aki szerint az a legfontosabb, hogy a portál tükröt tartson az igazi művészi értéket képviselő produkcióknak, legyenek azok progresszív kortárs előadások, romantikus nagybalettek vagy erős rendezői koncepcióban megvalósuló, modern felfogású operák.

– A színházban a katarzis, de legalábbis a néző lelkének felkavarása a lényeg. Vagy érezzem végtelenül rosszul magam, boruljak ki, feszengjek, hogy valami nem stimmel velem, illetve azzal, ahogy a világot látom; omoljak össze, és rendezze át az előadás az egész addigi életemet, vagy – és ez sem kevésbé fontos – szórakozzak fergetegesen, fájduljon bele a rekeszizmom a nevetésbe! Egy huszadik kötelező Csongor és Tünde, Bánk bán vagy egy zeneileg-szövegileg fantáziátlan, olcsó musical nem ez a kategória. A színház rázzon fel! Ez a célom az oldallal is. Azt remélem, az írásaimmal hatást válthatok ki az olvasóból, és ezáltal párbeszéd alakul ki művész, kritikus és közönség között. Végül is mi más lenne a művészet célja, ha nem ez? S üdvös, ha az örök tovatűnő műfajnak, a színháznak van lenyomata: visszakereshetők, felidézhetők azok az értékek, amelyeket az adott pillanatban képviselt.

A weboldal rövid távon közösségi finanszírozásra és egyéni támogatókra épít, egyszersmind kísérlet arra is, vajon hosszú távon ilyen módon fenntartható-e.

– Nagyon bízom benne, hogy fenntartható. S bár még csak most indultunk, exponenciálisan nő az olvasótábor, szaporodnak a visszajelzések. Meglátjuk, ez elegendő-e ahhoz, hogy minimálisan legalább nullszaldós, nonprofit ügy lehessen. Az oldalt szeretettel és hálával ajánlom Tarján Tamás korán elhunyt irodalomtörténész–színikritikus tanárom emlékének, akitől rengeteget tanulhattam színházról és írásról. Biztos vagyok abban, hogy ha vannak égi olvasók, akkor ő az első közöttük.

A szerző írásait ITT olvashatják.

A nyitókép forrása Kozár Alexandra.

Lásd még:

„Változatlanul hiszek Európában, a nyugati kulturális értékrendben” – Interjú László Zsolt színművésszel

Klasszikusan más – Megújult arculat és izgalmas programok a Budapesti Fesztiválzenekar új évadában