Szórakoztatva tanítani

„Szeretjük a kezdő, fiatal, még kevéssé ismert színészeket támogatni, teret adni nekik.”

Öröm hallgatni, beszéljen bármiről: az elmúlt bő másfél évtized Spinoza történetéről, Ferenczi Sándorról, a magyar Freudról, vagy éppen a vidéki élet nyugalmáról. Sándor Anna és a Spinoza Színház megkerülhetetlen fogalom a budapesti kulturális életben. A Dob utcai intézményben (ha épp nem tombol világjárvány) a szórakozva tanulás mellett jókat ehetünk, ihatunk, beszélgethetünk – valahogy ilyennek képzeli az ember a múlt századfordulón zajló pezsgő életet is a fővárosi zsidónegyedben.

A Hollandiába házasodó, közgazdász végzettségű, de pszichoterapeutaként és újságíróként is dolgozó Anna húsz évvel ezelőtt költözött vissza, és bár széles kapcsolati tőkéje nem volt, de mersze nagyot álmodni igen. Ebből a vízióból született meg a most tizennyolc éves Spinoza Színház.

– Nem vagyunk nagy színház, kicsi a nézőtér, kicsi a színpad. Mi nem a sikerdarabokat és nagy klasszikusokat állítunk színpadra, inkább hazai előadóktól választunk darabokat, nem riadva vissza az érzékeny témaválasztástól sem. Ahogy a filozófiánk is szól: szórakoztatva tanulni, tanítani – magyarázza Anna. – Tudom azt is, hogy a figyelem hamar lankad, ezért a nálunk bemutatott művek nem is hosszúak, maximum egy-másfél órás minden előadásunk, legyen szó prózai vagy zenés műről, kabaréról, esetleg beszélgetős estről.

A Spinoza hamar népszerű lett, nem véletlenül, a repertoár széles: „békeidőben” akár évi kétszáz darabot is bemutattak. Amelyek közül nem keveset maga az alapító, színházigazgató írt. Ilyen például az egyik legkedveltebb, a Poppera, amely közel tíz évig volt műsoron. – Popper Péter az egyik legnépszerűbb előadónk volt, bármikor jött hozzánk, mindig telt ház előtt beszélt. Több, mint száz előadást tartott nálunk, ezen előadások adták az alapját a zenés játéknak, a Popperának.

Az emlegetett mű egy tágabban értelmezett sorozat része (ezek a darabok átmenetet képeznek az opera, a kuplé és a zenés játékok között), népszerű például a mexikói festőművész életét feldolgozó Frida című előadás is. Az életrajzi művek is fontosak a Spinozában, egy másik szériában dolgozzák fel azon magyarok életét, akiket itthon – méltatlanul – kevéssé ismerünk, pedig nagyot alkottak. Bemutatták már Pulitzer József, Herzl Tivadar, Ferenczi Sándor, Kálmán Imre életét is – hogy csak néhányat említsünk a számos előadás közül.

Kis színház, állandó társulatuk nincs, ám aki rendre jegyet vált előadásaikra, gyakran találkozhat „spinozás nevekkel”. – Szeretjük a kezdő, fiatal, még kevéssé ismert színészeket támogatni, teret adni nekik. Mellettük korunk már ismert, népszerű színészei állnak a színpadon, hiszen be kell látni, a néző akkor vált jegyet az előadásra, ha a színlapon ismert nevet is talál – mondja Anna.

És persze nem véletlenül szereztek maguknak hírnevet a színi előadások mellett a Spinoza beszélgetős eseményei is. Például a Rangos-esték, amelyeken Rangos Katalin újságíró egy-egy fontos közéleti szereplővel beszélget hétről hétre, vagy említhetnénk emellett Gábor György „túraalkalmait”, amely estéken a filozófus Tórán és Biblián át vezeti át hallgatóságát.

Bár sokan tematikus, zsidó színházként tekintenek a Spinozára, az intézmény sokkal többekhez szól. – A zsidónegyed közepén működik a színházunk, és lelkesen veszünk részt az itteni kulturális életben, szervezünk fesztivált zsidó újévkor. Előadásaink mindenkihez szólnak, felekezeti hovatartozástól függetlenül, hiszen fontos társadalmi, kulturális kérdéseket boncolgatnak. Szeretném, ha a tanulást, a tudást és a művészetet még szorosabban összekapcsolnánk – előadásaink eddig is ennek jegyében születtek, ám még nagyobb hangsúlyt fektetnénk erre a jövőben – avat be terveikbe az igazgatónő.Bő kilencezer főt számlál a Spinoza baráti köre, ők jegyvásárlással támogatják a színházat – mostanában online járnak színházba ők is. Mert persze a Dob utcai teátrum is alkalmazkodott a kialakult helyzethez, előadásaikat jelenleg felvételről osztják meg a közönséggel, március vége óta pedig Filléres Színházzal is kedveskednek.

– Öröm az ürömben, hogy így legalább megmarad az utókornak e számos fontos alkotás. Sajnos nem sok régebbi felvételünk van, amit borzasztóan sajnálok, de mit tehettünk volna? Se pénzünk, se technikánk, se személyzetünk nem volt rá, hogy a több mint háromezer – sokszor legendássá vált – előadást megörökítsük.

És hogy miből tartja fenn magát egy független színház 2021-ben a fővárosban? – A baráti kör lelkes jegyvásárló, de ezen túl támogatással nem járulnak hozzá a színház életéhez. Szponzoraink, mecénásaink nincsenek. Pályázatokból és magántőkéből élünk – világosít fel Sándor Anna.

Az első tíz évet az Anna, te hülye vagy? című könyvben mesélte el, most a második évtizedről szólót írja épp. (Ha nem jön közbe egy-egy újabb darab – most is épp kettőn dolgozik.)
– A pandémia alatt vidékre tettem át a székhelyem, itt könnyebb az írás. Fontos nekem ez a könyv és nem csak azért, mert emléket állít majd a második évtizednek. A 2010-es évek Spinoza-történetébe beszűrődnek a társadalmi, politikai változások is – korkép, lenyomat is lesz ez a kötet.

Kép: Sándor Anna (fotó: Véner Orsolya)