Születésnapunkra, közös ünnepünkre

Kedves Olvasók!

Ötödik évébe lépett az Art is Business magazin. Ebből az alkalomból különleges lapszámot készítettünk: ezúttal nem újságíróink írták a cikkeket, hanem vendégszerzők. Olyan, a szakmájukban elismert személyiségeket kértünk fel történetük, nézeteik megosztására, akik az elmúlt évek során – akár interjúalanyokként, akár rendezvényeink szereplőiként, konferenciáink előadóiként – példájukkal segítették a művészeti és az üzleti világ egymásra találását, a magán- és vállalati mecenatúra felélesztését. Akikkel együtt gondolkodunk, közösen dolgozunk a magazin címét is adó art is business szemlélet életre keltéséért.

Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, a Líra könyvkiadó csoport kreatív igazgatója mesélte Hoztam kávét című videóinterjú-sorozatunk egyik epizódjában, hogy már Petőfi Sándornak is „marketingtrükkhöz” kellett folyamodnia: egy talicskán tolatta be magát a főtérre, hogy odafigyeljenek rá. Valójában sosem volt elég megalkotni a művet, azt el is kellett adni ahhoz, hogy beteljesítse célját, eljusson a közönséghez, hasson rá – és nem utolsósorban a művész megélhetését is biztosítsa. A művészet, a művészek nem most ereszkedtek le az elefántcsonttoronyból, de az utóbbi hatvan-hetven évben, főleg az internet széles körű elterjedése óta áll olyan eszköztár a kulturális produktumok megismertetésének szolgálatában, amely nemcsak helyi, de szerencsés esetben világsikert is hozhat. PR-kommunikációs és marketingszakemberek hada dolgozik azon, hogy a művészet üzleti értelemben is virágozzék. A műalkotás éppúgy termék, mint az autó vagy a sampon, és fogyasztóért kiált. A piaci pozíció erősítéséért, a produktumok értékesítéséért a művészeti területen is küzdeni kell. Csak másképp.

A kultúra támogatása befektetés a jövőbe. Az élhető, emberibb, jobb, szebb világba. Emlékeznek Az ember tragédiája falanszterére? Ahol a tudós egy festmény előtt állva megjegyzi, hogy alkotója értelmetlenül fecsérelt időt az elkészítésére, hiszen semmi haszna nincs. Azt mondja, a víz nem lesz finomabb egy díszes pohárból, a szépen faragott széken nem kényelmesebb ülni. A falanszterben Michelangelónak széklábakat kell faragnia „És azt is a leghitványabb alakra./Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,/Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,/Nem engedék. Kivántam változásul/A szék támláját, mindent hasztalan.” A művészet eltűnésével éppen az emberi alkotóerő lényege vész el, befogadói oldalról pedig – Picasso szavaival – az, hogy „a művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát”. Mindannyiunk felelőssége, hogy minél több művész alkothasson, minél több mű születhessen. Apropó Michelangelo: ha Lorenzo Medici nem karolja fel, nem támogatja bőkezűen őt magát és alkotásai létrejöttét, a maestro talán nem csak Madách Imre víziójában, hanem valós életében is csupán dísztelen széklábakat faragott volna. Mennyivel szegényebbek lennénk!

Arról, hogy miért jó művészettel foglalkozni és miért érdemes a művészeket támogatni, Blaskó Nikolett, Bódi Gabriella, Daria Dodonova, Gazsi Zoltán, Hámori Máté, Jaksity György, dr. Komáromi György, Kosztolánczy Gábor, Molnár Annamária, Orlai Tibor, Pistyur Veronika és Renfer Péter tollából olvashatnak.