„Úgy látom, mindenki megpróbál előre menekülni”

A pandémia időszaka, valamint a romló gazdasági helyzet, a növekvő infláció nehéz helyzet elé állította a nonprofit szektort. Gulyás-Balázs Zsófiával, a Hintalovon Alapítvány fundraiser munkatársával arról beszélgettünk, hogy milyen útjai, módjai vannak a forrásteremtésnek, és hogy mit tanulhatna el a kulturális szféra a civil szférától.

Gulyás-Balázs Zsófia (fotó: Vásárhelyi-Kis Barbara)

Mivel foglalkozik a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány?

A Hintalovon Alapítvány 2015 óta azért dolgozik, hogy felhívja a figyelmet a gyerekek jogaira. Azt szeretnénk elérni, hogy a felnőtt-társadalom az élet minden területén vegye figyelembe a gyerekek érdekeit és szempontjait. Célunk, hogy Magyarország jobb hely legyen a gyerekek számára, és hogy jó legyen itt gyereknek lenni. Szeretnénk, ha a családok, az iskolák, a sportegyesületek, a kórházak, a tanárok, a döntéshozók és az egész társadalom odafigyelne a gyerekekre.

Mennyire küzdenek ma a civil szervezetek anyagi problémákkal?

Nehéz az egész szektort átlátni, de az jól látszik, hogy az elmúlt időszakban két krízishelyzettel is szembe kellett néznünk: a pandémiával és a szomszédos ország háborús helyzetével, annak ránk mért hatásaival. Úgy látom, hogy mindenki megpróbál előre menekülni, új megoldásokat keresni. Tudható, hogy vannak olyan alapítványok, amelyek főképp pályázati forrásokból tartják fenn magukat, és ezt egészítik ki a magán- és vállalati adományok. Nekünk eleinte kifejezetten az volt a célunk, hogy ne pályázati forrásokat szerezzünk, hogy ne a pályázati kiírásnak megfelelő feladatokat kelljen elvállalnunk, hanem azt csinálhassuk, amiért az alapítvány eredetileg létrejött. Ahhoz, hogy ezt meg is tudjuk valósítani, elengedhetetlen volt, hogy mellénk álljanak önkéntesek és olyan elkötelezett támogatók, mint például Polgár András vállalkozó. Pár év elteltével aztán a megfelelőnek tűnő nemzetközi pályázatokra mi is beadtuk a jelentkezésünket, és ez erős lába lett a szervezeti működésnek.

Sikerült kapcsolatot kiépíteniük a vállalati szektorral?

Évek óta kiemelt vállalati partnerünk a Magyar Telekom. Az együttműködésünk úgy indult, hogy egy karácsonyi sütivásárukból befolyó összegből a Hintalovon Alapítványt támogatták. Azóta készítettünk már közösen kutatást Hogyan látják a gyerekek az internetet? címmel, indítottunk már edukációs kampányt tudatos digitális szülőség témában. Tavaly például a Digitális szülő vagyok! konferenciájukon is részt vettünk kiskorú kollégáinkkal együtt. Mindezek mellett szakmai kérdésekben tanácsadókként is jelen vagyunk a vállalat életében, segítve ezzel a fontosabb gyerekeket érintő döntéseket.

Proaktívan, folyamatosan keressük az új lehetőségeket a vállalati együttműködésekre, de előfordul olyan is, hogy a vállalat kezdeményezi a kapcsolatfelvételt. Támogat bennünket például egy prémium minőségű kozmetikai márka, a Vintage Beauty is – ők egy programunk kapcsán kerestek fel minket, mert fontosnak találták az abban kitűzött célunkat. Minden hónapban nekünk adják a webshopjukból befolyó bevételük egy százalékát, hogy fenntarthassuk belőle a programunkat.

Ez melyik program?

Ez a Yelon (You are not alone) elnevezésű szexedukációs program volt, mostanra pedig már a NEMECSEK Programunkat támogatják, ami intézményi bántalmazások megelőzésével foglalkozik.

A rendszeres adományozói kampány egyik kreatívja – Lilu (forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány)

A civil szervezetek jellemzően segítik egymást, vagy a kialakult nehéz helyzetben inkább versenyezni kényszerülnek egymással?

Szerencsére az Appy-ben dolgozó szervezetek között az együttműködés, és egymás segítése áll a fókuszban. Az Appy gyerekekkel foglalkozó civil szervezeteknek biztosít közösségi irodát és működési támogatást, illetve az országban egyedülállóan szakmai inkubátorként is funkcionál: azaz az ott dolgozó tanácsadóhoz bármikor fordulhatunk a forrásteremtésre, a nonprofit menedzselésre vagy egyéb szakmai ügyekre vonatkozó kérdésekkel. Az Appy-t Balogh Ákos, a Libri Könyvkereskedelmi Kft. tulajdonosa alapította és finanszírozza.

Emellett tagjai vagyunk a Gyermekjogi Koalíciónak is, amit 2015-ben hívott létre az UNICEF. Ott harminckét szervezet együtt lép fel, vagy foglal állást szakmai kérdésekben, ezzel is erősítve a gyerekek védelmének ügyét. Azt nem tudom megmondani, hogy adományszervezési területen mennyire kompetitív a helyzet, annyi viszont biztos, hogy a vállalatok száma, amelyektől támogatást lehet kérni, véges. Ezért is van az, hogy a szervezetek elkezdtek a közösségi adománygyűjtés felé fordulni. Erre nagyon jó felület például az adjukossze.hu, amit egyre több szervezet használ.

A közösségi adománygyűjtésnek nincs plafonja? Meddig lehet ezt csinálni?

Ez még nekünk is egy viszonylag új terület – eddig két közösségi kampányon vagyunk túl, és szeretnénk még ebbe az irányba nyitni. Azt látjuk, hogy sokkal könnyebben áldoznak egy konkrét célra az emberek, mint amikor általánosan az alapítvány fennmaradására gyűjtünk. Igyekszünk időről időre szélesíteni a társadalmi bázisunkat, hiszen nem biztos, hogy ugyanazok az emberek mindig ugyanazoknak a szervezeteknek akarják adni a támogatásra szánt pénzüket.

De vajon ki tud alakulni a közösségi adományozásnak egy olyan kultúrája hazánkban, ahol emberek hónapról hónapra úgy gondolják, hogy támogatniuk kell az általuk fontosnak tartott szervezeteket? És mennyire nehezíti meg a szervezetek adománygyűjtési stratégiáit, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy mindenkinek szüksége van a köz támogatására?

A közösségi adományozás meghatározó lehet egy civil szervezet számára. Mi még csak most tanuljunk és próbálgatjuk, hogy hogyan tud egy ilyen kampány sikeres lenni. De vannak körülöttünk olyan szervezetek, mint például az InDaHouse Hungary, akik már megalakulásuktól kezdve erősen támaszkodnak társadalmi bázisuk folyamatos támogatására. Egy embernek egy pénztárcája van, amiből nem tud minden számára szimpatikus és fontos ügyet támogatni. Úgy gondolom, hogy ha folyamatosan hangsúlyozzuk és egyértelművé tesszük a követőinknek, hogy a támogatásuk nélkülözhetetlen a szervezet életében, akkor szívesebben adományoznak. Pedig milyen jó lenne, ha nem csak krízishelyzetekkor lenne természetes az adományozás.

2021-ben ön is adománygyűjtő követe volt az alapítványnak. Milyenek a tapasztalatai?

Szerettem azt az időszakot. A Civil Iránytű évente megrendezett “Új Nap - Új Remények” című kampányán belül szerveztünk adománygyűjtést. Meglepően hamar jöttek az adományok, ami nagyon jó érzés volt. Furcsán hangzik talán, de egy követes kampánynál az emberek nem feltétlenül az alapítványt támogatják, hanem a követ személye miatt támogatnak egy ügyet, mert megbíznak abban, hogy a követ olyan szervezet mellé áll, ami megbízható. Követként több mint dupláját gyűjtöttem össze az előzetesen kitűzött célomnak. Szóval nagyon elégedetten zártam az egy hónapot.

Milyen a jó adománygyűjtő követ?

Elkötelezett, lelkes, ismeri a szervezetet. Kell még az is, hogy kitartó legyen, hogy ne adja fel, ha nem azonnal lesz sikeres a kampánya.

Jelen vannak a kampányaitokban híres emberek is, például Lilu, Bombera Krisztina és Cseh László. Ők mivel segítik önöket?

Tavaly újult meg a honlapunk, amelyen egy sokkal modernebb adományozási felület érhető el, mint a korábbin – ezzel már rendszeres adományokat is tudunk fogadni. Így elindítottunk egy rendszeres adományozói kampányt, és felkértük az alapítványunkhoz közel álló közismert embereket, hogy segítsenek nekünk ebben. Olyan embereket kerestünk meg, akik fontosnak tartják a gyerekjogokat, és a közösségi médiafelületeiken amúgy is rendszeresen megosztják szakmai anyagainkat, tartalmainkat. Lilu (Kovalcsik Ildikó) és Tatár Csilla is közéjük tartozik például. Bombera Krisztina kezdetektől fogva segíti kuratóriumi tagként alapítványunkat, tavaly egy fantasztikus sajtókommunikációs képzést is tartott az interjúkra járó munkatársaknak. Cseh László a NEMECSEK Sport Programunk egyik tanácsadója. A rendszeres adományozói kampánynál ők az arcukat és a támogatásukat adták, valamint megosztották a kampány hírét a saját felületeiken.

Adományboltos anyagok (fotó: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány)

Van adományboltjuk is. Mitől lesz sikeres egy adománybolt, és mennyit tesz hozzá a működésükhöz az ebből befolyó összeg?

Magyarországon elsőként hoztuk létre az adományboltunkat. Rengeteg szakmai és edukációs anyagot készítünk, amivel a szakembereket, szülőket, pedagógusokat támogatjuk, tehát a gyerekek körül lévő, felelős felnőtteket. Mivel sokan keresik és szeretik ezeket az anyagainkat, arra gondoltunk, hogy aki megteheti, annak adjunk lehetőséget arra, hogy cserébe adományt küldjön nekünk. Kezdetben a legtöbben az ingyenes letöltést választották, de mára már megbízható, tervezhető havi bevételi forrásunkká vált az adományboltunkon keresztül érkező adomány.

Ön szerint mi az, amit a kulturális szféra megtanulhatna a civil szférától fundraising tekintetében?

Mi úgy érezzük és tapasztaljuk, hogy elképesztő erőt és magabiztosságot ad az, ha a többi hasonlóan gondolkodó szervezettel együtt ötletelhetünk és valósíthatunk meg programokat, állhatunk ki ügyek mellett. Szóval ha egy valamit kellene kiemelnem, akkor mindenképp az összefogást (akár szférák közötti) és az együttműködést mondanám.

Mi is rengeteget tanultunk és a mai napig tanulunk adományszervezésről olyan civil szférát fejlesztő és támogató szervezetektől, mint a NIOK vagy a Civil Iránytű Alapítvány. Minél több kulturális szervezetnek ajánlanám, hogy bátran próbálják ki valamelyik alapítvány online adománygyűjtő platformját (www.jougyekert.hu vagy www.adjukossze.hu), vagy alakítsák ki közösen saját kulturális projekteket felkaroló adománygyűjtő felületüket.

Nyitókép: Bakos Orsolya, Gulyás-Balázs Zsófia, Gelei Boglárka, Basa Andrea (forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány)