Üzletemberként nagyon sokat profitáltam mindabból, ami a képző- és zeneművészetben, irodalomban megragadott

Jó lenne visszaemlékezni, hogy mi volt az első olyan hatás, amely nemcsak egyszeri, de az életet később befolyásoló módon hozzájárult a legfontosabb szokásaink, vágyaink, értékeink kialakulásához. A műgyűjtés és mecenatúra, ahogy általában véve is a felelősségvállalás társadalmi és természeti környezetünkért, nálam is a gyerekkortól indulóan a neveltetés része lehetett. Ugyanakkor sem a családi, sem az iskolai hatások nem mutattak közvetlen módon ebbe az irányba, inkább sok láthatatlan, nem nyilvánvaló parányi impulzus éveken, évtizedeken átívelően eredményezte ezt a viszonyulást a művészetekhez és a felelős magatartáshoz. Cselekvő viszonyulást a művészetek jobb megismeréséhez a családi hatásokon és az oktatáson túl én is, ahogy valószínűleg sokan, akik hasonló környezetben szocializálódtak, egyre inkább a felnőtté válással és az önállóságom növelésével alakítottam ki.

Édesapám jogász végzettsége és köztisztviselői karrierje mellett a hangsúlyt az irodalomra helyezte, bár munkája és családapai szerepe mellett évtizedekig türelmesen kellett várnia, amíg első regénye megjelent és egyre több időt szentelhetett az írásnak. Nagybátyám fotóművész volt, és unokatestvérem is nyomdokaiba lépett, de idejük csak egy részét szentelhették a valóban művészi tevékenységnek, a megélhetést inkább a sajtó- és kiadványi munka tette és teszi ki. Zenéléssel amatőr módon néhányan foglalkoztak a családban. Ezzel nagyjából ki is merült a családi vonalról érkező aktív művészeti, kulturális tevékenység hatása, és – elsősorban anyagi lehetőségek hiányában – a műgyűjtés és mecenatúra sem volt a mindennapjaink része. Diákkoromban én is írogattam, nagyon tudatosan olvastam magyar és világirodalmat (angolszász szerzőket egyre inkább eredetiben), illetve művészettörténetet, kiállításokra jártam, és egyre jobban megszerettem a komolyzenét.

Első műtárgy-vásárlásaim útkeresésnek voltak mondhatók: ismerősök ajánlásai alapján kezdtem művészekhez, galériákba és aukciókra járni a 90-es években. Ez egyre tudatosabban folytatódott a 2000-es években, és számszerűen is komolyabb gyűjtemény birtokosa voltam, amikor 2008-ban eldöntöttem, hogy a gyűjtésem fókuszába kortársak kerülnek, és huszadik század eleji gyűjteményem szinte teljes egészétől megváltam. A második világháborút közvetlenül megelőző és követő időszakból a szentendrei művészek és az Európai iskola volt és maradt domináns, viszont egyre tudatosabban próbáltam egyensúlyozni a fiatal művészeket támogató vásárlásaim és a már „befutott”, idősebb (még élő) mesterek munkái között. Ez utóbbi a 2010-es években egyre inkább a magyar neoavantgárd képviselőit jelentette, akik ekkoriban kezdték az őket már régóta megillető nemzetközi figyelmet és elismerést is megkapni. A gyűjtésben a művészetpártolás, a szépség birtoklása és annak az ingatlanjainkat díszítő, éltető jellege mellett a művészekkel, galériatulajdonosokkal és művészettörténészekkel kötött ismeretségek és barátságok vonzanak leginkább.

A kezdetektől összekapcsolódott az én és üzlettársaim saját gyűjtési tevékenysége és a cégünk, a Concorde kulturális támogató elkötelezettsége. Rendkívül fontosnak tartjuk a cég társadalmi szerepvállalását és azt is, hogy az irodáinkban vizuálisan is megjelenjen ennek fontossága. Bár maga a cég nem épített saját gyűjteményt, a sajátunk kiemelkedő darabjai megtalálhatóak a tárgyalókban és a munkaterületen is a cég minden részében. Az elmúlt évtizedben sikerült összekapcsolni a kulturális és egészségügyi szociális mecenatúrát és támogatást az általam alapított Autistic Art Alapítvány művészetterápiás programján és a kiállításainkon, illetve jótékonysági aukcióinkon keresztül. Üzletemberként nagyon sokat profitáltam mindabból, ami a képző- és zeneművészetben, irodalomban megragadott: a közgazdasági egyetemi végzettség és a mára több mint három évtizedes szakmai életút és tapasztalat mellett a legfontosabb erénynek és eredménynek azt tartom, ahogyan a világot látom és ahogy képes vagyok mást és máshogy látni is, mint a szakmai konszenzus. Ez különösen a tőkepiacok világában rendkívül fontos képesség, nem is ismerek a híres befektetők, vagyonkezelők világában olyan személyiséget, akinek a sikerében ez ne lett volna kulcstényező.

Jaksity György a Concorde Értékpapír Zrt. egyik akapítója, igazgatóságának elnöke.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

A képeken: Jaksity György (fotó: Bertalan Ádám )