by Barcza Réka 2022. Dec 06.

„Vállalkozó családból jövök, talán ezért merek nagyokat álmodni”

– Beszélgetés Bérczi Lindával, a The Space galéria vezetőjével

„Az üzlettársak kiválasztásakor számomra az is fontos szempont, hogy olyanokkal működhessek együtt, akik ugyanúgy hisznek a művészet fontosságában, mint én” – mondja Bérczi Linda, akivel a The Space kapcsán arról is beszélgettünk, hogy miért tartja küldetésének közelebb hozni a kortárs képzőművészetet az emberekhez, hogy egy galeristának hogyan szükséges támogatnia egy művészt, és miért pont most döntött a saját galéria nyitása mellett.

Fotó: Egressy Orsi

Bérczi Linda életében mindig is fontos szerepet töltött be a művészet: gyerekként keramikusnak készült, aztán fotózást tanult, végül pedig művelődésszervező diplomát szerzett, és ezzel is foglalkozik jó ideje. A művészet szeretetét otthonról hozta. Négygenerációs értelmiségi családban született, ahol természetesnek számított, hogy kiállításokra, színházba és komolyzenei koncertekre járnak. „Emlékszem egy Dalí-kiállításra a Szépművészeti Múzeumban, amelyet még gyerekként láttam. Teljesen rabul ejtett, napokig csak az járt a fejemben. Felnőtt fejjel azt kell, hogy mondjam, nem különösebben szeretem a művészetét. Mostanra közelebb áll már hozzám a geometrikus, absztrakt, a letisztultabb művészet” – mondja Linda, aki idén június 1-jén nyitotta meg saját galériáját, The Space néven, amely nemcsak kiállítótérként, hanem művészetmenedzsment-irodaként és oktatási helyszínként is működik.

Ugyan régóta vágyott már egy ilyen többfunkciós térre, amely az általa végzett sokféle tevékenységnek ad otthont, de nem tervezgette évekig a megvalósítást, egyszerűen az élet így hozta. A 2008-tól 2011-ig működő Király utcai G13 Galéria felépítésében már a kezdetekkor részt vett, később pedig ő lett a galéria vezetője. Ez alatt a pár év alatt azonban menthetetlenül beleszeretett ebbe a világba: olyan sok tapasztalatot és kapcsolatot szerzett a művészeti közegben, hogy úgy érezte, ezt nem szabad veszni hagynia.

„Azóta sok mindennel foglalkoztam a képzőművészeti területen belül, de elsősorban inkább edukációval és oktatással. Ezekhez a tevékenységekhez mindig irodát béreltem, és idén jött el az idő, hogy egy olyan helyet nyissak, amely többfunkciós térként működik. A legnagyobb boldogság számomra az, amikor látom, hogy egy-egy rendezvényünkön mennyire feltöltődtek a résztvevők, és többek lettek azáltal, hogy meghallgattak egy jó beszélgetést, megnéztek egy kiállítást vagy éppen megvásároltak egy alkotást”.

Volt honnan tapasztalatot gyűjtenie a szervezéshez, hiszen 2012-ben ő hívta életre a Nyitott Műtermek Délutánja programsorozatot, 2015-ben megalapította az L Art Open Studios (LAOS) Műteremházat, 2016-ban pedig egy hiánypótló, hatnapos képzőművészeti rendezvénysorozatot indított Budapest Art Week néven. 2017-ben aztán egy oktatási programmal bővítette addigi portfólióját: a Budapest Art Mentorképzőművészeti mentorprogramot azzal a céllal hozta létre, hogy lehetőséget teremtsen fiatal képzőművészeknek a magyar és a nemzetközi művészeti szcéna megismerésére és az abba való bekapcsolódásra. Szerinte az Art Mentor azért is fontos program, mert azzal, hogy az egyéves képzés során a mentoráltak elsajátítják a szükséges kommunikációs készségeket, pénzügyi és jogi alapismereteket is szereznek, könnyebben kiigazodnak a hazai és a nemzetközi színtér viszonyrendszerében, így hatékonyabban tudják képviselni magukat. Ráadásul, ha megtanulják, hogyan prezentálják művészetüket a célközönségüknek a mindennapi életben, valamint az online világban, vagy hogyan írjanak pályázatot, még egy lépéssel közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy tudatos munkával építsék fel karrierjüket.

Horváth Lóczi Judit,, Kiss Márta, Kiss Botond András, Bérczi Linda, Hajnal Gabriella, Robitz Anikó, Fürjesi Csaba, Koleszár Kata (forrás: Bérczi Linda Facebook-oldala)

Hasonló küldetéssel alapította meg az Együtt a Művészetért Egyesületet is 2017-ben, amellyel a magyar kortárs művészetet és művészeket népszerűsíti. Az Egyesület gondozásában több könyv is megjelent: a Művészlét – Kortárs Képzőművészeti Kézikönyv, a BarabásiLabbal közösen az Élek mentén – Kortárs magyar képzőművészet az adatok tükrében, valamint kutatás is készült Kortárs helyzet – milyen ma képzőművésznek lenni? címmel. „Mindig akkor keresek csak társakat a megvalósításhoz, amikor egy-egy ötlet megszületik. Az üzleti partnerek kiválasztásakor számomra az is fontos szempont, hogy olyanokkal működhessek együtt, akik ugyanúgy hisznek a művészet fontosságában, mint én. Vállalkozó családból jövök, talán ezért is merek nagyokat álmodni” – fogalmaz Bérczi Linda. „Ha hiszek valamiben – ezen programok esetében például abban, hogy a kortárs képzőművészetet közelebb kell hozni az emberekhez –, akkor azért teszek és küzdök. Sokat is kell tenni azért, hogy új »fogyasztókat« vonjunk be, mert elég régóta nagy hiányosságokat tapasztalunk a hazai vizuális oktatásban. Mindegyik projektet sikeresnek érzem azonban, mert rengeteg emberhez hoztuk és hozzuk ma is közelebb a kortárs képzőművészetet” – teszi hozzá.

Bérczi úgy látja, hogy a művészetfogyasztás sok országban jóval megszokottabb dolog, mint itthon, ez pedig már az oktatásból és a szocializálódásból fakad. Az elmúlt években viszont számos olyan rendezvény valósult meg, amely segített leküzdeni az úgynevezett „küszöb-félelmet", vagyis azt, hogy az emberek nem mernek bemenni egy kiállítótérbe. Egy galérialátogatás alkalmával például – amelyet a Budapest Art Week programsorozat is kínál – sokkal könnyebb egy vezetővel és egy csoporttal besétálni. Ha pedig valaki egyszer már átlépte a küszöböt, akkor onnantól kezdve már egyedül is könnyebben megy be.

A The Space galéria kívülről (forrás: a Galéria Facebook-oldala)

Noha az eddigiek alapján azt hihetnénk, hogy Bérczi Linda hosszú évek óta gyűjti is a műveket, az első vásárlása csak 2018-ban történt. „Korábban is volt néhány műtárgyam, azonban kifejezetten gyűjteni csak viszonylag későn kezdtem el. Ádám Zsófia Vetületek IV-V. című munkája sokáig az irodánkban lógott a falon, kölcsönben. Aztán egy nap Zsófi szólt, hogy elvinné, mert akadt rá egy érdeklődő, és akkor azt éreztem, hogy nem szeretném ezt a képet elengedi, így megvettem tőle. Azóta is nagyon szeretem ezt az alkotást. Mostanra megközelítőleg hatvan műből áll a gyűjteményem, de a legnagyobb bánatomra ezek nagy része a raktárba szorul, mert nincs elég fal, ahol elférnének” – mondja.

Amikor arról kérdezem, hogy galeristaként hogyan szükséges támogatnia egy művészt, kiemeli, hogy egy jó művész–galerista kapcsolatban elengedhetetlen a rendszeres kommunikáció, így ő is sokat beszélget a művészeivel, külön-külön és csoportban is. Igyekszik felmérni, hogy kinek miben tudja megkönnyíteni az életét, és szerinte az is fontos, hogy érezzék, akármikor felhívhatják, ha felmerül bennük egy kérdés. Így az empátián túl a kölcsönös tisztelet is nélkülözhetetlen, valamint az, hogy csapatként is jól tudjanak együttműködni.

Hogy miért pont most, a jelenlegi, meglehetősen nehéz piaci helyzetben döntött a saját galéria nyitása mellett, arra egyszerűen csak annyit mond, hogy ehhez nincs tökéletes időpont, mivel mindenképpen kell idő, mire a köztudatba beivódik a hely. Még úgy is, hogy a kapcsolatrendszere az egyéb művészeti tevékenységeiből fakadóan kiterjedt. Azt azonban hozzáteszi, hogy amikor a döntés megszületett, még messze nem látszott, hogy ilyen lesz a helyzet, de ennek ellenére bizakodónak érzi magát, hiszen szerinte ez a pillanat sem jobb vagy rosszabb a többinél.

A The Space nemcsak galériaként működik, hanem programoknak, workshopoknak is otthont ad: a Budapest Art Mentor képzésnek, az aktuális kiállításhoz – amely jelenleg Kiss Botond András: Meditációs vortex című tárlata – kapcsolódó programoknak és a Művészettörténeti Szabadegyetemnek. Utóbbi A táj arcai – A tájkép alakváltozásai a képzőművészetben címet viseli. A Révész Emesével közösen életre hívott előadás-sorozat alkalmával a reneszánsz kezdetektől a tájkép barokk, romantikus és plein air alakváltozásáig tekinti át a témát, érintve a különféle tájtípusokat is.

Forrás: a The Space Facebook-oldala

Eddig rengeteg pozitív visszajelzést kapott a galériával kapcsolatban, kezdve attól, hogy már maga a ház is elvarázsolja az oda belépőket, akik egy udvarra érkeznek:

„Azért is választottam ki ezt a Hattyú utcai épületet, mert szerintem nagyon fontos az összbenyomás. Jó érzés látni, hogy az emberek szeretik a galéria terét, az apró részleteket, amelyeket a belsőépítésszel együtt megálmodtunk, sőt. A művészkör kiválasztását is dicsérik. Jelenleg hét művésszel dolgozom együtt, akik között festőművész, fotóművész és kárpitművész is akad, általuk pedig a figurális és az absztrakt vonal is képviselteti magát. Elmondhatom, hogy pontosan azt a hatást váltottam ki, ami a cél volt”.

Nyitókép: Bérczi Linda (fotó: Hajnal Gabriella)

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!