Védett kincseink

Amint leütjük az utolsó karaktert a billentyűzeten, „felvéssük” az utolsó hangjegyet a kottára, az utolsó ecsetvonást a vászonra, a mű az egész világon védetté válik.

Szeretünk magunkra olyan kreatív népként gondolni, amelynek találmányai előre viszik a világot, művészeti alkotásai megszépítik a hétköznapokat. De vajon mennyire vagyunk tisztában a szabadalmi szabályokkal vagy a szerzői jogi védelemmel? Óvjuk értékeinket? Tudatában vagyunk a jogainknak? Cikksorozatunk első részében többek között erről beszélgettünk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szakértőivel.

Golyóstoll, dinamó és bűvös kocka: ha azt mondom, magyar találmány, a legtöbben e tárgyakra gondolunk először. – A magyar mindig is innovatív nép volt, sok jó ötlet születik hazánkban, 125 éve pedig ezeket a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) védi – mondja Legeza Dénes, a Tájékoztatási és Innovációtámogatási Főosztály vezetője. – A hivatal születése óta több mint 230 ezer szabadalmat jelentettek be, ma is számos nagyon jó megoldás lát napvilágot. Fontos tudatosítani az ötletgazdákban: találmányukat érdemes levédetni, anélkül bárki lemásolhatja vagy hasznosíthatja őket. Nem minden szabadalomban van üzleti érték, azonban minden évben találkozunk olyan jelentős magyar találmánnyal, ami hamar nemzetközi hírnévre tesz szert.

Büszkék lehettünk az utóbbi években például Losonczi Áron találmányára, az üvegbetonra, amelyet építészeti megoldásként már világszerte alkalmaznak. Vagy itt van a Teqball, a labdarúgás és az asztalitenisz elemeinek ötvözésével kialakított sportág: a Borsányi Gábor fejéből kipattanó ötlet jó eséllyel akár olimpiai szám is lehet. De nem feledkezhetünk meg Sebő Gyuláról sem: nem tudunk úgy végigmenni az utcán sem itthon, sem külföldön, hogy ne látnánk találmányát sok négylábún – a Julius-K9 kutyahám hamar ebek és gazdáik kedvencévé vált. Mindezen találmányok – mivel országhatáron túl is ismertek – nemcsak hazai, de számos nemzetközi szabadalommal, design- és védjegyoltalommal rendelkeznek.

Mielőtt továbbmennénk, fontos tisztázni: maga a szellemitulajdon-védelem két nagyobb részből tevődik össze. Az egyik az iparjogvédelem, ebbe tartoznak a találmányok, védjegyek és formatervezési minták. Ahhoz, hogy ezek védetté váljanak, be kell jelenteni, itthon az SZTNH-nál, vagy külföldön, más nemzetközi szervezetnél – így érhetjük el, hogy az adott országban vagy Európa-szerte oltalom alá kerüljön a találmányunk vagy védjegyünk. Az SZTNH munkatársai nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos ez az oltalom, hiszen ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, más gazdagodhat meg az ötletünkből. Az SZTNH ügyfélszolgálata bárki számára nyitva áll.

A másik ág a szerzői jog. Ez esetben nem kell a hivatalba vándorolni: amint leütjük az utolsó karaktert a billentyűzeten, „felvéssük” az utolsó hangjegyet a kottára, az utolsó ecsetvonást a vászonra, a mű az egész világon védetté válik, de ezt is tovább erősíthetjük az önkéntes műnyilvántartásba vétellel.

Az SZTNH munkatársainak tapasztalata szerint az érintettek számára sem mindig egyértelmű, mikor és hogyan érvényesíthetik jogaikat, mire jogosult a szellemi birtokosa, mire nem, milyen esetben indíthat jogi eljárást, és mikor érdemes inkább peren kívül megállapodni, ha visszaélésről szerez tudomást. Ezeknek a kérdéseknek – legyen szó iparjogvédelemről vagy szerzői jogi védelemről – tanulmányokban és könyvekben, online elérhető, ingyenes szöveges és videós tartalmakban lehet utánanézni. Fontosak ezek a tartalmak, hiszen ahogyan a világ, úgy a szellemi tulajdon védelméről szóló jog is folyamatosan változik, alakul. – Mi magunk is próbálunk olyan innovatívak lenni, amennyire a bejelentőink. A technológiai változásokhoz igazítjuk a hivatal működését is, így már szinte valamennyi szolgáltatásunk elérhető elektronikus úton. Míg korábban a feltalálók azon versenyeztek, ki ér előbb a szabadalmi hivatalokba, ma annak lesz előbb bejelentése, aki gyorsabban kattint a gombra – mondja Legeza Dénes. – A pandémia azonban új helyzetet teremtett a szellemitulajdon-védelem területén. Nem lehetnek a szerzők kárvallottjai a kultúrafogyasztás és oktatás elmúlt évbeli változásainak. Ezért próbáltuk megtalálni a megoldást, hogy jogszerű legyen minden online térben tartott óra, koncert, bármilyen egyéb rendezvény.

Legeza Dénes

– Az, hogy egyik napról a másikra mindenki az online térbe költözött, az oktatás, a koncerttermek, a színházak, de még a múzeumok is virtuális tárlatvezetést tartottak, megsürgette a változtatást – veszi át a szót Lábody Péter, a Szerzői Jogi Főosztály vezetője. – A fő célunk, hogy az egész szerzői jogi rendszert a digitális, online világhoz igazítsuk, korszerűsítsük. A szerzői jogi szabályozás lényege, hogy fő szabály szerint a szerző bele tudjon szólni abba, műveit miként használják fel. Fontos elvárás egyúttal e jogterülettel szemben az is, hogy bizonyos méltányolható esetekben a felhasználásra engedélykérés nélkül is sor kerülhessen. Az utóbbi időben számos társadalmi igény megfogalmazódott a szabad felhasználásra: például a távoktatásban. Az oktatási intézményeknek szemléltetési célból már a tavaly induló tanévtől több lehetőségük van, Márciusban, a tervezettnél egy évvel korábban vezettük be azt a módosítást, hogy minden tanár immár engedélykérés nélkül tudjon felhasználni tartalmakat (könyv vagy filmrészleteket, előadásrészleteket, fotókat, stb.) online is az oktatási tevékenység szemléltetési céljára.

Lábody Péter

Hasonló változás, hogy június 7-étől könnyebben hozzáférhetőek lesznek (kulturális intézmények, például könyvtárak) által a kereskedelmi forgalomban nem elérhető művek, például régebbi folyóiratok, albumok, plakátok, magánfotók, könyvek. A könyvtárak digitalizációs munkáját e téren szintén új szabad felhasználási esetek vagy közös jogkezelő szervezetek segítik – ezek a szervezetek képviselik például a zeneművek és a vizuális művek jogosultjait.
– Igazságosabbá kellett tenni a szerzői jogi felhasználást a nagy közösségi médiaplatformok egyre nagyobb térnyerése miatt is – teszi hozzá Lábody Péter. – Korábban az Európai Unióban nem volt egyértelmű, hogy ha valaki nem saját alkotását (zeneművet, színházi vagy táncelőadást) tölti fel a legnagyobb videómegosztó platformokra, akkor ezek után ki fizet a jogutódnak. A feltöltő? A platform? Most, két év egyeztetés és előkészítés után az Európai Unióban – és ezzel persze hazánkban is – eldőlt a kérdés: a platform fizet a nem profitszerzésre törekvő, amatőr feltöltőknek. Ez fontos bevételt jelent majd az eddig is érkező jogdíjak után. Egyértelműbbé válik a jog a visszaélések terén is: ha eddig azt láttuk, hogy az alkotásunkat valaki jogszerűtlenül használta, például az engedélyünk nélkül osztotta meg, csak utólag kérhettük a weboldalt, hogy törölje a tartalmat. Vagyis a jogosult csak futni tudott a jogsértés után. Most elébe megyünk: a szerzői jog tulajdonosa előre jelezheti, melyik tartalmát lehet megosztani és melyiket nem. A platformok tehát már a feltöltés pillanatában, az elérhetőség előtt ellenőrzik, a jogosult egyetért-e azzal. Ha igen, akkor az elérhetőség kapcsán a platform jogdíjat fizet.

Az, hogy a gyakorlatban mindez hogyan működik majd, további kérdéseket vet fel, mondja Lábody Péter. Bizonyára lesznek vitás esetek, félő az is, hogy a platform akkor is tilt, amikor nem kellene: – Ha például kritikai videót készítek valamely filmes témában, ehhez pedig kiragadok egy részletet az említett műből, vagy ismertetek egy képzőművészeti alkotást, előfordulhat, hogy a platform nem engedélyezi a videót. Az efféle kellemetlenségek elkerülését külön mechanizmus biztosítja. A lényeg, hogy igazságosabb legyen a rendszer, hogy az óriás techcégek, amelyek a közösségi média látogatói után a felületeik hirdetéseiből meggazdagodtak, vegyenek részt a szerzői jogosultak díjazásában. Ez jogos igény, ha csak arra gondolunk, hogy a legnagyobb videómegosztó platformokon mennyi zenei, filmes, vagyis szerzői jogilag védett, és eddig a jogosultaknak csak aprópénzt hozó tartalom érhető el.

Lábody Péter szerint az, hogy az alkotók mennyire védik szigorúan műveiket, hol osztják meg ingyen és hol szeretnének belőle bevételt generálni, egyéni üzleti döntés kérdése. – Könnyen előfordulhat, és láttunk már erre nem egy példát, hogy egy együttes, képzőművész, táncművész számára fontosabb, hogy minél többen megismerjék a nevét, alkotásait (és ne rossz minőségben, kalózkodással elérve), így saját maga teszi ingyen elérhetővé akár weboldalán, akár a közösségi médiában a tartalmat.

És bár a szerzői jog a mű megszületésének pillanatában életbe lép, a szakemberek egybehangzó véleménye szerint hasznos az alkotást az SZTNH önkéntes műnyilvántartásában bejegyeztetheti.  Ilyen bejelentés hozzávetőlegesen 1000 érkezett be tavaly, ez megfelel az évi átlagnak. A bejegyzést online is megtehetjük, mindössze 5000 forintért, pár nap átfutási idővel – így biztosítjuk, hogy később, esetleges jogvita esetén egyértelmű lesz, ki az alkotó. Az önkéntes műnyilvántartásba vétel kifejezetten hasznos lehet irodalmi, színpadi műveknél, építészeti alkotásoknál, szoftvereknél – olyan esetben, ahol több alkotó vesz részt a munkában, így elkerülhetjük a vitás eseteket.

----------------------------------------

A szerzői jog különböző nemzetközi értelmezéséről, vitás kérdésekről és azok feloldásáról cikksorozatunk következő részében beszélünk.