Védjegye: lendület és rugalmasság

Immár húsz éve tevékenykedik az olasz–magyar kapcsolatrendszereket is erősítő este’r partners belsőépítész-iroda vezetőjeként Radnóczy Eszter. A valódi partneri viszonyra törekvő építészműhely számtalan hazai és külhoni sikerrel is büszkélkedhet Dániától Németországig, elég, ha csak néhány példát idézünk: a nemrég nyílt Tribe Budapest Airport szállodát, az Év Balatoni Háza pályázat elnöki különdíjasát, a balatonfüredi Petit Bois-t, de említhetjük az emblematikus Zazie Bistrót és a tokaji Generális Házat is. Ezúttal a szentendrei családi villa hófehér irodájában beszélgettünk, Eszter férjének nagypapája, Apáti Abkarovics Béla festőművész-tanár alkotásai között.

Honnan jött az ötlet az iroda névválasztásához?

Játszottam a nevemben rejlő szavakkal, ugyanakkor szerettem volna egy nemzetközi elnevezést és a csapatmunkát, partneri szemléletet demonstrálni. Merítettem onnan is, hogy a férjem ügyvéd, és az ügyvédi irodák, de az építészirodák is gyakran a „partner” nevet viselik. Ez jelzi: sok kompetencia adódik össze ahhoz, hogy komoly szakmai lefedettséggel tudjunk projekteket megvalósítani. Végül ezekből lett az este’r partners.

Elkötelezett, stabil csapattal dolgozik az iroda, egyre sikeresebbek, ismertebbek – amit a 2022-es év hoteltervezője díj és a 2023-as év belsőépítésze elismerés is bizonyít. Jól működik a kollégák között is a partneri viszony?

Igen. Számos szenior kollegánk van, a műszaki és kreatív vonalat például tizennégy éve Szabó Csilla építész vezeti az irodában mellettem, én az ügyfelekkel és az ügyvezetéssel foglalkozom koncentráltan. A jó együttműködés nagyon fontos a rengeteg projekt miatt is, ráadásul itt egymást is támogatják a kollégák. Mindenkinek megvan az erőssége, célunk az egyéni fejlődés is, de ezt éppen az újabb nagy közös projektek hozzák. Számomra minden folyamat izgalmas, a különböző elvárások mindig újat adnak. Úgy gondolom, nem az a jó tervező, aki mindent megcsinál egyedül, de az sem jó, ha valaki folyton ellenáll, ha nem rugalmas a folyamatok során.

A művészettel való kommunikáció fontosságát jól mutatta a 2020-ban elindított párbeszédes sorozatuk, az Egy műalkotás élete is. Hogyan sikerül beilleszteni a képzőművészetet az építészeti, belsőépítészeti alkotásokba?

Változó, hogy ez kinél hogyan működik. Úgy vélem, a belsőépítésznek nincs ezen a téren könnyű dolga, mert aki műértő, az egyrészt nagyon is tudja, mit akar, mi alapján választ műalkotást. Egy mű értéke, értékelése pedig mindig nagyon személyes kérdés. Másrészt, ha valaki az értékekkel tisztában van, akkor több lehetőség áll fenn: vagy egy alkotás köré építkezik, tehát mondjuk hófehér falakat szeretne és csak képeket a falra – van ilyen megrendelőnk –, hiszen számára ezek biztosítják az otthonosságot, vagy a belső teret és a képeket is egyformán szereti – ügyfélkörünkre ez utóbbi jellemző. 

Hogyan ad belsőépítészeti „válaszokat” ezekre a kérdésekre, igényekre az este’r partners?

Amikor teret építünk, valójában akkor is művészeti alkotásokhoz nyúlunk, még ha ezek elsősorban iparművészeti munkák is. Például egy Zsolnay-kerámiát, egy grafikát tervezünk a térbe, vagy a saját grafikusunkkal, illetve egy-egy felkért művésszel terveztetünk – ezek mind műalkotások.

Ezekhez a családi hátteréből merítette az inspirációt?

Az itteni irodában látható képek Apáti Abkarovics Béla művei, a férjem nagypapájának alkotásai. Az én családomban orvos, agrármérnök, tanár és mérnökök voltak-vannak, ugyanakkor az alkalmazott művészet is az életem része volt. A konyhánk mellett ott állt a satupad, amin barkácsoltunk gyerekkoromban, de ruhákat is készítettünk, Burda-szabásminták alapján. Nemrég egy építészlányt bátorítottam a varrásra, hiszen a ruhák szabásmintája lényegében ugyanaz, mint a tértervezés, szerkesztés két dimenzióban, amiből három dimenzió keletkezik. Ez szerintem nagyon izgalmas. Amit az ember gyerekkorában csinál, az valahol mélyen megmarad benne… 

Tribe Budapest Airport Hotel, Petit Bois Hotel Emerald Residence, Hotel Oktogon – a szállodai megrendelések mennyire adnak szabad kezet a tervezésben?

A hotelek brandingje jellegzetes, tudni kell, hogy mi illeszkedik a világukba, illetve mi fér bele a büdzséjükbe. Azt az összképet kell átadni, amit ők kívánnak megjeleníteni. Ugyanakkor úgy kreatívnak lenni, hogy adott egy stabil keretrendszer, nem könnyebb, inkább más típusú kihívás. Hiszen az ember mindig át akarja törni a korlátokat. Adott esetben monokrómban is tud tervezni a csapatunk, de az az igazi élmény, ha játszhatunk az anyagokkal, ha mozognak a felületek. Ezt a sokféleséget mindig megfelelően kell elhelyezni a térben, és attól lesz izgalmas a munka.

A Tribe Budapest Airport Hotel (fotó: Tamás Pál)

Hogyan működik a művészetpártolás a tervezői feladatokon belül? Mennyire érzékenyíthetők ez irányba az ügyfelek?

A magánügyfeleknél ez abszolút működik – például összekötöm őket egy galériával, elmegyünk közösen egy megnyitóra, javaslunk műveket. A nagyobb munkáknál ez összetettebb feladat. Az este’r partners a közületi projektekbe is igyekszik bevinni egy-egy műalkotást, vagy egyedileg kitalálni egy speciális burkolatot, csempét, illetve grafikákat. A brandinggel együtt például egyedi mintákat tervezünk szőnyegre, textilre. 

Mondanaerre példákat?

Most épp Virgo Haan észt fotóssal dolgoztunk, aki „cinemagráfokat” készít, korábban Majoros Áron Zsolt, Péli Barna (nagy kedvencem) szobrait, nagybányai művészek és kortárs alkotók képeit ajánlottam ki. Számunkra fontos a galériákkal való szakmai kapcsolat, így például Molnár Anival is, akivel több projekt esetében konzultáltunk, főként szállodák, irodák falaira szánt művekről.

A hazai márkák megismertetése is cél? Együttműködik velük a cég?

Szeretünk velük dolgozni, mert egy-egy kisebb tételt könnyű integrálni, például a Koralevics Rita-féle Paper Up!-ot. Gulyás Judit szőnyegeit, Vereczkey Szilvia textilműveit is csodáljuk, és igyekszünk az ügyfeleinknek javasolni. Az a tapasztalatom, hogy a hazai iparművészet, formatervezés mögött elenyésző a támogatás, és hiányzik az az ipari előállítási háttér, a gazdasági segítség, aminek köszönhetően ezek a termékek versenyképes piacot tudnának szerezni. Ahhoz, hogy egy magyar művész vagy formatervező alkotni tudjon és ismertté váljon, gazdasági támogatásra lenne szüksége, és nagy gyártókhoz kellene tervezőként bejutnia. Egy-egy példa szerencsére van, így a különleges dizájnjáról ismert világítástechnikai márka, a Luceplan Illan nevű lámpáját Horváth Zsuzsanna tervezte. 

Közvetít-e magyar alkotókat vagy alkotásokat a külföldi partnerekhez?

Nagyon nehéz egy egyébként is kreatív iparban külföldre magyar tervezőket közvetíteni. De minden projektünkben megjelennek magyar kézműves alkotások. Készítettünk már díszítőfestőkkel alpesi trompe-l’oeil-t* bajor kastély falára és belső tereire, formáztunk már fafaragóval fejet lépcsőkorlátra, magyar paszományműhelyben készült egyedi textildíszekkel készítettünk korlátelemet, függönydíszt Svájcba. Illetve terveztünk az este’r partners csapatával az Informának egy különleges tükörkollekciót (ők alumínium nyílászárókat és kiegészítőket gyártanak).

Az itáliai szakmai együttműködés olaszországi tanulóévei után is megmaradt, hiszen az este’r partners Milánóban is jelen van. Az olasz irodában mikor van ideje dolgozni?

A milánói irodát Stefano Napolitani építész kollégám vezeti, ott főleg lakóingatlanok építészetén, rehabilitációs területek újragondolásán van a tervezői hangsúly, ez a Waves Project. Partneri viszonyban vagyunk, összedolgozunk. Nem kell ott napi szinten jelen lennem. Mindemellett az olasz építészetre sokkal jellemzőbb a belsőépítészethez, dizájnhoz fűződő érzékenység. Ott nem különül el a két szakma, hanem egy közös alkotási folyamat vezet projektek egységéhez, szépségéhez. Inkább a mérnökirodák végzik a technikai rajzi feladatokat.

A Tribe Budapest Airport Hotel (fotó: Tamás Pál)

Az aktív olasz kapcsolatot példázza még az iroda honlapján több izgalmas műhelylátogatásról, szakkiállításról szóló beszámoló. A munkáikat olasz nyelven bemutató cikkeket is találunk, például a Goloso e Curioso nevű lapban, a Villegiardini, az Archi.tektonika oldalain.  Milyen olasz gyártókkal, dizájnerekkel dolgoznak együtt?

Ez nagyon szövevényes, évtizedeken át épült kapcsolatrendszer. Az olasz dizájnra és a gyártók világára abszolút rálátunk, és sok nemzetközi barátság is született az évek alatt. Ha pedig a magyar–olasz együttműködésről beszélünk, ennek a néhány éve megnyílt budapesti Estorio Showroom a tökéletes példája. Ez a bemutatótermünk exkluzív képviselete mindazoknak, akikkel hosszú évek óta együtt dolgozunk, és célunk, hogy többek között kiváló minőségű olasz termékekkel ismertessük meg az ide érkező megrendelőket. Olyan olasz nevek szerepelnek a sorban, mint az Olive Lab, amely fiatal, dizájnlámpákkal foglalkozó építésztervezők műhelye, valamint a Kreoo márványműhely – ők egyedi, érzékeny anyagokból készült dizájnmunkákat gyártanak fürdőszobai berendezéshez. Ez utóbbi kiváló példája a modern formába öntött múltidézésnek is. Ha pedig óriáscégeket kellene sorolnom, mondhatnám akár az élenjáró konyhagyártó Valcucinét, a gyönyörű textileket gyártó Rubellit és a különleges hidegburkolat-gyártás technikai úttörőit, az Iris Ceramiát és a Laminamot. 

A szakmai munka mellett tehát számos olasz–magyar barátság is összeköti Itáliával?

Így van, nagyon sok itáliai alkotóművésszel, tervezővel alakult ki barátság, például a római Arturo Stalteri zenszerző-zongoraművésszel, Marta Salával, aki egy különleges bútorkollekció megálmodója. De mondhatnám a milánói ADI DESIGN múzeumot is tervező építészeket, Ico Migliorét és Mara Servettót, akik a Migliore + Servetto iroda vezetői. Terveztük, hogy összekötjük az olasz és a magyar kultúrát a muzeológián keresztül, bár ez egyelőre csak egy elképzelés. Remélem, megvalósul…

Milyen tervekben gondolkodnak jelenleg? Van-e álomprojekt?

Van néhány nemzetközi projektünk, elsősorban szállodák, de magánmegrendelésünk is, így például egy régi ügyfelem a Chiemsee-n lévő kis kastélyához kért újabb belsőépítészeti és felújítási munkákat. Nincs konkrét álmom, inkább arra vágyom, hogy kulturált és magas színvonalú szakmai körülmények között klassz tereket hozzunk létre, nemcsak hazai területen. Szerencsére a lehetőségeink folyamatosan bővülnek. Hiszek abban, hogy a szakmai alázat, a sok befektetett munka és a tapasztalat meghozza az eredményeket, amíg az ember szereti, amit csinál.

*A trompe-l'œil francia kifejezés, jelentése: szemet becsapó. Olyan ábrázolási forma, amely 3D-s illúziót kelt egy 2D-s felületen, megtévesztve a nézőt.

Az eredeti cikk a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Radnóczy Eszter (fotó: Glazer Attila)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

A kultúrába fektető pénzintézet – Az Unipol-sztori

Kevés brand tudja úgy ötvözni a luxust a gondolatisággal, mint a Prada – A divatház nemcsak ruhakölteményeivel, de vállalati gyűjteményével is maradandót alkot

„Nyerő stratégia befektetni a kultúrába és a kreatív iparágakba” – Michele Coppola az Intesa Sanpaolóról

Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés – Olasz belépő a művészeti szférába