Világjáró Nemzeti Balett – színház nélkül

A Spanyol Nemzeti Balett viszonylag fiatal társulat, 1979 óta létezik, ám a világ leghíresebb balerinája, Maja Pliszeckaja is volt már az igazgatója. Az alapvetően turnézó, épület és állandó fellépőhely nélküli együttes a spanyol kormány kulturális minisztériumának irányítása alá tartozik, repertoárjában megtalálhatók a spanyol és külföldi szerzők éppúgy, mint a klasszikus balettek és a neoklasszikus alkotások. Működési struktúrája még a régi iskolát követi, szinte száz százalékban állami fenntartású.

A Compañía Nacional de Danza, vagyis a Spanyol Nemzeti Balett 2019-ben kinevezett jelenlegi vezetőjének neve ismerősen csenghet a hazai táncélet szereplőinek is, ugyanis 2006-ban Joaquín de Luz nyerte a nemzetközi balettszcéna egyik legrangosabb eseményét, a budapesti Rudolf Nurejev Nemzetközi Balettversenyt, amely megmérettetésen díjat nyerni is óriási szó, nemhogy a legjobbnak lenni.

Don Quijote a Spanyol Nemzeti Balett előadásában (forrás: CND)

A negyvenöt éve működő együttesnek nincs otthona, anyaszínháza, de még állandó fellépőhelye sincs, ami nemzeti balettegyüttes lévén elképesztő, és számunkra értelmezhetetlen. Van néhány frekventált madridi, illetve spanyolországi helyszín, ahol fellépnek, ilyen például a Teatro Real, ahol a következő évadban a Don Quijote-t mutatják be, de egyébként a CND, ahogy rövidítve Spanyolországban hívják, alapvetően turnézó társulat.

Az együttes Ballet Clásico Nacional, vagyis Nemzeti Klasszikus Balett néven Victor Ullate igazgatásával alakult meg. 1983 februárjában María de Ávila vette át az igazgatói posztot, aki különös hangsúlyt fektetett arra, hogy megnyissa az ajtókat olyan koreográfusok előtt, mint George Balanchine és Antony Tudor. A világ leghíresebb balerinája, Maja Pliszeckaja is vezette az együttest 1987 és 1990 között, őt a nemzetközi hírű táncművész-koreográfus, Nacho Duato követte huszonegy éven keresztül. A jelenlegi igazgató, Joaquín de Luz öt éve vezeti a társulatot, céljai között hangsúlyosan szerepel a spanyol és nemzetközi nő koreográfusok bevonása a repertoárba, a szponzorok, mecénások keresése, illetve a kreatív művészi együttműködések (például közös fellépés a helyi színházak zenekaraival) folyamatos keresése.

Peter Martins, a New York City Ballet vezető balettmestere beállítja a La Sylphide Sterling Hyltin és Joaquin De Luz jelenetét 2015-ben (fotó: Paul Kolnik)

A CND munkájának fontos eleme a külföldi turnézás, az elmúlt évadban Tajvanon, az Egyesült Államokban, Kanadában és Németországban jártak, illetve folyamatosan fesztiválokon vesznek részt, idén júniusban például a Granadai Nemzetközi Zenei- és Táncfesztiválon léptek fel.

Joaquín De Luz nemzetközi hírnévre szert tett táncművész, társulatvezető és koreográfus egyben, számos együttesnél megfordult a világban vendégművészként, köztük a San Francisco Balettnél, a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színházban, a Kubai Nemzeti Balettnél és a Buenos Aires-i Teatro Colón Balett-társulatánál, a világ leghíresebb balettegyüttesének, a New York City Balettnek pedig szólistája, majd principálja (vezető szólistája) volt. Ebből következően szerteágazó külföldi kapcsolatokat ápol, amit a turnézó társulat életében kiválóan ki tud használni. Tanított New Yorkban, Los Angelesben, Philadelphiában, és neves koreográfusok meghívása mellett maga is készít koreográfiákat a CND számára.

Compañía Nacional de Danza, vagyis a Spanyol Nemzeti Balett (forrás: CND)

Pályafutásának számos elismerése közül a budapesti Nurejev Nemzetközi Balettverseny 2006-os első díja mellett kiemelkedik a világ egyik legrangosabb nemzetközi táncversenyéről, a moszkvai Benois de la Danse-ról elhozott legjobb férfi táncosnak járó díj 2009-ben, a Madrid Kulturális Díja 2010-ben és a spanyol nemzeti táncdíj 2016-ban.

De Luz ötéves igazgatói megbízatása 2024 augusztusában járt le. A kulturális minisztérium által kiírt, a következő ciklusra vonatkozó vezetői pályázatra lezárult már a jelentkezés, de lapzártánkig nem hirdettek még eredményt, Maite Villanueva Peñalver, a társulat kommunikációs igazgatója arról tájékoztatta az Art is Businesst, hogy ők maguk sem tudják, ki lesz az új igazgató. (A cikket eredetileg a 2024 nyarán megjelent, nyomtatott lapszámunkban közöltük. A CND új igazgatója 2024 szeptemberétől Muriel Romero – a szerk.) De Luz az elmúlt öt évben azon dolgozott, hogy minden darabjában a társulatra jellemző stílusú repertoárt fejlessze és egyedivé varázsolja; az együttes munkáját nemzetközi szintre emelje; a táncosok folyamatos képzésben vegyenek részt, és kiemelt helyet, illetve teret engedjen a nő koreográfusoknak.

Joaquín de Luz (fotó: Sergio de Luz)

– A repertoár volt a legfontosabb eszköz, ami segített a jövetelem óta lezajlott átalakulásban – mesélte lapunknak a számos nemzetközi balettegyüttest megjárt művészeti igazgató, hozzátéve, hogy ez a repertoár elképesztő lehetőségekkel ajándékozta meg a társulat művészeit. – Minden ide hozott darabot okkal mutattunk be – mondja büszkén a direktor, aki művészi kérdésekben szuperlatívuszokban nyilatkozik a társulatáról, ám ami a működési struktúrájukat és a finanszírozást illeti, meglehetősen negatív képet fest.

– Az együttes finanszírozási struktúrája régimódi és elavult. Költségvetésünk nem elég arra a fajta működésre, amit képviselünk, és talán a legrosszabb az, hogy nincs gazdasági autonómiánk, nem tudjuk a bevételünket visszaforgatni a társulatba, új produkciók létrehozására, mert az egész a kormánynak megy vissza. Nincs lehetőség céges támogatásra sem. A tánc Spanyolországban abszolút mostohagyereknek számít, az együttes teljes éves költségvetése alig haladja meg az ötmillió eurót, mindent beleértve. Ez az összeg alacsonyabb annál, mint amennyit a New York City Ballet spicc-cipőre költ. Céges szponzoraink egyáltalán nincsenek, bár az elmúlt évadunk bemutatója, a La Sylphide (A Szilfid) során használt spicc-cipőket a Mandarin Oriental hotellánc szponzorálta. Az együttesnek van egy baráti köre, ők szimbolikus összeggel támogatnak bennünket.

Joaquín De Luz a Szilfidben (forrás: CND)

De Luz azt mondja, nehéz szponzorokat találni, mivel Spanyolországban nincs igazán hagyománya a céges kulturális támogatásnak, és különösen igaz ez a táncra. Az adókedvezmény, amit a kormány nyújt a vállalatoknak, nem elég vonzó (negyven százalék, de csak idén január elsejétől), ezért a márkák inkább a sportba fektetnek, mert ott jobban látszódnak.

– Az INAEM (Instituto Nacional de las Artes Escénicas y de la Música) vagyis a Színpadi és Zeneművészetek Nemzeti Intézete, az együttest támogató kormányszerv nem is hisz a magán-, illetve a magán–állami vegyes fenntartású modellben, így aztán nem is támogatja azt. Ehhez politikai döntés kellene, de ebben a tekintetben jóval a szomszédos országok gyakorlata mögött kullogunk – tárja fel a problémát panaszosan az igazgató.

Józan paraszti ésszel az ember azt gondolná, hogy egy közel ötven éve létező sikeres nemzeti balett-társulatnak egy olyan országban, ahol a zenének, a táncnak, a flamencónak ekkora kultúrája van, kiemelt támogatást ad az állam. Azt is feltételeznénk, hogy mivel a zene és a tánc nemzetközi nyelv, és a társulat kiválóan képes világszerte is képviselni a nemzeti kultúrát, ezért egy prózai színházhoz képest hamarabb talál szponzorokat. Ám ez De Luz elmondása szerint csak a határaikon túl van így. A Covid-járvány sem hozott változást a szponzoráció tekintetében, sem pozitív, sem negatív irányban. A társulat ugyan honlapján hirdeti, hogy keresi a mecénásokat, (magánszemélyként 150 eurótól válhatunk azzá, amihez 80 százalékos adójóváírás jár), de egy kormányzati e-mail-címen lehet jelentkezni, továbbá a felhívás a kulturális minisztérium jogi felvilágosítására hivatkozik, ami furcsává teszi a helyzetet. Képzeljük csak el, mi lenne, ha nálunk úgy keresne egy társulat vagy színház magánmecénást, hogy a nekik szánt pénzt a kulturális minisztériumnak adnánk, vagy legalábbis azon keresztül. Nem csoda, ha nem működik a konstrukció.

A Compañía Nacional de Danza a fesztiválszerepléseken túl egyéb kezdeményezésekkel is próbálja a táncot népszerűsíteni, múzeumokkal is együttműködik, például a Pradóval és a bilbaói Guggenheim Múzeummal, illetve divatmárkákkal kulturális eseményeken. Nemrégiben fotósorozatot készítettek különböző spanyol városokban, a táncosokat, illetve egy-egy mozdulatukat az adott város jellegzetes helyszínén fotózták, így hozva közelebb a táncművészetet a városi élethez.

Nyitókép: Joaquín de Luz (forrás: Compañía Nacional de Danza)

Lásd még:

„Modern, még akkor is, ha már klasszikusnak tekintik” – Interjú Eugenia Eirizzel, Antonio Gades özvegyével, a Gades Alapítvány létrehozójával

„A világszínvonalú dolgok érdekelnek” – Interjú Ladányi Andrea táncművésszel