Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés

Olaszország kulturális öröksége nem csupán a turistákat vonzza, hanem a jövő kulturális menedzsereit is. Az itáliai oktatás a világ élvonalába tartozik; az intézmények közül az SDA Bocconi School of Management magánegyetem nemzetközi képzése mára az egyik legelismertebb programmá nőtte ki magát: a 2024-es Eduniversal rangsor szerint első helyen végzett a kulturális és kreatív ipari menedzsment kategóriájában. A kurzusok sajátosságait és sikertényezőit Piergiacomo Mion Dalle Carbonare, a Bocconi kulturális menedzsment szakirányának egyik vezető oktatója és programfelelőse, a FAI –  Fondo per l'Ambiente Italiano (Olasz Alapítvány a Környezetért) – milánói irányítójaismertette.

Több olasz felsőoktatási intézmény is képez művészeti menedzsereket, de más-más fókusszal, illetve nem mindegyik iskola fogad külföldi diákokat is. A milánói Università Cattolica del Sacro Cuore (Szent Szív Katolikus Egyetem) hároméves, olasz nyelvű alapképzése, a művészet, a kultúra és a szórakoztatás gazdaságtana és menedzsmentje például társadalomtudományi megalapozottságú, és a kulturális örökség  menedzselésére készíti fel hallgatóit. Az Università di Bologna (Bolognai Egyetem) kétéves mesterképzése, a kultúra és a művészetek innovációja és szervezése angol nyelven zajlik, míg a Luiss Business School (Luiss Üzleti Iskola) gyakorlatorientált, egyéves, olasz nyelvű művészetmenedzsment programja többek között kiállítások és egyéb művészeti események szervezésének részterületeire összpontosít. A speciális érdeklődésű jelentkezők olyan mesterképzések közül is választhatnak, mint a Bocconi Egyetem (SDA Bocconi School of Management), a Római Üzleti Iskola (Rome Business School) és a Luiss kulturális, luxus-, illetve divatipari menedzsment programjai – mindez jól mutatja a lehetőségek gazdag tárházát. 

Az Eduniversal 2025-ös világranglistáján több itáliai mesterképzés szerepel. Tizenkettedik helyezést ért el a Politecnico Milano Graduate School of Management és az Accademia Teatro alla Scala előadóművészeti menedzsment képzése, ami huszonnégyezer euróba kerül. A La Scalával fennálló szoros együttműködés révén a hallgatók betekintést nyerhetnek egy világszerte ismert kulturális intézmény működésébe. 

Harminchatodik a listán a Rome Business School művészeti és kulturális menedzsment programja, amelynek keretében a diákok olyan nemzetközi kulturális szervezetekkel működhetnek együtt, mint az UNESCO és a Christie’s. Negyvennyolcadikként tartják számon az Università Cattolica del Sacro Cuore művészetmenedzsment képzését, amely a gazdasági kurzusokon kívül mélyebb betekintést nyújt a művészettörténetbe, valamint a vizuális és előadó-művészetek világába. 

Az SDA Bocconi művészetmenedzsment- és adminisztráció mesterképzése – amely tavaly még az első helyen szerepelt – az idei negyedik helyezettként is messze kiemelkedik: tartalmában, nemzetköziségében és eredményességében egyaránt.

A Bocconi is öregbíti Milánó hírnevét

Az egyetemen a művészeti-, kulturális és kommunikációs közgazdaságtan és menedzsment alapképzés angolul és olaszul is elérhető, a következő tanévtől évente tizennyolcezer-kétszáz euróért. A tanterv a projektmenedzsmentre fókuszál csoportmunkákon és workshopokon keresztül, amiket cégek és intézmények ihlettek. A képzés végén a diákok választhatnak egy workshopot, gyakornokságot vagy egy partner egyetemen induló kurzust. Ennek folytatása a művészeti-, kulturális-, média- és szórakoztatás közgazdaságtan és menedzsment angol nyelvű mesterképzés, szintén évi tizennyolcezer-kétszáz eurós tandíjjal. A második blokkban a diákok specializációt választanak, aminek célja, hogy segítse definiálni orientációjukat. A program végén kötelező a szakmai gyakorlat. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy egy évvel a végzés után a foglalkoztatottak mintegy harminc százaléka külföldön dolgozik. 

Az intézmény egy évtizede indított művészetmenedzsment és adminisztráció mesterképzése a legismertebb. Évente átlagosan harmincöt-negyven diákot vesznek fel, és általában négyszeres a túljelentkezés. A hallgatók négyötöde külföldi, többnyire Európából, Észak-Amerikából, Latin-Amerikából és Kínából érkezik.

A felvétel egyik feltétele a legalább hároméves, releváns munkatapasztalat. A diákok között akadnak idősebbek is, akik a kurzusok során megismerik az új generáció szemléletét, míg a fiatalabbak tapasztaltabb társaik tudásából okulhatnak. A jelentkezők hetven százaléka társadalomtudományi vagy művészeti hátterű, céljuk, hogy menedzsmenttudásra tegyenek szert; harminc százalékuk olyan, többnyire már erős menedzsmenti készségekkel felvértezett pályázó, akik karrierváltás előtt állnak, és többet szeretnének tudni a művészeti világ működéséről.

A Bocconi magánegyetemen az egyéves posztgraduális képzés összesen harmincezer euróba kerül. Ösztöndíj nincs, de a tandíj elengedésére van lehetőség – mértéke évről évre változik, de általában négy-hat diák kaphat húsz-huszonöt százalék kedvezményt.

Gyakorlatorientált oktatás

Az akadémiára más egyetemről is érkeznek oktatók. Minden tantárgy esetében bevonnak szakértőket, illetve gyakorlati szakembereket is, akik  vendégelőadásokat, illetve terepgyakorlatokat tartanak – például az előadó-művészet témakörében Mark Volpe, a Boston Symphony Orchestra (Bostoni Szimfonikus Zenekar) korábbi elnöke és ügyvezető igazgatója. 

A tananyag öt blokkra oszlik: alaptantárgyak, soft skillek (szociális készségek), képzőművészeti piac, olasz tanulmányút, valamint gyakornoki munka vagy saját vállalkozás létrehozása. Az alaptantárgyak erős menedzsmentalapokat adnak, olyan témákban, mint például piackutatás és a pénzügyi elemzés. A soft skillek blokkban többek között az üzleti etikáról esik szó. A képzőművészeti piac ismeretkörben tanulmányozzák a szcéna szereplőit és jelenségeit, többek között az NFT-k (nem helyettesíthető tokenek), a digitális kereskedelem térnyerését. 

A Grand Tour (Nagy Túra) tanulmányúton kulturális intézmények menedzsereit látogatják meg, Velencétől Szicíliáig hogy első kézből szerezzenek ismereteket a művészetmenedzsment kihívásairól. A képzés záróakkordját, a szakmai gyakorlatot, illetve a saját vállalkozás indítását a világ bármely pontján teljesíthetik a hallgatók. Mint Piergiacomo mondja, a legtöbb diák a gyakornokságot választja, a külföldi hallgatók zöme szeretne Olaszországban tapasztalatot szerezni, majd később saját hazájában karriert építeni. Voltak már néhányan, akik saját vállalkozásba kezdtek, például online piacteret hoztak létre kézműves vagy egyéb művészeti termékeknek, de akadt olyan is, aki üzleti tervet írt egy magánmúzeumhoz, amiben saját gyűjteményét állítaná ki.

Alappillérek

Az oktatást kombinált módszertan jellemzi. A tantárgyak három pillérre épülnek: az elméleti részt egy egyéni feladat és egy gyakorlati csoportmunka követi, majd mindez kiegészül vendégelőadók kurzusaival, illetve a terepgyakorlatokkal. A 2024/2025-ös tanévben a diákok a fundraising (adománygyűjtés) tantárgyból a torinói egyiptomi múzeummal (Museo Egizio), marketingből az Olasz Nemzeti Alappal (Fondo per l’Ambiente Italiano), kreatív vállalkozásból a Prada Alapítvánnyal (Fondazione Prada), illetve művészeti tanácsadásból négy nápolyi kulturális intézménnyel működtek együtt. Ezek az alkalmak kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyakorlatban alkalmazzák mindazt, amit a kurzusokon tanultak. Piergiacomo szerint „a vendégelőadók is nagyon fontosak, abból a szempontból, hogy a hallgatók stabil kapcsolatot ápoljanak a piaci szereplőkkel”. Mindemellett a diákok beléphetnek a Luxury & Arts Clubba (Luxus- és Művészetek Klub) vagy bármely másik bocconis diákszervezetbe, ahol további tapasztalatokra és kapcsolatokra tehetnek szert. 

Piergiacomo Mion Dalle Carbonare egy milánói FAI-eseményen (fotó: FAI)

Pályakezdés

A volt diákok negyven százaléka a kulturális örökség, harminc százaléka az előadó-művészet területén helyezkedett el, a többiek pedig a kreatív iparágak egyikében. A legtöbben külföldön kezdik meg pályájukat, általában azok maradnak Olaszországban, akik beszélik a nyelvet. A program sikerét jelzi, hogy nagyon kevés a pályaelhagyó. „Egyrészt, aki jelentkezik erre a képzésre, az általában nagyon elhivatott, rengeteg pénzt, időt és energiát fektet abba, hogy a kulturális szférában dolgozhasson. Másrészt a hallgatók bizonyos százaléka abban az életkorban van, amikor már nehezebb váltani. A néhány pályamódosító is a művészeti szektorhoz közel álló luxus- vagy divatipart választja” – fogalmaz Piergiacomo Mion Dalle Carbonare.

A kulturális szféra munkaerőpiacára nehezebb belépni, mint a kereskedelmi termékek vagy a forprofit szektor esetében. Ennek ellenére a képzés végét követő fél éven belül mindenki talál munkát a szakmában, persze ez az előzőleg megszerzett kulturális munkatapasztalatnak és kapcsolati hálónak, illetve a korábban végzett, alumni által megosztott munka- és gyakornoki lehetőségeknek is köszönhető.

Piergiacomo úgy véli, a képzés egyedisége és legnagyobb ereje a nemzetköziségében, a kapcsolati tőkében, a tanulmányútban és nem utolsósorban az egyetem kutatási hátterében rejlik. Az alumniból és együttműködő, nemzetközi kulturális intézményekből álló kapcsolati háló magas minőséget képvisel. A Bocconi intézményi partnerei is emelik a kurzusok színvonalát, például a bilbaói Guggenheim Múzeum minden tanévben biztosít egy gyakornoki helyet. A tanterv is kiemelkedő; a következő tanévtől a mesterséges intelligencia és a digitális marketing is nagyobb hangsúlyt kap. „Az SDA Bocconi School of Management innovatív, és igyekszik lépést tartani a korral” – összegzi a szakember. Erre bizonyság, hogy előkelő helyen szerepelnek a világranglistán.

Az eredeti cikk a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: A Bocconi Egyetem campusa Milánóban (fotó: Bocconi)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

A kultúrába fektető pénzintézet – Az Unipol-sztori

Kevés brand tudja úgy ötvözni a luxust a gondolatisággal, mint a Prada – A divatház nemcsak ruhakölteményeivel, de vállalati gyűjteményével is maradandót alkot

„Nyerő stratégia befektetni a kultúrába és a kreatív iparágakba” – Michele Coppola az Intesa Sanpaolóról