Momentán Társulat

A kiszámíthatatlanság ereje

Sün és korona. Előbbi 2006-os, utóbbi az idei előadásaik kulcsszava. Az ország legismertebb improvizációs színházi csapatának tagjai húsz éve játszanak együtt, tizenhét éve Momentán Társulat néven.

 

Több mint improvizációs színház: széles repertoárral, telt házzal játszanak (egyes előadásaikra lehetetlen jegyet szerezni), hétvégi workshopokat, táborokat, heti imprócsoportokat szerveznek különböző korosztályoknak, tinédzserektől nyugdíjasokig, a legnagyobb és legkülönfélébb profilú cégek hívják őket, hogy tréninget tartsanak a munkatársaknak és a vezetőknek.

Mert az impró olyan műfaj, amitől talán fél az ember, mégis a legjobbat hozza ki belőlünk. Harsányi Bence, a Momentán Társulat alapító tagja szerint ez a misztikum, ami körbelengi a színházat, emeli őket „suttogó” szintre. „Nehéznek tűnik az improvizációs színház, és ez jó. Hiszen ahogyan a hozzánk érkezők megugorják a különböző szinteket, egyre bátrabbak és ügyesebbek lesznek a hétvégi workshop alatt, – olyannyira, hogy második nap délutánra korábban lehetetlennek tűnő feladatokat oldanak meg –, az olyan szintű önbizalmat ad, amiből még sokáig lehet építkezni. Hasznosítani lehet nemcsak a magánéletben, de a munkahelyen is” – magyarázza Bence. Nem csoda, hogy évek óta mind népszerűbbek a hétvégi workshopok, amin a legkülönfélébb érdeklődésű emberek, idősek és fiatalok, nők és férfiak, visszahúzódóak és extrovertáltak is részt vesznek. Ez a sokféleség adja meg az egyes események savát-borsát, az a kihívás és a szépség benne, hogy különböző habitusú embereket nyissanak meg, hozzák ki belőlük a legjobbat.

Rájöttek ennek előnyére a cégek is, mind többen hívják a momentánosokat, tartsanak céges tréninget. „Mi vagyunk azok, akik talán a közvetlen munkatársaiknál is jobban ismerjük az ügyvezetőket, döntéshozókat. Mert mi láttuk őket felszabadultan játszani, nevetni, feloldódni a feladatban, átlépni a határaikat, maguk mögött hagyni az egójukat” – avat be Bence. Az improvizációs színháznál kevés őszintébb műfaj létezik, ez az a terep, ahol a karót nyelt felnőtt újra gyerek lehet, ahol nem számít a rang, a pozíció. „Látjuk nem csak a menedzsment, de a csapattagok erősségeit is. Nem egyszer fordult már elő, hogy a workshop után az ügyvezető magához hívott, kérte, mondjam el, kinek mi a gyengesége. Tőlem ilyet nem fog hallani. Azt viszont szívesen elmondom neki, hogy ki miben erős, kinek mik a rejtett kincsei, tartalékai. A játékok során olyan arcát mutathatja meg minden résztvevő, amire talán senki nem számít. Egy tanári karban történt az eset: a színpadra a néhány éve ott dolgozó »új kislány« tanárnő állt ki. Nem volt többé kislány, egy királynő, egy díva állt a kollégái előtt. Ez az egy kiállás öt évet nyert neki a ranglétrán.”

2003-ban talán senki nem gondolta volna, hogy ez lesz a baráti játékból. Az alapító tagok Földessy Margit kreatív stúdiójából ismerték egymást, már gyerekként is együtt álltak a színpadon. 2003-ban mutatták be az azóta is talán legnépszerűbb játékukat, a RögvEstet. Ekkor vették fel a Momentán nevet is. „Minden annyira természetesen jött” – emlékszik vissza Bence. „A drámastúdióból ismertük az improvizáció műfaját, de efféle előadást nem láttunk mi sem. Ösztönösen alakítottuk az előadásokat, és bejött. Akkoriban szinte teljesen ismeretlen volt a műfaj, ma már a közönségünk nagy része tudja, mit kap, ha hozzánk érkezik.” 

Egyre több az improvizációs színház itthon és külföldön egyaránt, akik most vágnak bele ilyen projektbe, számtalan könyvet olvashatnak a hogyanról, vagy kérhetik tréner segítségét. Az utóbbi években több külföldi tréner jött hozzájuk, például az impró fővárosából, Chicagóból. Egy tanácsuk volt: ne változtassanak semmin, mindent csináljanak úgy, ahogy eddig. Mert a Momentán olyat mutat a színpadon, amit kevés hasonló társulat. Vegyük például a Fröccs előadást, ahol az improvizáció és a lélekbúvárkodás találkozik: a színpadon a társulat tagjai mellett pszichológus ül, ezúttal elsősorban nem a szórakoztatás, hanem egy-egy probléma, konfliktus kezelése, megoldása a cél. Nem véletlenül kapkodják el a jegyeket a Lev&Te előadásokra, ahol a Momentán Társulat tagja, Molnár Levente ismert színészekkel áll a nézők elé: együtt egy profi imprós és egy profi színész. Nagy kockázat, hatalmas siker.

Nincs mögöttük támogató cég, teljesen függetlenek. Pedig nem titok: az első évek nehezek voltak. Már ami az anyagiakat illeti. Tíz színész családja, kiterjedt baráti köre munkát, pénzt, energiát nem sajnálva tett azért, hogy valami különlegeset hozhasson létre a csapat. Nemcsak színészek voltak ekkor a társulati tagok, hanem munkásemberek is, akik saját maguk újították fel a játszótereiket, ha kellett, festettek, ha kellett, színpadot építettek. És segítség is mindig jött. „Sokszor voltunk bajban, például a 2015-ös árvízszerű esőzések után, amikor kérdéses volt, egyáltalán meg tudjuk-e nyitni a szezont. Kérés nélkül jöttek a barátaink, »üzletfeleink«, kérdezték, hogyan tudnak segíteni. Átmeneti színháztereket ajánlottak fel, ott voltak, amikor pakolni, takarítani kellett, a biztosító, amelynél korábban tréninget tartottunk, minden szálat megmozgatott, hogy segítsen. Olyan szoros baráti kapcsolatok alakultak ki az évek során, amelyekre mindig, minden körülmények között számíthatunk” – mondja Bence.

Az impró halála a kiszámíthatóság, ami, valljuk be, egy húsz éve együtt játszó csapatnál, ahol a csapattagok már egymás rezdüléseiből tudják, mi következik, erős rizikó. „Valóban jól ismerjük egymást, sokat játszott előadásainkban benne is van a kockázat, hogy unalomba fulladnak, mert előre tudom, mit tesz majd a másik. Ez ellen nyújt védelmet, hogy rengeteget változtunk az elmúlt húsz évben: egyetemistákból családanyák és -apák lettünk, eltérő hobbikkal, érdeklődési körrel. És persze nem szabad belekényelmesedni a megszokott, népszerű formákba, kell a megújulás” – szögezi le a Momentán alapító tagja. „Erre mindig lehetőséget ad egy új helyzet: amikor például első saját játszóterünkbe, a Dürer Kertbe költöztünk, alig bírtuk tartani a lépést a jobbnál jobb ötletekkel. Később, amikor a mostani otthonunkba, az Ó utcába kerültünk, úgy éreztük, semmi nem állíthat meg minket. Rengeteg új, remek ötletünk van, de időnként nemet kell mondani, egyszerűen nem fér bele minden az időnkbe. Ha egy új előadást viszünk színpadra, az azt jelenti, hogy egy régitől el kell búcsúznunk. Ez nehéz. De a céges tréningeken, a biznisz világából megtanultuk, hogyan kezeljünk ilyen helyzeteket.”

A kiszámíthatóságot segít elkerülni a világ és a közönség változása is. Egy pápaválasztás, olimpia vagy éppen világjárvány mindig inspiráló ötletekkel látja el az előadásokat. A gyors alkalmazkodás képessége most tavasszal is jól jött: színházi előadásaik elmaradtak, de szinte azonnal a netre költöztek, elindították a Momentán TV-t. „Az jó, hogy lehet játszani, új helyzetekben, új platformon kipróbálni magunkat, de a közönség visszajelzése nagyon hiányzik. Azért nem ugyanaz, ha az ember kommentben olvassa, mit »kiabál be« a közönség.” De Bence és a társulat bizakodó: „Nincs panasz, dolgozunk tovább, most is rengetegen biztatnak, támogatnak minket. Igyekszünk a legtöbbet kihozni a helyzetből, hogy a közönségünkkel együtt jól érezhessük magunkat”.

 

Szerző: Hardi Judit

Megjelent: 2020. június