„A belső utam mindig a színház volt”

A 9. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) és a 10. Színházi Olimpia főszervezője a mérnöki pályáról érkezett a színházi világba. A Temesvári Politechnikai Egyetem Építőmérnöki Karán tanult, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékén folytatta tanulmányait, ahol az első magyar dramaturgosztályban végzett. Alapítója volt a Figura Stúdió Színháznak, pályáját Szatmárnémetiben a Harag György Társulatnál kezdte. A debreceni Csokonai Nemzeti Színházba Vidnyánszky Attila hívására érkezett, ahol először pályázati felelős, később művészeti főtitkár is volt. Kulcsár Edit Ágota 2013-ban dramaturgként követte az igazgatót a budapesti Nemzeti Színházba.

Kulcsár Edit Ágota (forrás: nemzetiszinhaz.hu)

Első végzettsége szerint építőmérnök. Milyen út vezetett a mérnöki világból a színháziba?

Romániában Ceaușescu időszakában szinte lehetetlen volt részt venni magyar művészeti oktatásban. A romániai színházi élet jeles alkotói közül többen is műszaki egyetemekre mentek, hogy úgymond diplomás emberek legyenek. Az egyetem mellett is színjátszókörbe jártunk, mérnökként alapítottuk meg Gyergyószentmiklóson a Figura Kísérleti Színházat, amivel országos berkekben is elismertséget szereztünk, és 1990-ben már államilag támogatott intézmény lett. A belső utam mindig a színház volt.

Egy erdélyi amatőr színjátszókörtől a Színházi Olimpia főszervezéséig azért nagy az út.

Hatvanéves elmúltam. Ha végignézek az életutamon, boldog vagyok, mert eljuthattam ilyen lehetőségekig. Voltam a szatmári színház dramaturgja, kulturális menedzser, szerveztem kis produkciókat és fesztiválokat. Az igazán nagy lehetőséget Vidnyánszky Attilától kaptam, amikor a debreceni színházhoz szerződtetett. Beindítottunk a Deszka fesztivált, turnék sorozatát szerveztük belföldre, külföldre. Amikor igazgatni kezdte a Nemzeti Színházat, már egy felkészült csapat volt körülötte, hogy nemzetközi fesztivált szervezzen.

A vihar (fotó: Alessandro Serra)

A MITEM most a Színházi Olimpia programjába integrálódott?

Igen, az Olimpia kiemelt nemzetközi programja lett, és szintet lépett. Olyan alkotók és színházak jönnek el, akik még soha nem voltak nálunk vagy ritkán láthatók Európában.

Milyen kötelezettségeknek kellett megfelelni az Olimpia szervezéskor?

Az Olimpia Nemzetközi Bizottságától érkezett egy ajánlati lista, hogy milyen színházakat, rendezőket javasolnak, de nem tették azt kötelezővé. Az volt az öröm abban a listában, hogy már nagyon sokan jártak nálunk a MITEM-en. Azonban voltak rajta többen is, akikkel évek óta próbáltunk megegyezni, és most végre sikerült. A japán Suzuki Társulatot már öt éve próbáljuk elhozni, és most tíz napra jönnek hozzánk. Meg tudtunk hívni olyan előadásokat is, amelyeket csak 2022 őszén mutattak be. Ilyen például a Declan Donnellan spanyolországi rendezése, Az élet álom és az angol Simon McBurney legújabb produkciója, Hajtsad ekédet a holtak csontjain át címmel.

Life is a dream (fotó: Javier Naval)

A magyar programok összeállításánál milyen szempontokat vettek figyelembe?

Minden rendező ország a maga igényei és szokásai szerint alakíthatja az Olimpiát. Vidnyánszky Attila minden műfajban, legyen az báb, tánc, alternatív vagy amatőr színjátszás, diákszínjátszás vagy zenés színház, minden kollégát és intézményt megszólított. Nemcsak a budapesti kőszínházakat, hanem a vidéki társulatokat, a szabadtéri színházakat, az alternatívokat is. Kérte őket, hogy csatlakozzanak az Olimpiához, rendezzenek nemzetközi eseményt, és hívjanak határon túli magyar előadásokat. Ez egy éve történt, és azóta valóban az ország szinte minden színházával kapcsolatban vagyunk, mindenki csinált egy-egy nemzetközi programot. Szerettük volna az indítógombot a kezükbe adni, hogy kialakítsák a saját nemzetközi kapcsolatukat. A színházak pedig remekül éltek ezzel. A bábosszakma lenyűgöző együttműködéssel és nagy szakmai tudással csatlakozott. Fantasztikus programot álmodtak meg, egy új nemzetközi bábfesztivál is elindul Budapesten. De ugyanezt elmondhatom a táncosszakmáról is.

Mi az, amit mindenképpen mérlegelni kellett a művészeti kérdéseken kívül?

Állandóan számolunk. A kormánytól kaptunk 4,5 milliárd forintot, ebből gazdálkodunk. Tavasz óta adják be a színházak a költségvetéseiket, és ezt folyamatosan összegezzük.

The Trojan Women (forrás: MITEM)

Mekkora üzlet egy ilyen nagy fesztivál? Számítanak a megtérülési lehetőségek? Fontos, hogy mennyi lesz például a jegyárbevétel?

Nem a gazdasági törekvések motiválnak minket, hanem az, hogy minél szélesebb körben hozzá tudjanak férni az emberek a kultúrához. A Nemzeti Színház eseményein az árainkat is ehhez a szándékhoz igazítjuk. Középre árazzuk a jegyeinket, hogy hozzáférhetőek legyenek, de azért értéket is képviseljenek, több rendezvényünk pedig ingyenes lesz. Partnereink maguk dönthetik el, mennyiért adják a belépőket. Ezekben a nehéz időkben a kulturális intézmények helyzete nem rózsás, így nekik az is segítség lehet, hogy az előadások és a fesztiválok jegybevétele többnyire náluk marad. Az viszont tény, hogy állami szubvenció nélkül nem lehetne megszervezni egy ilyen fesztivált. Lehet, hogy az erre kapott keret nagy összegnek tűnik, de ha megnézzük, hány eseményt szervezünk belőle, akkor azt látjuk, hogy nem is olyan sok. A fő cél, hogy telt ház legyen mindenhol!

A fesztivál közönsége is annyira nemzetközi, mint a fellépők listája?

Decemberben, amikor MITEM programjának még csak nyolcvan százalékát hirdettük meg, azt tapasztaltuk, hogy vannak bizonyos előadások, amelyek iránt az egész világból érdeklődnek, vásároltak jegyet Kanadából is.

Hajtsad az ekédet! (fotó: Camilla Adams)

Az Olimpián ötvennyolc ország négyszáz társulatának hétszázötven előadása látható hétezer-ötszáz fellépő közreműködésével. Önnek melyek a kedvenc programjai?

A soha vissza nem térő alkalmak, mint például a fesztivál első hetének előadásai és szakmai programjai. Az Olimpia alapítója, Teodórosz Terzopulosz Nóra-előadásával nyitunk: mai téma ősi hagyományokat megújító játékmódban. Aztán lesz egy beszélgetés a két alapítóval, Terzopulosszal és Suzuki Tadashival, amelyre a két neves színházi rendező magyar fordításban megjelent könyveinek kiadása alkalmából kerül sor. Visszatérnek olyan régi nagymester barátaink, mint Silviu Purcărete. A Bánffy-teremben lesz A megesett hercegnő története című felettébb érdekes előadása: európai színházi eszközökkel tárja elénk a japán kabuki mesét. Egy évtizede kísérem figyelemmel a nemzetközi színházi életet, és nézem az előadásokat. Vannak új felfedezettjeim és kedvenceim is. Ilyen például az olasz Alessandro Serra, aki egy új csillag Európa színházi egén.

A művészeknek kéz- és lábtörést kívánunk egy premier előtt. Egy fesztiválszervezőnek mit kívánjunk?

A szervezési munkát becsülettel elvégeztük, azon nem izgulok. Jó időt kívánjon, hogy a szabadtéri programjainkat is meg tudjuk tartani!

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: A megesett hercegnő története (fotó: Sebastian Marcovici)