A festészet érzéki szabadsága

„Egy absztrakt festmény, egy festmény, amely színekből, foltokból, fények és árnyékok lüktetéséből, finom rétegekből, elhalványuló, majd önmagukhoz visszataláló vonalakból épül, hogy végül a képzelet ezer ajtaját szélesre tárva, mozgásba lendítse a szárnyaló vizuális fantáziát” – így fogalmazza meg Henri-Alexis Baatsch író, műfordító találó gondolatait Pető István műveiről. A Várfok Galéria új művészének, a Párizsban élő és alkotó Pető Istvánnak első egyéni várfokos kiállítása – és egyben eddigi legnagyobb magyarországi tárlata – november 16–án nyílik. 

Pető István művészete egyszerre hordozza magában a festészet érzéki szabadságát és az elmélyült, meditatív formai építkezést. A lírai és a nyers ellentéte, a vászon struktúráját láttató üres felületek, a több rétegben felvitt, végtelenül finom színátmenetek, az expresszív, vad gesztusok és az organikus, élettől lüktető formák egy különösen gazdag belső világ kivetülései, melyek a lélek különböző régióit pengetik meg a nézőben. Munkásságában a grafika és a festészet állandó kapcsolatban áll egymással. Alkotásmódjának fókusza az építkezés – lírai munkái valójában egy jól-strukturált, lépésről-lépésre átgondolt művészeti program eredményei, amelyben a rendezettségen keresztül nyilvánul meg a teljes formai szabadság.

Pető István műve (forrás: Várfok Galéria)

A művész 1955-ben, Mezőkövesden született. Mérnöki diplomájának megszerzését követően Lenkey Zoltán és Máger Ágnes mellett folytatta művészeti tanulmányait. Később az Iparművészeti Főiskolát látogatta, majd 1984-ben Párizsba költözött. Festészetét az École des Beaux-Arts-on fejlesztette tovább. Kezdetben a Porte de la Chapelle környékén, az aatoth franyoval szomszédos műteremben dolgozott, majd Párizs északi elővárosában, Saint-Denisben telepedett le, ahol harminckilenc éve él és alkot. 1987-ben vált a Maison des Artistes tagjává.

Pető István (fotó: Vanicsek Lajos)

Pető korai művészetének vonalvezetése Kondor Béla bonyolult, metaforikus rézkarcait idézi meg. A nyolcvanas években fő motívuma az emberi test volt, azonban már ekkor is kitűnt munkáiból a vonal, mint elem. Művészete organikusan jutott el a figurálisból egy indiai utazás következtében a teljes absztrakcióig – emberalakjai végül foltokká, jelekké redukálódtak. Ettől fogva művein a kínai kalligráfiát és a szürrealista automatikus írást megidéző jelrendszereket hozott létre, amelyek azonban nem közvetítenek konkrét narrációt. A 90-es évek végén egy évre New York-ba költözött, ahol kizárólag festett – művészetének figyelme ekkortól fordult egyre határozottabban a belső kertképek irányába. Ezt a lenyűgözően tágas belső művészi világot mutatja be a Garden, Now című sorozat, amely a művész által mentális sétái során bebarangolt metaforikus lélek-kerteket teszi a néző számára láthatóvá. Alkotásai kapcsolatteremtőek, hídként ívelnek át a nyugati avantgárdból sarjadó lírai absztrakció és az ősi, spirituális, keleti hagyomány között, olyan esztétikai vegyületet létrehozva, amely sűrű gondolatisággal telített.

Pető István műve (forrás: Várfok Galéria)

„Franciaországban minden városházán ki van írva a falra ez a három szó: szabadság – egyenlőség – testvériség. A szabadság a festő számára az a lehetőség, hogy minden időbeli és anyagi megkötöttség nélkül alkothasson, ami a mai nyugati világban nem létezik máshogy, csak úgy, ha mögötte van valamiféle anyagi biztonság, megélhetés. A gyűjtő, a galéria, az intézmény és a vállalati mecenatúra az alkotáshoz szükséges időt és anyagi hátteret tudja biztosítani. A kilencvenes évek végén arra vágytam, hogy kimenjek egy évre New Yorkba, és ne csináljak semmi mást, csak fessek. Össze kellett szednem egyévnyi tartalékot” – nyilatkozta egy, az Art is Businessnek adott interjúban a művész, amely a Franciaországot fókuszba állító lapszámunkban jelent meg idén májusban. 

Munkáit számos egyéni és csoportos kiállításon bemutatták, többek között: Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Belgiumban, Argentínában, Tajvanban és az USA-ban. Művei jelentős magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók.

Lásd még:

Az életút a művek szolgálatába állítható – Interjú Pető István festőművésszel

Nyitókép: Pető István műve (részlet) (forrás: Várfok Galéria)