Ahol a tér is tanít

A gyerekeknek szánt közösségi terek ma már nem csupán funkcionális helyszínek, hanem komplex, több szakterület együttműködéséből létrejövő, folyamatosan alakuló rendszerek – derült ki az idei első Arkforum eseményünkön. A Közösségi terek: gyerekek, művészet és építőipar című kerekasztal-beszélgetésen művészek, építészek, pedagógusok és intézményi szereplők mutatták be saját tapasztalataikon keresztül , hogyan változik a gyerekek és a tér viszonya, és milyen új kihívásokkal kell szembenézni a tervezés során.

A felhasználókkal együtt alakuló játszótér

A főváros egyik legismertebb közterét a MeseTerek csapatának köszönhetjük: a Zöld Péter játszótér már negyed évszázada fontos helyszín a kisgyerekes családok életében. A játékok és a tér idén nemcsak fizikai értelemben, hanem szemléletében is új szintre lépett. A Zöld Péter az évek során több átalakuláson ment keresztül, míg végül a huszonöt éves jubileum apropóján teljes körű felújítást kapott.

A MeseTerek csapatának célja nemcsak a már meglévő elemek korszerűsítése volt, de új narratívát is szerettek volna adni a térnek. A játszótér ma már nemcsak játékok összessége, hanem egy komplex, mesélő tér, amelyben a gyerekek aktív szereplőkké válhatnak. Mint azt Kő Boldizsár mesélte, a gyerekek a tér felújításában is fontos szerepet játszottak: az átalakítást, az eszközök megerősítését, szépítését ahhoz igazították, ahogyan a legkisebbek használták az utóbbi évtizedekben. A felújításban pedig már az első felhasználók egyike – immár maga is édesapa – Kő Csikó is részt vett.

A megújulás során külön figyelmet kaptak a kisebb gyerekek, akik korábban kevésbé találtak számukra megfelelő játékokat. Új hinták, csúszdák és mozgásos elemek kerültek a térbe, valamint tematikus megoldások: „Egy sor olyan kis funkció került be, ahol a mese megelevenedik, és a gyerekek is beléphetnek ebbe a világba” – mondták el a tervezők.

Kő Boldizsár és Kő Csikó előadást tart a MeseTerek játszótereiről (fotó: Art is Business)

Szentirmai-Zöld Máté hozzátette, hogy a játszótér mára a park identitásának szerves részévé vált, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a tér fenntartása legalább akkora kihívás, mint a létrehozása. Az azt használó közösség folyamatos visszajelzéseket ad a tervezőknek és fenntartóknak is, amelyet érdemes meghallgatniuk. A játszótér ugyanis nem statikus objektum, hanem organikusan fejlődő rendszer, amely a használat során alakul tovább. „A fejlesztés nem jelentette a régi elemek teljes lecserélését: a sokat vitatott gyöngykavics burkolat például megmaradt, kiegészítve egy új, járhatóbb útvonalrendszerrel” – mondta. Ez a döntés jól mutatja azt az egyensúlykeresést, amely a természetes és a mesterséges megoldások között húzódik.

A harmadik pedagógus: a tér

A beszélgetés másik hangsúlyos területe az óvodai terek átalakulása volt, különösen a XIII. kerület példáján keresztül, ahol az utóbbi jó néhány évben számos óvoda megújult és épült – több intézmény tervezését az Archikon Építésziroda végezte.

Erdélyi Nóra szerint a legfontosabb változás, hogy a tér ma már nem csupán háttér, hanem aktív pedagógiai eszköz. „Gyakran mondjuk, hogy a tér a harmadik pedagógus” – fogalmazott, utalva arra, hogy az épített környezet közvetlen hatással van a gyerekek viselkedésére, tanulására és jólétére. A digitális korban felnövő gyerekek idegrendszeri sajátosságai miatt különösen fontos a vizuális zaj csökkentése, az átlátható térszervezés és az önállóság támogatása. Ennek megfelelően az új óvodákban olyan megoldások jelennek meg, mint a közvetlenül elérhető mosdók, a szabadon használható teraszok és a vizuális információs rendszerek.

A XIII. kerületi Gyöngyszem Tagóvoda megújult terei (fotó: Danyi Balázs)

A változás nemcsak az építészetet, hanem a pedagógiai szerepfelfogást is érinti. „Fontos, hogy a pedagógiai attitűd is változzon: irányító helyett facilitátorként dolgozzanak a gyerekekkel” – hangsúlyozta Erdélyi, ami jól illeszkedik ahhoz a nemzetközi trendhez, amely a gyerekek önálló tanulását és döntéshozatalát helyezi előtérbe.

Ehhez szorosan kapcsolódik a gyerekek bevonásának kérdése is. Mikó Zsuzsanna, az Arkki építészeti iskola társalapítója szerint a kicsik nemcsak, hogy képesek aktívan részt venni a tervezésben, de kifejezetten értékes szempontokat hoznak be. „A gyerekek térérzékelése és problémamegoldása sokszor meglepően kreatív – amennyiben hagyjuk őket kibontakozni. Ahány gyerek, annyiféle megoldás születik egy-egy feladatra, problémára” – fogalmazott. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e pedagógiai szemlélet átviteléhez, a gyerekek valódi részvételéhez idő kell. „Egy participációs tervezés legalább egy hét, de inkább egy fél év, hiszen csak így alakulhat ki az a tudás- és eszköztár, amellyel a gyerekek érdemben szólhatnak hozzá a különböző projektekhez.”

Résztvevők az Arkki Kunyhóépítő táborában (forrás: Arkki)

A XIII. kerület intézményei kapcsán Dobos Bence hangsúlyozta: a tervezés során szem előtt tartották, hogy a felújított, illetve új óvodák nem csupán funkcionális szempontból jelentsenek előrelépést, hanem a közösségi térhasználat új lehetőségeit is megnyissák. „Olyan épületeket szerettünk volna létrehozni, amely hosszú távon szolgálja a pedagógusok, a gyerekek, a szülők mindennapjait. Fontos volt, hogy a terek többféleképpen használhatók legyenek, alkalmazkodjanak a változó közösségi igényekhez. A sötét, szűk folyosók helyett széles, élettel megtöltött óvodai közlekedőket képzeltünk el. Öblöket alakítottunk ki bennük, így tágas közlekedőrendszerré váltak, amelyek egyszerre funkcionálnak öltözőkként és találkozási pontként, ahol a szülők és más csoportba járó gyerekek is találkozhatnak” – mondta. Érdemes a több évtizedes szabványokat is újragondolni, mert sok esetben már nem felelnek meg a mai kor kívánalmainak. Például egy 1960-as szabvány és biztonsági előírások szerint az ablakokat a gyerekek magasságánál feljebb kell elhelyezni. Szerintünk viszont fontos, hogy a gyerekek kilássanak a szobából, átlássanak más csoportokba, az udvarra, ezért – a megfelelő biztonság mellett, persze – úgy terveztük a tereket, hogy az üvegezés a földig érjen.”

A Vizafogó Tagóvoda egyik csoportszobája (fotó: Bujnovszky Tamás)

A jövő alapanyagai

Az anyaghasználat kérdése szintén központi szerepet kapott. A természetes anyagok, különösen a fa használata nemcsak esztétikai, hanem érzelmi és pedagógiai szempontból is hangsúlyos. Kő Boldizsár és Mikó Zsuzsanna fontos tapasztalata, hogy az anyagokkal való közvetlen kapcsolat a gyerekek tapasztalatszerzésének alapvető része. Ugyanakkor a biztonsági előírások és a fenntartási szempontok gyakran kompromisszumokat követelnek meg – tette hozzá Erdélyi Nóra. Kérdéses a gumiburkolatok használata is: praktikusak és az óvodai környezetben – ahol a gyerekek biztonsága első számú kérdés – egyértelműnek tűnik a választásuk. Igaz azonban az is, hogy hosszú távú hatásaik és fenntarthatóságuk kérdéseket vetnek fel – hívta fel a figyelmet Szentirmai-Zöld Máté. A résztvevők abban egyetértettek, hogy a megoldás nem egyetlen anyagban rejlik, hanem az arányok és a kontextus helyes megválasztásában.

A Vizafogó Tagóvoda egyik terasza (fotó: Bujnovszky Tamás)

Az esemény végén a jövő kérdései kerültek előtérbe. Nem lehet vita tárgya – mondták el a kerekasztal-beszélgetés résztvevői –, hogy a gyerekeknek szánt tereknek rugalmasnak kell lenniük, hogy alkalmazkodjanak nem csupán a környezeti kihívásokra, a klímaváltozásra, de a gyorsan formálódó igényekhez is. A közösségi szemlélet erősödése, a természetes anyaghasználat és a pedagógiai integráció mind olyan irányok, amelyek meghatározhatják a következő évek fejlesztéseit.

A kollektív tervezés fontosságát több résztvevő kiemelte: azok a projektek működnek a legjobban – legyen szó játszótérről, óvodáról vagy egyéb intézményről, köztérről –, amelyeknél a használók már a kezdetektől jelen vannak. Így a közösség tagjai sokkal inkább a magukénak érzi a létrejött teret.

A gyerekeknek tervezett terek tehát nem különálló világot alkotnak – a társadalom jövőjének alapjait formálják. Hatnak a következő generáció vizuális érzékenységére és ízlésére, támogatják a tanulást és a világgal való ismerkedést.

Nyitókép: A kerekasztal-beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Kő Boldizsár, Kő Csikó, Mikó Zsuzsanna, Erdélyi Nóra, Szentirmai-Zöld Máté, Dobos Bence és Kovács Dániel (fotó: Art is Business)

Lásd még:

Hetvenféle trójai faló – Interjú Mikó Zsuzsannával, a magyarországi Arkki Építészeti Iskola alapítójával és ügyvezetőjével

Épületes megoldások – gyerekeknek – Interjú Dobos Bencével, az Archikon Építésziroda építész-tervezőjével

„Az én kiállításom a játszótéren van” – Interjú Kő Boldizsár képzőművésszel