„Az én kiállításom a játszótéren van”

Az Art is BusinessInnovatív művészeti kezdeményezés kategóriájának idei díját a MeseTerek nyerte, ami egy több mint húsz éve fennálló sikeres művészeti projekt népmesei, képzőművészeti játszóterek, játszóházak megalkotására. A családi vállalkozás alapítója Kő Boldizsár, Magyar Művészetért díjjal kitüntetett képzőművész, munkatársai között két fia, Kő Csikó Lázár és Kő Ábel Holló is megtalálható. A Millenáris Park-beli Zöld Péter Népmese Játszótértől a kispesti Méhek életén át a Bethesda kórházi játszóterekig ötven és hatvan közé tehető a mesék, mondák, híres történelmi személyiségek köré varázsolt gyerekbirodalmak száma. A sokoldalú alkotó emellett kiállító művész, grafikákat, kis szobrokat készít, díszleteket tervez bábszínházi előadásokhoz. Budai otthona, ami egyben a műterme is, szintén a keze nyomát őrzi, saját kezűleg faragott bútorokkal, népmesei motívumokkal.

Szobrász apával (Kő Pál), festőművész anyával (Péterfy Gizella) a kezdetektől evidens volt, hogy a képzőművészet irányába kötelezi el magát?

Nem volt evidens. Valóban úgy nőttem fel, hogy láttam, ahogy édesapám faragja, édesanyám kifesti a szobrokat. Apám sok bronz-, kő-, faszobrot készített, sokfelé láthatóak az alkotásai, múzeuma is van. Ami engem illet, biológus szerettem volna lenni, egy ideig jártam a Kaposvári Agrártudományi Egyetemre. Rájöttem, hogy nem ez az én utam. Rátaláltam a kőszobrászatra, majd a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára. Diploma után két helyen is tanítottam, a Veres Pálné Gimnáziumban rajzot, az Illatos úti Kézműipari Szakközépiskolában pedig mintázást.

A gyerekek szeretetén túl milyen indíttatásra kezdett el tematikus játszótereket, szobrokat tervezni, készíteni?

A gyerekeim születése nyilván nagyban inspirált. Kijárva velük a játszóterekre elgondolkodtam azon, milyen csodálatos, hogy átalakulóban van a világ: intim terekbe, lakásokba is behozzák a színházat, a gasztronómiát. A kiállításoknak is sokszor lakások adnak otthont, emeleti galériákban. A romkocsmák is azért népszerűek, mert úgy vannak berendezve, mintha egy lakásba mennénk házibuliba, szép, ódon, ósdi bútorokkal. Miért ne lehetne az, hogy az én kiállításom a játszótéren van? Művészkollégákkal dolgozom, akiknek a szobrászat mellett jól jön a pluszbevétel abból, hogy játszóterekre helyezünk ki szobrokat.

Világviszonylatban mennyire számítanak egyedi találmánynak a képzőművészeti ihletésű játszóterek?

A MeseTerek unikális vállalkozás, aminek nem volt előzménye itthon. A feleségemmel Spanyolországban láttunk egy olyan játszóteret, ahol két faragott faló áll, amit a készítője egyedi módon munkált meg. A nyugati játszótérgyártásban is megtalálható némi művészi tendencia, kissé az iparművészeti gondolkodás mentén. A MeseTereknél viszont egyértelmű a szobrászat, a képzőművészet csakúgy, mint a régi ládikák színvilágának, a régi népi tárgyak motívumkincseinek használata. A mi játszótereink tanító terek is, egyben fontos üzeneteket, áldásokat írok ki, ami viszonylag szokatlan dolog. Komoly szempont az is a terek kialakításánál, hogy sok gyerek játszhasson egymással. Szeretem, amikor a népmesei játszótéren Jedi- kardoznak, StarWars-osat játszanak, az igazi gyerekeket nem lehet bekorlátozni. A szülőkkel is igyekszem törődni, olyan padokat rakok köréjük, hogy leüléskor kénytelenek legyenek kissé egymás felé fordulni. Szeretném, hogy az emberek találkozzanak egymással. 

A művészeti projekten túl, mint vállalkozás milyen üzleti és anyagi modell alapján működnek?

Teljes egészében kis családi vállalkozás vagyunk. Hasonlattal élve, egy jól működő cipészműhely, amit a családunk üzemeltet. A két fiam és egyikük menyasszonya szintén a csapathoz tartozik. Ezen kívül a nagyobb munkáknál, időszakosan külsős képzőművészek készítik el egy-egy feladat rájuk bízott részét. Az ideális az lenne számunkra, ha olyanfajta vállalkozássá léphetnénk elő, amelyik folyamatosan dolgozik egy hatalmas műhelyben a speciális tervek alapján. Nagy vágyam, hogy hungarikummá váljon a meseprojekt, hogy a világ úgy gondoljon Magyarországra, mint arra a helyre, ahol különleges játszóterek vannak. A hazai képzőművészeti egyetemeken folyó sokrétű képzés – mintázni, rajzolni minden szakon tudnak – nagy művészkincsnek számít.

Kő Boldizsár (forrás: Kő Boldizsár)

Honnan érkeznek a megrendelések? Polgármesteri, önkormányzati, intézményi szintről? Mekkora költségvetéssel számolnak?

Általában önkormányzatok a megrendelők, néha magánszemélyek is megkeresnek minket, de sokkal jobban örülök annak, ha egy-egy játékkal sok gyerek játszhat. A költségek a kiszállási díjból, a tervezési díjból, valamint az összes játékot is beleértve teljesen egyedi kivitelezésű játszótér elkészítéséből, felszereléséből állnak, az uniós szabályokat betartva. Áraink a nyugat-európai játszótérgyártókéhoz hasonlóak, bár azokat tucatszámra, gyárban készítik. A kis játszóterek hatmillió forintba kerülnek, a nagyok harmincmillióba. Azt mondjuk furcsállom, hogy az ütéscsillapító talaj kialakítása is annyiba kerül, mint maga a szobor, amit ráállítunk.

Teljesen szabad kezet kap a tervezésben, vagy a megrendelők szoktak ragaszkodni egy adott tematikához? 

Az a legjobb, ha a megrendelőnek vannak elképzelései arról, hogy mit szeretne. Legtöbbször azzal keresnek meg, hogy a településükön élt valaha egy híres ember, neki szeretnének emléket állítani. Ám ezúttal nem köztéri szoborként akarnák feltenni egy kőtalapzatra az illetőt, hanem játszóteres formában. Ráckevére például készítek egy olyan meseteret, amelyben megemlékezünk Horváth Nepomuki Jánosról. Petőfi Sándornak volt egy rövid ideig a barátja, Ráckevén találkoztak egymással. Egy az egyben megfelelt János vitéz karakterének, mindazok megtörténtek vele, amit Petőfi megírt a János vitézben. Valószínűleg ő inspirálta. Amúgy is bátran nyúlok ismert történelmi alakokhoz, megfaragtuk már Szent Istvánt, Hunyadi Jánost, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet.

Személyes kedvence is van?

Nagyon büszke vagyok a budafoki Szent István játszótérre. Szerencsés helyen, egy medenceszerű, hatalmas gesztenyefákkal körülvett térben állítottuk fel. Amikor megláttam – ráadásul a teret is Szent Istvánról nevezték el – egyből arra gondoltam, ez maga Magyarország, a Kárpát-medence kicsiben. Panoptikum helyett mesekönyv jelleggel bír ez a játszótér, olyannyira, hogy élő történelemórát tartanak ott a tanárok, eljátszhatják a gyerekek, hogy Szent István korában mik történhettek.

Pályázati pénzeket, vállalati vagy mecénási támogatást mennyire tudnak igénybe venni az infrastruktúrájuk bővítéséhez?

Igazság szerint égető szükségünk lenne több, a háttérben segítő állandó munkatársra a meglévő projektmenedzseren kívül, aki a papírügyeket, a munkák szervezését is végzi. A növekedéshez, az állandómunkahely-teremtéshez, a támogatásszerzéshez azonban jó lenne egy mecénás, aki fantáziát lát a MeseTerek vállalkozásban, és pénzt fektet bele.

Kő Boldizsár az Art is Business díjátadóján (fotó: Pixolar Photography)

Milyen reményeket fűz az Art is Business Díjhoz? Lehet olyan következménye, hogy segít egy új, korszerűbb működési pályára állítani a MeseTerek projektet.

Rendkívüli módon örülök ennek a díjnak, nagyon jókor jön. Szeretném a céget átszervezni, részben a fiaimnak átadni. Fontos megerősítésnek tartom az Art is Business Díjat, mert konkrét segítséget nyújt abban, hogy a megfelelő emberekkel találkozzak, akik tanácsokat adnak, pénzügyileg is fantáziát látnak a projektünkben. Nagyon bízom ebben. Mostanra kialakult egy negyed évszázadnyi, több mint ötven játszótérnyi referenciánk. Több mint huszonöt éve piacon vagyunk, nem omlottunk be pénzügyileg egyszer sem. Külföldön is jelen vagyunk, olyan országokban, mint India, Spanyolország, Lengyelország, és remélhetően a közeljövőben Amerikába is eljutnak a játszótereink. A nagyobb vállalkozás felépítésével fontos célom egy inkubációs helyszín kialakítása is árvaházból kikerült fiataloknak, akik az intézmények elhagyása után nem tudják, hogyan folytassák az életet. Szakmai irányítás alatt ők készíthetnék a mesetereket.

Jelenleg hol tart a Fogadj örökbe egy játszóteret program, amit hátrányos helyzetű települések, kórházak részére szeretnének kidolgozni?

Az erős gondolat szintjén tart. Általában gyönyörű, pénzzel, lehetőségekkel teli helyekre hívnak játszótereket kialakítani. Reménységet adhatna a szegény településeknek, amelyek nem engedhetnek meg maguknak mesetereket, ha jószívű adakozók örökbe fogadnának játékokat, mint ahogy az Állatkertben örökbe lehet fogadni állatokat. Ennek a tervnek a véghezviteléhez egy külön menedzserre lenne szükségünk. Sok továbbfejlődési lehetőség van, hogy a művészet minél több gyermek kezeügyébe kerülhessen. Ha lenne egy jó tündér, és kérhetnék tőle bármit, arra vágynék, hogy egy olyan embert találjak, mint amilyen Gaudí híres mecénása, Güell volt.

A cikk 2024. decemberében, az Art is Business 33. lapszámában jelent meg.

Nyitókép: Kő Boldizsár (fotó: Bach Máté)

Lásd még:

A fenntartható kultúra prioritás – Átadtuk az idei Art is Business Díjakat

„Nem dolgozni megyek be a munkahelyemre, hanem alkotni” – Interjú Jamniczky Tímeával, a JCDecaux Hungary Zrt. vezérigazgatójával