A jelen múzeumának középpontjában a látogató áll

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) által közel ötven éve életre hívott múzeumok világnapja célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a múlt emlékeit őrző és bemutató intézményekre. 2022-ben az ICOM frissítette a „múzeum” fogalmának meghatározását, amelybe a közösségi részvétel, a befogadás, az élményszerűség és a digitális eszközhasználat is bekerült. Az utóbbi években egyre népszerűbbé váló immerzív (magával ragadó, elmerülő, élményalapú) kiállítások és kiállítóhelyek mindennek progresszív formái, amelyek a látogató aktív részvételére és kreatív önkifejezésére épülnek. Az IKONO immerzív kiállítótér a múzeumok világnapja alkalmából teszi fel a kérdést: mihez kezdünk ha a képzőművészeti alkotás nem a falon lóg, ha a megszokott kereteket és szabályokat átírva magunk alakíthatjuk a befogadás élményét?

Az immerzív kiállítások ma a technológia és a művészet látványos találkozásai, de gyökerei a korábbi évszázadokig nyúlnak vissza. Bár az első immerzív kiállítás pontos dátuma nehezen meghatározható, a műfaj nem egyik napról a másikra született, hanem fokozatosan fejlődött ki a vetítéstechnika, a hangrendszerek, a virtuális valóság és a kiállításrendezés eszközeinek összehangolásával.

Az első mérföldkövek egyike az 1881-ben Hágában bemutatott Panorama Mesdag, a százhúsz méter hosszú, tizennégy méter magas kör alakú festmény, amely háromszázhatvan fokos látványt nyújt a látogatónak. Azt az illúziót kelti, mintha a néző a festmény közepén állna. Ide sorolható Richard Wagner „Gesamtkunstwerk” eszméje is – szintén a XIX. századból –, amely a művészetek összeolvasztásáról szólt: zene, tér, látvány és történet egységes élményként hat a befogadóra.

Bár a fenti példák technikailag még nem feleltek meg a mai „immerzív” fogalomnak, eszmeiségükben már ugyanarra a hatásra törekedtek: a nézőt érzékszervileg és érzelmileg bevonni, nem csupán informálni.

A modern értelemben vett első valódi immerzív művészeti kiállítás a 2008-ban bemutatott Van Gogh Alive volt. A multimédiás, mozgó képi világ, a zenei aláfestés és a nagy méretű, körkörös vetítések úttörő formában vitték be a látogatót Van Gogh képeinek belső világába. Ez a kiállítás globális áttörést hozott, azóta az élménytípus a művészeti ismeretterjesztés egyik legnépszerűbb formátumává vált. Ebben az új korszakban született meg az IKONO első helyszíne is, öt évvel ezelőtt Madridban, és azóta Európa-szerte hat másikat nyitottak, köztük másfél éve Budapesten is.

Az immerzív kiállítóterek új típusú kulturális tereket jelentenek: olyan élményközpontokat, ahol a látogató nem a falra akasztott műalkotások sorát követi végig, hanem szabadon felfedezhető, többérzékszerves kalandba csöppen. A művészet körülvesz – fény, hang, mozgás és interakció révén. A tér nem elválaszt, hanem megnyit: nincs előírt útvonal, nincs helyes olvasat – csak egyéni értelmezés, saját ritmus, személyes élmény.

Míg a hagyományos múzeumok lineáris tanulási utakat kínálnak, az immerzív terek a kíváncsiság és játék szabadságára építenek. Az installációk, fényfestések, tükrök és mozdulatokra reagáló elemek révén a látogató nem csak szemlélő, hanem alkotóvá válik – egy olyan tér részesévé, amelyben a művészet nem egy múltbeli tárgy, hanem jelen idejű tapasztalat.

Forrás: IKONO

Ezek a terek nem váltják le a hagyományos értelemben vett múzeumokat, hanem új dimenziót adnak a megértéshez, tanuláshoz, befogadáshoz.  Az immerzív kiállítóterek különösen népszerűek a Z és az Y generáció fiatalabb tagjai körében – ahogyan arról az IKONO is beszámol: látogatóinak jelentős része is ebből a közönségből érkezik. Ez a korosztály tárgyak helyett élményt keres, vizuálisan élő környezetet igényel, ahol a kulturális élmény nem csak befogadható, de meg is osztható. A közösségi média aktív használóiként természetes számukra, hogy egy tér nemcsak fizikai, hanem digitális térként is működik: megörökítik, értelmezik, újraalkotják és továbbadják. Emellett ezek a generációk elvárják a technológia jelenlétét – legyen szó interaktív felületekről, vetítésekről vagy hangélményekről –, és örömmel fogadják, ha a művészet vagy tudomány digitális médiumokon keresztül szólítja meg őket.

Az immerzív élmények újradefiniálják, hogy mit is jelent ma egy tárlat megtekintése. A hagyományos határok elhagyása, a kreativitás felszabadítása és az élmény, mint önkifejezés fontosak az IKONO számára. Fernando Pastor, az IKONO társalapítója és ügyvezető igazgatója szerint: „A kultúra akkor válik életté, amikor beleléphetsz. A művészet akkor válik személyessé, amikor részt vehetsz benne. A múzeum több mint múlt: élő tér, amely mozgásba hoz.”

A nyitókép illusztráció, forrás a Freepik.

Lásd még:

Több fényt! – Beszélgetés L. Laki Lászlóval, a Light Art Museum Budapest társalapítójával és Vida Szabolcs művészeti vezetővel

A jövő szórakozása már elérhető – Eddig nem látott audovizuális élményt kínál a Westendben nyílt PIXIM