A kiszorítottak, akik a progresszív művészetet képviselték

„Ezt így még nem látta senki” – mutat az üres, frissen mázolt falakkal körülvett hatalmas térre Bodonyi Emőke kurátor. A MűvészetMalom 1200 négyzetméteres felújított középső épületszárnya klasszikus kiállításnak még nem adott otthont, de a 2023-as Az élet vendégei – Kísérleti filmekkiállítása a szentendrei MűvészetMalomban című tárlathoz már használták tereit. A Ferenczy Múzeumi Centrum 2021-ben 260 millió forintos támogatást kapott a MűvészetMalom középső szárnyának felújítására az Emberi Erőforrások Minisztériumától, így a három épületszárnyban több mint 240 műtárgyon keresztül mutatják be a Veszélyes csillagzat alatt | Az Európai Iskola (1945–1948) című, április 6-án nyíló kiállítást.

A műtárgyak begyűjtését már elkezdték: negyven, köztük hat külföldi múzeumból, valamint magángyűjtőktől érkeznek az alkotások. A MűvészetMalom baloldali szárnyába felérve az óriási terekhez képest kis helyiségben pirosra festett falak fogadják a látogatót. A tematikus, tizenegy szekcióra épülő kiállításon ebben a kis piros teremben rekonstruálják – szellemi értelemben – az Európai Iskola egyik alapító tagjának, Pán Imrének Művészbolt nevű galériáját, amely egykor az Andrássy út 27. alatt működött. Pán Imre olyan nyugat-európai művészek – elsősorban grafikai jellegű – munkáit is bemutatta, akik addig ismeretlenek voltak a hazai közönség előtt. „Ezek kis kiállítások voltak, de annál jelentősebbek” – mondja Bodonyi Emőke, hozzátéve, hogy a mellette álló nagy teremben a legreprezentatívabb alkotások kapnak helyet – többek között Korniss Dezső Tücsöklakodalom című festménye, valamint Rozsda Endre és Lossonczy Tamás művei – ezáltal pedig a látogató rögtön kap egy általános képet arról, mi is volt az Európai Iskola.

„Ide tervezzük az Európa Iskola nemzetközi kapcsolatait reprezentáló válogatást is. Az 1945 és 1948 között működő művészcsoport számára nagyon fontos volt, hogy tényleges kapcsolatot teremtsen a nyugati és a kelet-európai művészekkel. Ahogy azt 1945. október 13-án közzétett kiáltványukban is lefektették, hogy bár Európa eddig Nyugat-Európát jelentette, mostantól viszont egész Európát kell, hogy jelentse” – magyarázza Bodonyi Emőke, hozzátéve, hogy ez a célkitűzés részben sikerült is: az iskola képviselői holland, francia, román és cseh művészekkel is felvették a kapcsolatot, ám végül csak a cseh szürrealistáknak sikerült kiállítást rendezni, a román alkotóknak már nem.

Anna Margit: Fej, 1946, tempera, papír, 57,5 × 45 cm, © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

A tárlat nemzetközi egységének egyik szenzációja, hogy az amszterdami Cobra Múzeumból (Cobra Museum of Modern Art) is érkezik egy Corneille-mű: a világhírű holland alkotó az Európai Iskola működése idején még kezdő volt, Magyarországon ismerkedett meg az avantgárd művészettel. Amikor hazatért Hollandiába, megalapította a forma és a szín teljes szabadságát, valamint a szürrealizmussal szembeni antipátiát hirdető CoBrA művészcsoportot, olyan művészekkel, mint Karel Appel.

A szovjet típusú kultúrpolitika és politika idővel egyre nagyobb teret hódított Magyarországon, így az Európai Iskola körül is elfogyott a levegő. Noha tagjait kiszorították a művészeti életből, továbbra is ők képviselték a progresszív művészetet Magyarországon, munkásságuk évtizedekig hatott az utánuk következő alkotónemzedékekre. Szellemi örökségüket többek között a Rottenbiller utca 1. alatt, közös háztartásban élő két művészcsalád vitte tovább: Bálint Endre és felesége, Richter Irena – Vajda Júlia húga – korábban a II. kerületi, Ady Endre úti Vidorvillában élt, később Vajda Lajos özvegye, Vajda Júlia is oda költözött, ott ismerkedett meg Jakovits József autodidakta szobrásszal, akihez feleségül ment. 1948-ban azonban kilakoltatták őket, és a Bálint–Jakovits család a Rottenbiller utcába költözött. Sok művészbarátjuk látogatta a családot, így a progresszív gondolkodás és Vajda Lajos szellemi öröksége tovább élt, titokban.

Bálint Endre: Lámpás csendélet, 1948 olaj, vászon, 46 × 55 cm, © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

Szentendrén, a hamarosan nyíló tárlaton bemutatják azt is, hogy hogyan vált a hagyományos tájkép az Európai Iskola művészeinek kezében egy elvontabb vizuális nyelvezetté. Ezzel a szekcióval párhuzamban pedig a szürrealista egység kap helyet, ahol például ritkán látott, Párizsból érkező, Rozsda Endre-műveket is megnézhet a közönség. Egy 1947-es, busóálarcokat felvonultató kiállítás rekonstrukcióját is megtekinthetik az új, középső épületszárnyban. Az Elvont Művészek Csoportja 1946-ban vált ki az Európai Iskolából és rendezett tárlatot a Galéria a 4 Világtájhoz nevű, Semmelweis utcai galériájában. Itt mohácsi busómaszkokon keresztül akarták megjeleníteni a modern művészet és a néprajz kapcsolatát: elsősorban a baranyai térségből gyűjtöttek össze busóálarcokat. A kicsi kiállítótérben, – amely a Misztótfalusi Könyvesbolt emeletén működött – hat kiállítást rendeztek. Lossonczy Tamás az akkori, A mohácsi busók című tárlat katalógusába feljegyzéseket és rajzokat készített, ezek alapján az álarcok közül több viszonylag könnyen beazonosítható és kölcsönkérhető az illetékes intézményektől, köztük a Néprajzi Múzeumtól és a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumtól.

Bálint Endre:3 cm, © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim BalázCím nélkül (Ördög), 1947, olaj, vászon, 71 × 3s

Az Európai Iskola indulását két nagyon erős szándék jellemezte: egyrészt szerették volna feldolgozni a második világháború kataklizmáját, amelyen keresztül számot kellett vetniük az ember állatias, ösztönös oldalával, és ennek újragondolásával kellett az új emberképet megalkotni. Másrészt az újrakezdéshez hozzátartozott az is, hogy a nemzetközi kapcsolatok mentén a magyar művészetet újra szinkronba hozzák az európai művészettel, hiszen a két világháború között a progresszív művészet nem volt elfogadott, nem tartozott a hivatalos kánonhoz. Az Európai Iskola így felkarolta többek között a fauvizmus, a szürrealizmus, a kubizmus, a konstruktivizmus és az absztrakció képviselőit is.

Szántó Piroska: Hegy cm, © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Ba és napraforgó, 1946, pasztell, papír, 39 × 31lázs

A második világháború után a szürrealizmus újjáéledt Párizsban: 1947-ben rendezték meg a nemzetközi szürrealista kiállítást, amelyet az Amerikából hazatért, a szürrealizmus atyjának tekinthető André Breton szervezett. Az Európai Iskola vele is kapcsolatba került, Bálint Endre és Bán Béla például ki is állított a párizsi tárlaton. Az Európai Iskola hároméves működése során harmincnyolc kiállítást rendezett, emellett hat tárlat nyílt a Galéria a 4 Világtájhoz, valamint kettő az Elvont Művészek Csoportjának szervezésében.

A MűvészetMalomban a nonfiguratív szekció is külön teret kap majd, emellett kiemelten foglalkoznak az Európai Iskola fiatal alkotóival. Az alapítóknak ugyanis fontos volt, hogy ne csak szellemi elődeik – például Csontváry Kosztka Tivadar, Kernstok Károly, Ámos Imre és Vajda Lajos – hagyatékát gondozzák, hanem a szellemi követőikről is gondoskodjanak, ezért született  1946-ban és '48-ban két ilyen, a fiatalok munkáit reprezentáló kiállítás, ahol az akkor még ismeretlen, később világhírűvé vált Hantai Simon is bemutatta műveit.

Korniss Dezső: Bölcső III., 1947 olaj, vászon, 21 × 29 cm, © Ferenczy Múzeumi Centrum

Az Európai Iskoláról nagyszabású, átfogó kiállítást csak 1973-ban és 1984-ben rendeztek. A mostani tárlat ötlete még 2021-ben vetődött fel. Létrehozására 2021-ben megalakult egy kutatócsoport, amelybe a téma jeles művészettörténészei és a kiállítás kurátorai, Árvai Mária, Bodonyi Emőke, Hornyik Sándor, Pataki Gábor, Passuth Krisztina és Várkonyi György vett részt.

A művészcsoport a saját eszközeivel reagált arra a történelmi helyzetre, amelyben létrejött, alapvető célkitűzése a progresszív magyar művészet megteremtése volt. Végül azonban beszüntették működésüket, mert szinte a kezdetektől támadások kereszttüzében álltak, amelyek egyre csak fokozódtak a szovjet politika elterjedése miatt. A kiállítás címét (Veszélyes csillagzat alatt) Kállai Ernő írása inspirálta, amelyet 1942-ben írt az akkori történelmi körülmények között alkotó művészekről, és arról, hogyan próbáltak az apokaliptikus helyzet ellenére alkotni. Az Európai Iskola a kezdetektől veszélyeztetett időszakban működött, és már 1947-től lehetett tudni bizonyos jelekből, hogy támadások célpontjai lesznek, 1949-től pedig tiltottá vált mindaz, amit az iskola képviselt, mert nem fejezte ki azt a hurráoptimizmust, amit a szocreál művészet egyre inkább sulykolt a társadalomba. „A dogmatikus művészeti irányítás miatt nem kaptak kiállítási lehetőséget az iskola képviselői. Bálint Endre az egyik írásában el is meséli, hogy amikor évekkel később a zsennyei művésztelepen alkotott, szinte megbélyegezték a társai, hogy európai iskolás, és elzárkóztak tőle. Ez a megbélyegzés azonban nem hatott a művésztársadalom egészére, hiszen az Európai Iskola szellemiségét a progresszív gondolkodó emberek érették és a helyén is kezelték. Az, amit képviseltek, a mai napig meghatározó viszonyítási pont. A kommunista sajtó elítélte az absztraktot, hanyatló polgári művészetnek, dekadensnek tartották, ezzel együtt az Európai Iskola képviselőinek munkáit is kritizálták” – magyarázza Bodonyi Emőke. „Az, hogy ennek a témának a jelennel is vannak párhuzamai, nyilvánvaló. Mi, kurátorok történész szakemberek vagyunk, bennünket az foglalkoztat, hogy minél több, eddig feltáratlan jelenséget mutassunk be a közönségnek” – teszi hozzá.

Korniss Dezső: Tücsöklakodalom, 1948, olaj, grafit, vászon, 122 × 300 cm, © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

Az Európai Iskola önként oszlatta fel magát 1948-ban, nem várták meg, míg rákényszerítik őket. Utolsó összejövetelüket a Japán kávéházban tartották. Ahogy Rozsda Endre írta visszaemlékezésében: „(...) Az utolsó összejövetelünk a Japán kávéházban volt. Másnap megjelentettünk egy hirdetést az újságokban: Japánban megöltek egy Európait. Ez volt a vég.”

A tárlat utolsó egységében kap helyet az Új Világkép című kiállítás rekonstrukciója, ahol annak idején Kállai Ernő természettudományos fotók, röntgenfelvételek, mikroszkopikus nagyítások mellett állította ki az absztrakt alkotásokat. A tárlat pedig az Európai Iskola működése utáni időszakban készült alkotásokkal fejeződik be, köztük Vilt Tibor Ketrec című szobrával. A beválogatott alkotások mindegyike közvetíti a ketrecbe szorítottság érzését, és azt a világot, ahol az emberek már csak szellemi kalodákba kényszerülve léteznek.

Veszélyes csillagzat alatt | Az Európai Iskola (1945–1948)

2024. április 7. – július 28., MűvészetMalom

Megnyitó:

2024. április 6. 17 óra

Vezető kurátorok: Bodonyi Emőke, Pataki Gábor

Kurátorok: Árvai Mária, Hornyik Sándor, Passuth Krisztina, Várkonyi György

Nyitókép: Korniss Dezső: Tücsöklakodalom, 1948 (részlet), © Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

Lásd még: 

A művészet, a progresszió és a hagyomány jegyében

A kísérletezés szabadsága