by Hardi Judit 2021. Feb 20.

A klasszikusok kapudrogja

„A közbeszéd részévé kell tenni a szeretett műfajt. Összekötni az embereket a zenével” – mondja Hámori Máté karmester.

Talán csak a zenével hivatásosan foglalkozók nyúlnak biztos kézzel a komolyzene végtelen polcához, ha hangulatukhoz illő muzsikát keresnek. A többieknek segít az Óbudai Danubia Zenekar megújult honlapja. Út a zenéhez, szó szerint. Az együttes művészeti vezetőjével, karmesterével, Hámori Mátéval beszélgettünk.

Megszokhatatlan élmény, mégis a kultúrára kiéhezettek számára hatalmas ajándék: január közepi péntek este a képernyő előtt találkozunk az Óbudai Danubia Zenekarral (ÓDZ). Ők a Zeneakadémián zenélnek, mi a kanapén csörgetjük a mentolos cukorkák csomagolását. Ez a zenekar első Szól a pálca alkalma, az élőben közvetített koncert középponti témája a Fel/Meg/Ki Szabadulás, Beethoven műveiben, Hámori Máté tolmácsolásában. A karmester nem csak némán vezényel, de két mű között zongorázik, magyaráz, mesél, segít, hogy még jobban megértsük, amit hallani fogunk. „Nem csak a vezénylés a karmester feladata. Kétségtelen, ez az egyik legélvezetesebb része a dolognak, de emellett ott van a zenekar irányítása, az események koordinálása, illetve folyamatos innovációval a közbeszéd részévé kell tenni a szeretett műfajt. Összekötni az embereket a zenével” – magyarázza Máté.

A művész 2013 óta áll a zenekar élén. Akkor harmincévesen nem kis ambíciókkal érkezett: a közönség fiatalítása, a kortárs és kevésbé ismert zeneszerzők és műveik megismertetése széles körben. A gyerekprogramok különösen közel állnak a szívéhez, mert bár őt rabul ejtette a műfaj hatévesen, amikor Kobajasi Kenicsiró vezényletével hallotta Mozart Requiemjét, a kicsiknek szánt, elvileg zenét megszerettetni hívatott programok mindig is untatták. Nem beszélve az intézményesített zeneoktatásról. „Gimnazista voltam, közben a Konziban tanultam zeneszerzést, mikor írtam az igazgatónak egy kiadványt: hogyan kellene tanítani az éneket az iskolában. Az eredménye az lett, hogy az egyik órát én tarthattam meg. Zenét hallgattunk – ez akkoriban nagyon furcsának hatott –, Bach János-passióját. Meghatározó élmény volt látni, ahogy hat a zene egy-két osztálytársamra.”

Missziója ez most is, számos progresszív, nevéhez köthető kezdeményezés bizonyítja. Legutóbbi az Út a zenéhez oldal, amit a komolyzene Netflixeként aposztrofál zenekar és hallgatóság. „Kapudrog: kapjanak rá azok is a komolyzene ízére, szépségére, akik általában csak legyintenek, ők ezt a stílust nem szeretik!”

A zenekar vezetőjének számítása bejött, hosszú órákig böngészünk a különböző hangulatokhoz passzoló koncertfelvételek között. A műfajok között találunk egyértelmű jelzéseket, nagy valószínűséggel mindenki sejti, milyen zenéket talál a Könny, a Szerelem vagy az Opera „fülek” mögött. Nagyobb kérdőjel az egyébként közönségkedvenc Őrület, a Vágta, vagy éppen a 18+

„Szándékosan homályosak az utalások. Tegyük fel a kérdést, beszélgessünk: lehet a komolyzene őrült? Lehet buja? Lehet másvilági? Keresgéljenek, hallgassanak bele minél többen a másfél perces ízelítőkbe! Ezek alapján eldönthetik, kíváncsiak-e az egész zeneműre” – mondja Máté.   

Az oldal 2021 elején élesedett, és csak részben a vírushelyzet miatti kényszer szülte. „A streaming műfajában úttörő a zenekar, 2018-ban mi voltunk az elsők, akik élőben közvetítettük a koncertünket az Indexen. Rengetegen hallgattak minket, később a 24.hu-val is volt hasonló együttműködésünk. Ott álltunk tehát tavaly tavasszal, koncertek nélkül, sok-sok órányi kiváló minőségű hang- és videófelvétellel és több szabadidővel, mint bármikor korábban. A zenekar honlapjának felújítása is régóta érlelődött, így hát belevágtunk” – tudjuk meg.

A zenekar oldalán a csak néhány lépésből álló, egyszerű regisztráció után fél évig ingyen férünk hozzá az összes tartalomhoz és az élő adásokhoz (kapudrog!), fél évvel később pedig 990 forint havidíjért kapjuk meg ugyanezt. „A tervezett fejlesztés fontos része a hűségprogramunk: minél több időt töltesz az oldalon, annál több pontot gyűjtesz. A pontokat később felhasználhatod jegyvásárlásra. Mert a hosszú távú cél ez: hallgass minél több zenét, ha pedig újra lehetőségünk lesz rá, találkozzunk újra a koncerteken!”

Már, ha kapunk jegyet, merthogy az ÓDZ mindig telt ház előtt játszik. Igaz, az elmúlt nyolc évben, az új művészeti vezető korábbiaktól eltérő műsorstruktúrája megosztotta a közönséget. „Erős túlzás, hogy kicserélődött a közönség, de amikor a repertoárban nagyobb szerepet kapott a kortárs – a »csúnya« – zene, volt lemorzsolódás. De ez így van mindig, ha új vezető jön: van, aki nem örül az új iránynak, de lehet, hogy többeket vonzunk be az innovációval, mint amennyi embert »elveszítünk«. Persze, biztonságosabb a népszerű művekkel dolgozni. Ha tíz embert megkérdezel, hogy Mozartot vagy Bartókot hallgatna-e szívesebben, kilenc az előbbit fogja választani. Éreztem én is az ellenállást, de nem engedtem el a dolgot, folyamatosan adagoltam a kevésbé ismert és szeretett műveket is. Ligetit addig játszottunk, míg megszerették. Nem volt más választásuk” – nevet Máté. Bejött a változtatás, úgy tapasztalják, hogy azok közül, akik 2013 környékén elpártoltak tőlünk, mostanra sokan visszatértek.

És működött a fiatalítási terv is: habár a színházi látogatók átlagéletkorát még nem érték el, egyre több nem csak a fiatal, de a gyerek is az előadásaikon. Ehhez persze az kellett, hogy számos, kicsikre fókuszáló programot indítsanak. Például a Máltai Szimfóniával vitt Közös Hang projektet, melynek célja a felzárkózó településeken zenét tanuló gyerekek művészi integrációja. De szívügyük a Beethoven-projekt is, ahol hallássérült kicsik (és nagyok) kerülhetnek testközelbe a zenével, hangszerekkel. „Felejthetetlen élmény volt látni ezeket az apró gyerekeket, ahogy simogatják a hangszert, kézbe fogják a lufikat, amiken érzik a zene rezonálását. Jeltolmács segítségével beszélgettünk a muzsikáról” – meséli a karmester. És emellett még megrendezték a kifejezetten kisgyerekes családoknak ajánlott Kalandra fül fesztivált is. Legyen a koncertélmény közös, családi élmény, mondják az ÓDZ-nél.

Támogatói rendszerükben gondoltak a legkisebbekre is, hogy a gyerekek még jobban érezzék, ők is részesei lehetnek az élménynek, nekik is közük van a zenekar életéhez. „Bébicipőben jár még a rendszer, de pártolók, mecénások és patrónusok mellett lehetnek junior támogatóink is. Tizennyolc éves korig vehetik igénybe ezt a fiatalok; jelképes összeggel támogathatják az ÓDZ-t. Ennek része, hogy a kicsik a kedvezmények mellett részt vehetnek a fesztiválon, főpróbán, de még egy titkos koncerten is – ezen az eseményen csak ők és a zenekar tagjai lesznek ott. Ha pedig gyerekként támogatják a zenekart, akkor talán felnőttként sem pártolnak el tőlünk.”

Fontos a szponzoráció, Hámori Máté szerint ma Magyarországon a magánszemélyek általi támogatás szinte alig létezik. „Egyedül a Fesztiválzenekar mondhatja el magáról, hogy komoly támogatói bázis áll mögötte, ezt az eredményt ők az elmúlt harminc évben, profi módon építették fel. Most nekünk is ez a feladatunk, úgy vélem, a jövőben nem lehet majd kizárólag az állami támogatásra építeni. Legyen szó bármilyen művészeti ágról, az abban dolgozóknak nagy segítség a magánemberek és vállalatok támogatása. Hogy Magyarországon ez még gyermekcipőben jár, azért lehet, mert nincs kultúrája az efféle adakozásnak, azok a gazdag emberek, akik megtehetnék, ritkán adományoznak” – mondja. Hozzáteszi, ahogyan a magánmecenatúrában, úgy a vállalati szponzorációban is van még hová fejlődni, bár kétségtelen, a nagyvállalatok között is találni üdítő kivételeket. „Több vállalat támogat minket, látjuk, hogy a cégvezetők ott ülnek minden koncerten, lelkesen vesznek részt a programjainkon. Természetesen értjük, hogy a mi feladatunk is fontos: olyan projekteket kell támogathatóvá, láthatóvá tennünk, amelyek mellé szívesen állnak be a cégek.”

De persze van remény: a Műpából közvetített karácsonyi koncertjük után több magánszemély is jelentkezett, hogy szívesen támogatná a zenekart. „Komoly összegeket ajánlottak fel, és bár tudjuk, karácsonykor az emberek szívesebben adakoznak, ez mégis rámutatott arra, hogy az ÓDZ-nek már van olyan nimbusza, követői bázisa, hogy szívesen adakoznak. Ezért is tartottuk fontosnak kiépíteni a Pártolói Kört. Bízom benne, hogy egyre többeknek lesz presztízsértékű ilyen célra adományozni a vagyonából.”

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!